A nő, aki a saját felfedezései áldozata lett – Marie Skłodowska-Curie csontjai ma is sugároznak
Tudományos sikerek, két Nobel-díj, szerelmi házasság, két gyermek. Marie Skłodowska-Curie életét áldozta fel azért, hogy úttörő felfedezéseket érhessen el a radioaktivitás kutatásában. A mai napig ő az egyetlen olyan nő, aki két különböző tudományágban nyerte el a Nobel-díjat. Sok boldogság és tragédia jutott neki osztályrészül, de a jövő előfutáraként ma is ösztönzi a kutatókat.
Marie Curie (leánynevén Maria Skłodowska) az akkor még Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban született 1867. november 7-én, ötödik gyermekként. A tudás és annak átadása fontos volt a családjukban, és nem csak a fiúk számára. Édesapja két fiúgimnázium igazgatója volt, valamint matematikát és fizikát tanított, nagyapja pedig köztiszteletnek örvendő tanítóként tevékenykedett. Édesanyja egy leányinternátust vezetett egészen Marie 12. születésnapjáig, amikor tuberkulózisban életét vesztette. Már két évvel ezt megelőzően is tragédia történt a családban: Marie legidősebb testvére, Zofia elhunyt tífuszban.
A sok fájdalom hatására a lány elveszítette a hitét Istenben, agnosztikusnak vallotta magát.
1883-ban, 15 évesen kiváló eredménnyel érettségizett, de az egyetemre nem kerülhetett be a neme és származása miatt. Az 1863-as lengyel felkelésben ugyanis a család elveszítette vagyona nagy részét, így az anyagi hátteret sem tudták volna biztosítani a felsőbb tanulmányaihoz. Nővérével, Bronisławával – aki orvostanhallgató volt a Sorbonne-on – megegyezett, hogy egymást segítve próbálják megteremteni a forrást a tanulási vágyukhoz. Marie nevelőnői állást vállalt apja egyik rokonánál Ciechanów-ban, a földbirtokos Żorawskinál.
A család a szerelem útjában
Ciechanów-ban Marie beleszeretett a matematikusnak készülő Kazimierz Żorawskiba. Érzéseik kölcsönösek voltak, mégsem tudták őket megélni, mert a fiú családja nem támogatta a frigyet, és a fiatal Kazimierz nem szállt szembe a szülei akaratával. Az összetört szívű Marie így az állását is elveszítette, és Sopotban keresett munkát, továbbra is támogatva anyagilag a Párizsban tanuló nővérét.
1890-ben Bronisława férjhez ment, és meghívta Marie-t, hogy költözzön hozzá Párizsba, erre azonban a lány nemet mondott, mivel még reménykedett a Żorawski család döntésének enyhülésében. Visszament apjához Varsóba, ahol laboratóriumi munkát végzett unokafivére, Józef Boguski felügyelete alatt.
A fordulópontot 1891 hozta el, amikor Żorawski levélben szakított vele. Ez megadta számára a lökést ahhoz, hogy Párizsba költözzön, ahol elkezdhette az egyetemet.
1891. november 23-án megkezdte tanulmányait a természettudományi karon, ahol matematikát, kémiát és fizikát tanult. Esténként magánórákat adott, így tudta finanszírozni az egyetemet. 1893-ban fizikából, majd 1894-ben matematikából szerzett diplomát.
Mágnesesség, amely az igaz szerelmet is bevonzotta
Marie munkát kapott Gabriel Lippmann kutatólaborjában, aki később, 1908-ban fizikai Nobel-díjban részesült. Ekkoriban hozta össze a sors Pierre Curie-vel. Hasonló érdeklődési körük által kerültek közel egymáshoz, és megtalálták a másikban azt a személyt, akire vágytak.
Mindketten rajongtak a tudományért, a mágnesességet kutatták, sőt még a kerékpározás iránti szeretetük is összekötötte őket.
1895-ben egybekeltek, két évvel később megszületett első közös gyermekük, Iréne, majd 1904-ben Ève. Marie gondos figyelmet fordított lányai taníttatására, arra is ügyelt, hogy lengyelül is jól megtanuljanak.
