„Még az apró neszek is kiborítanak!” – A mizofónia keresztjei

Magam is mizofón vagyok, amióta az eszemet tudom. Az emberekről és erről a bolygóról néha egyetlen szó jut eszembe: zajos. Számomra az élet olyan, mintha minden hang egy hangszóróból szólna; kis túlzással még a „fű növését” is meghallom. Idegesít és feldühít a villamos zaja, a köhögés, az orrfújás, a papírzacskó, a celofán és a nejlon zacskó zörgetése, a túl hangos beszéd, a szivacs, amivel „nyikorogva” súrolják a kádat, a kutyaugatás és a gyereksírás.

Volt már példa arra, hogy egy kisbaba sírását hallva én is elsírtam magam, mert az éles hang hatására a fogam is elkezdett fájni.

És eszembe jut az is, amikor az első iskolai napomon anyukám fel akart ébreszteni. Kezdetnek egy határozott mozdulattal elhúzta a függönyt. A karnison a sok apró karika fülsiketítő hangot adott ki – azonnal a fülemre tapasztottam a kezem, vacogott a fogam, és megfájdult a fejem.

Ha fáradt vagyok vagy stresszes, akkor sokkal rosszabbul viselem a neszeket, és előfordul, hogy ilyenkor ingerülten rászólok arra, aki a zajong. Egyszerűen rááll a fülem ezekre a hangokra, és semmi másra nem tudok figyelni onnantól kezdve, csak arra, hogy mikor jön az újabb csörgés-zörgés vagy az újabb falat alma. Néha a lelki szemeim előtt megjelenik a jelenet, amiben én épp egy autó lökhárítójához kötözöm a neszező áldozatot, leöntöm benzinnel, meggyújtom, és úgy húzom végig nagy sebességgel az autópályán. Szégyellem, hogy mindez ilyen fokú indulatot hoz ki belőlem, de egyszerűen nem tudom visszafojtani magamban ezeket az érzéseket: eluralkodik rajtam az emberundor és a gyűlölet. (A természet zajai nem zaklatnak fel, és az sem, ha én generálok zajt.)

Sokak pechjére azt is meghallom, ha suttogva beszélnek rólam a hátam mögött. Az ismerőseim szerint olyan vagyok, mint egy titkos ügynök vagy egy két lábon járó lehallgató készülék.

Nem arról van szó, hogy lábujjhegyen kell járni a környezetemben, de az igenis zavar, ha munkavégzés közben valaki a normálistól hangosabban (értsd: kiabálva) beszél. Ilyenkor bárhogy szeretnék, képtelen vagyok a feladatomra koncentrálni. Ahogy az illető befejez egy mondatot, én már attól szorongok, hogy mikor kezd bele a következőbe. Ez a jobbik eset. A rosszabb az, ha felindultan és némi káromkodással fűszerezve közlöm vele, hogy vegye le magán a hangerőt. A párommal is volt néhány apróbb vitám a zajérzékenységem miatt. A világból ki tud kergetni azzal, amikor reggelente kigörgeti a kapszuláit a vitaminos tégelyeiből, vagy ha túl hangosan hallgatja a tévét. Szerencsére tudja, mi áll ennek a hátterében, és igyekszik alkalmazkodni.

Kép

Kép: Pexels / Mary Taylor

Valahol olvastam, hogy Marcel Proust parafával béleltette ki a dolgozószobáját. Az én álmom is valami ilyesmi. Nagyon vágyom már egy szanatóriumra vagy egy erdei kis házban berendezett hangszigetelt szobára, egy csendes kis kertre, ahol nincs betonkeverő, se légkalapács, se a szomszédok harsány nevetése, csak madárcsicsergés és patakcsobogás.

Hagyd már abba!

Ha a hallásunk túl érzékeny és erősebben reagálunk a zajingerekre, mint a többiek, vagy a mások számára átlagos zajok túl hangosak számunkra, akkor mizofóniában, azaz hallási túlérzékenységben szenvedünk. A zajoknak nem feltétlenül kell hangosnak lenniük, lehet ez csámcsogás, ujjropogtatás, ásítozás vagy valamilyen ismétlődő zaj.

„A túlhallást vagy mizofóniát én nem betegségnek, hanem eltérő idegrendszeri működésnek nevezném, sőt, jobb, ha inkább adottságként gondolunk rá. Nem beteg a fül vagy az agy, hanem az információtovábbítást végző érző idegrostok egyik fajtájának frekvenciaspecifikus ingerületátviteli zavaráról beszélünk” – mondja Gerber Anita, a pécsi Hallásébresztés Központ területi koordinátora, aki hozzáteszi, hogy a túlhallástól szenvedő emberek számára minden zaj fokozottabban jelentkezik. Az olyan hétköznapi hangok, amik másnak fel sem tűnnek, számukra bántóan hangosak. Ez lehet akár egy megszólaló telefon, a háztartási gépek hangjai, vagy egy beszélgetés.

Ahogy a halláscsökkenés, úgy a túlhallás is erősen befolyásolja az érintettek életét. Az ebben szenvedők gyakran szorongással, depresszióval küzdenek, állandóan stresszesek, ingerültek és kimerültek, pánikrohamok is gyötörhetik őket.

Gyerekek esetében magatartásbeli zavarok háttere is lehet. Gyakori az a megküzdési mód, hogy próbálják elkerülni a zajokat, ezért kivonhatják magukat olyan helyzetekből, mint a családi étkezések vagy a munkahelyi büfék, fejhallgatót viselhetnek a nyilvános helyiségekben, vagy teljesen el is szigetelhetik magukat. Ha nem tudják elkerülni a zavaró zajt, veszekedni kezdenek másokkal – azt követelik, hogy a hang forrása maradjon csendben. Ez hatással lehet a társas kapcsolataikra. Nem ritka, hogy a mizofóniás környezete bagatellizálja zavarát, mondván, csak több figyelmet szeretne magának.

Lehet rajta segíteni

„A segítség a Pataki-Kolláth-féle Hallásébresztés terápia, amelyet Prof. Dr. Pataki László fül-orr-gégész dolgozott ki. A gyerekek és felnőttek esetében is javasolt módszer – több szempont alapján összeállított egyéni, tíznapos terápia. A terápia során a páciens számára készül egy hangzóanyag, amit mindennap kétszer fél órán keresztül meghallgat.

Mivel váratlan időközönként megjelenik a szűretlen zene egy-két másodperc erejéig, így a folyamat arra készteti az agyat, hogy a kellemetlen hangokat halkítsa le, és csak a kellemes hangokra figyeljen – árulja el a szakember.

Gerber Anita szerint állítólag a terápia után két-három hónappal már jelentős javulás tapasztalható, és sok esetben olyan tartós változást eredményez, amelynek következtében az addig zavaró tünetek teljes mértékben megszűnhetnek.