A titokzatos sugárzó anyag
Henri Becquerel 1896-ban felfedezte a radioaktivitást, ami arra sarkalta Marie-t, hogy különböző technikai eszközökkel vizsgálatokat kezdjen az uránnal. Az elektrométerrel – amelyet férje és annak testvére fedezett fel – kimutatta, hogy a sugárzás az uránatomból ered, és nem a körülötte lévő molekulákból. Kétféle uránásvánnyal kísérletezett: az uránszurokérccel és a kalkolittal. Az elektrométer segítségével rájött, hogy az uránszurokérc négyszer, míg a kalkolit kétszer olyan aktívan sugárzik, mint az urán. Ebből arra következtetett, hogy az urán kétféle ásványa az uránon kívül tartalmaz valamilyen más, sokkal aktívabb anyagot is. Ez új felfedezés volt a fizikában.
Madame Curie törekedett arra, hogy azonnal publikálja felfedezései anyagát, így hitelesítve azt, hogy nőként is megállja a helyét a tudomány területén. Leírását persze férfi, korábbi professzora, Gabriel Lippmann terjesztette a Francia Tudományos Akadémia elé 1898. április 12-én. Mégsem volt elég gyors, mert egy német fizikus már két hónappal előbb a nyilvánosság elé tárta kutatása hasonló eredményeit. Marie Curie tanulmányában azonban volt egy rövidke mondat, amely újdonságnak számított: „Ez a figyelemreméltó tény oda vezet, hogy ez a két ásvány olyan elemet tartalmazhat, ami sokkal aktívabb, mint az urán.” Az elkövetkező évek kutatásait ennek az új elemnek a megtalálására szánták.
Férje segédkezett a munkálatokban, és 1898-ban bejelentették, hogy új radioaktív anyagot találtak, amelyet Marie szülőföldje tiszteletére polóniumnak neveztek el.
Itt azonban nem ért véget a felfedezések sora. Néhány hónap múlva azonosították egy új kémiai elem, a rádium jelenlétét is. Ezek után Marie, Pierre és annak egyik tanítványa, André-Louis Debierne fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy tiszta, fémes állapotú rádiumot hozzanak létre, ami négy év elteltével sikerült nekik. Ezt szabadalom nélkül nyilvánosságra hozták további tudományos és gyógyászati kutatások céljára.
Marie Curie 1903-ban első nőként Franciaországban átvehette doktori címét, majd szintén ebben az évben férjével és Henri Becquerellel közösen megkapta a fizikai Nobel-díjat is a radioaktív sugárzás kutatásáért.
Ezzel Marie Skłodowska-Curie bevéste nevét a történelembe, ugyanis ő volt az első nő a svéd akadémia történetében, aki Nobel-díjban részesült.
Szűkös anyagi helyzetük miatt a ceremónián nem tudtak részt venni, de a díj elnyerése híressé és elismertté tette a házaspárt. Pierre professzori állást kapott a Sorbonne-on, illetve felállíthatta saját laboratóriumát, amelynek a kutatási igazgatója Marie lett.
Felfelé ívelő karrier egy tragédia árnyékában
1906. április 19-én Pierre-t egy lovaskocsi elgázolta, és koponyatörésben életét vesztette. Néhány későbbi felvetés szerint a férfi szervezete ekkor már le volt gyengülve az erős sugárzás miatt, de ezzel a veszéllyel akkoriban még nem voltak tisztában. Férje halála megtörte a 39 éves Marie-t, akinek így egyetlen vigasza maradt: a munkája, amiben új kapuk nyíltak meg előtte.
1906 májusában a sorbonne-i fizika tanszék átadta neki Pierre helyét, valamint a laboratórium teljeskörű vezetését. Ezáltal az egyetem első női professzora lett.
Munkásságát a tudományos közösség egyre inkább elismerte. 1911-ben újabb Nobel-díjban részesült a rádium és a polónium felfedezéséért, a rádium izolálásáért és további tanulmányaiért. A Nobel-díj átvétele után egy hónappal azonban kórházba került, ahol depresszióval és vesebántalmakkal kezelték. A fizikában elért eredményei és a két Nobel-díj önmagáért beszélt, így sikerült Marie-nek elérnie, hogy a francia kormány támogassa a Rádium Intézet megalapítását (amely ma már az ő nevét viseli, és a világ vezető orvostudományi, biológiai és biofizikai kutatóközpontja).
Itt dolgozott Marie egyik lánya, Irène is, aki később szintén Nobel-díjban részesült.
A „kis Curie-k” munkája a világháború sebesültjeinek szolgálatában
Az első világháborúban lányaival együtt aktívan részt vett: egy vizsgálókocsival járták a hadikórházakat a sebesült katonák sérüléseinek pontosabb meghatározása és ápolása érdekében. Madame Curie kifejlesztett egy mozgatható radiografikus szerkezetet, amely tiszta rádiumcsövekből épült fel. Használata során radioaktív gázt bocsájtott ki, ami később radon néven vált ismertté. A „petites Curies” („kis Curie-k”) segítségével felállították a francia katonai egészségügy röntgenhálózatát.
A világháború után, 1922‐ben az Orvostudományi Akadémia tagja lett, illetve beválasztották a Népszövetség Szellemi Együttműködési Nemzetközi Bizottságába. Előadásokat tartott a világ különböző pontjain, leginkább az Egyesült Államokban, így teremtve anyagi hátteret a radioaktív anyagok kémiai és orvostudományi kutatásaihoz. Egész életében fontos volt neki a hazája, tudományos karrierjét is lengyel egyetemen képzelte volna el, ha engedik a nők tanulását. 1925-ben megalapította a varsói Rádium Intézetet, amelyet fel is szerelt az 1929-es amerikai útja során szerzett támogatások segítségével. Ennek az intézetnek az igazgatója orvos nővére, Bronisława lett. Ma ez az intézet is az ő nevét viseli, és az onkológiai kutatások egyik központja.
Előtte áll a szobra, amelyről az a legenda járja, hogy első szerelme, az elismert matematikaprofesszorrá vált Kazimierz Żorawski – aki 19 évvel élte őt túl – idős korában gyakran üldögélt a közelében.
Saját felfedezése végzett vele
Marie a sugárzó anyagokkal végzett munkája során nem használt védőfelszereléseket, mivel nem volt tisztában a veszélyekkel, így közvetlenül ki volt téve a radioaktivitás káros hatásának. 1934. július 4-én szanatóriumba került, ahol csontvelő-elégtelenségből adódó súlyos vérszegénység miatt halt meg. Teste magán hordta a sugárzás okozta nyomokat, kezén égésfoltok mutatták a rádium erejét.
Sceaux-ban férje mellé temették el, viszont 1995-ben áthelyezték földi maradványait a párizsi Pantheonba. Ezzel halála után is történelmet írt, mert ő lett az első nő, aki bekerült a legjobban elismert franciák közé. Jegyzetei is radioaktívak, ezért a Curie Múzeumban csak ólommal kibélelt dobozokban, hermetikusan elzárva tekinthetik meg azokat a látogatók.
A Curie házaspár testét ért sugárzás mértékét Illyés Gyula érzékletesen írta le egyik naplójegyzetében:
„És hogy mi a sugárzás, erről félelmesen szép példázatot hallottam Zsebők Zoltán barátomtól, a röntgenprofesszortól. Párisban járva két ízben is felkereste a sceaux-i temetőben a Curie házaspár sírját. Már évtizedek óta fekszenek a nedves földben, sejtjeiket régen elbomlasztotta a halál. De a sok évtizedes munka közben a rádiumsugárzás végleg beépült csontjaikba, ma is ott van, és jelzi sírhelyüket. Ha senki nem lenne a temetőben, hogy megmutassa, merre van a sír: egy egyszerű Geiger-Müller-számláló élénkülő lüktetése odavezetné a látogatót. Az ionizáló sugárzás törvényei szerint 1580 esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Curie házaspár sírjából érkező jelek erőssége felére csökkenjen.”
Marie Curie tudománytörténeti hagyatéka és hatása a mai napig nagyon jelentős. Élettörténetét először lánya, Ève írta meg, azután sok írót, rendezőt megihletett. 2011-ben Lengyelországban minden idők legnagyobb lengyel személyiségének választották. Az Európai Bizottság 2017-et Marie Skłodowska-Curie Emlékévnek nyilvánította. Lányai közül Iréne 1935-ben kémiai Nobel díjat kapott, 1965-ben pedig Ève férje, Henry Richardson Labouisse részesült Nobel Békedíjban.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marie_Curie
https://mult-kor.hu/a-sajat-maga-altal-felfedezett-sugarzasok-okoztak-marie-curie-vegzetet-20171107
https://www.nobelprize.org/prizes/physics/1903/marie-curie/biographical/
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A paprikasalátától a C-vitaminig – Szent-Györgyi Albert véletlen felfedezése
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Nemsokára megtudom, mi a fény és a villamosság” – Jedlik Ányos élete és találmányai
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
