Legyen boldog az órán és sikerélményekkel menjen haza – a Hejőkeresztúri Modell

Az 1990-es évek végén a Miskolchoz közeli hejőkeresztúri iskola igazgatója, Nagy Emese olyan módszer után kutatott, amivel segítheti a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek beilleszkedését. A Stanford Egyetemen kidolgozott Complex Instruction volt számára a legszimpatikusabb, ezért 2000-ben elutazott az USA-ba, hogy működés közben is láthassa az ottani modell hatásait. Hazatérése után részletesen kidolgozta és bevezette iskolájában a Komplex Instrukciós Programot, ami az azóta eltelt közel 20 évben bizonyított:

az igazolatlan hiányzások megszűntek, bukás nincs, a diákok magatartása számottevően javult, a különböző képességű gyerekek pedig kitűnően együttműködnek egymással.

Az időközben hejőkeresztúri modellként elhíresült módszer napjainkban egyre népszerűbb, országszerte már több, mint 100 iskolában alkalmazzák. Évekkel ezelőtt az eredeti módszert kidolgozó Rachel Lotan is ellátogatott Hejőkeresztúrra, és a Stanford Egyetem professzora megállapította, hogy ez nekünk jobban sikerült, mint nekik!

„Először olyan órákat mutattam meg neked, ahol hagyományos módszerekkel folyt az oktatás, csak a legvégén kukkantottunk be egy KIP-es magyarórára. Az, hogy egy átlagos matematika, rajz vagy testnevelés órán végig tudnak figyelni és nem zökkennek ki a feladatból, annak köszönhető, hogy a KIP-es órákon gyakorolt gondolkodás, egymásra figyelés és problémamegoldási képességek a többi órán is lecsapódnak” – mondja Nagy Emese, amikor a Komplex Instrukciós Program (KIP) alapjairól beszélgetünk. Az Egyesült Államok iskoláiban bevezetett Complex Instruction módszer olyan heterogén tanulói összetételt feltételező oktatási eljárás, amely eredményesen alkalmazható minden tanuló iskolai sikerességének megalapozásához. A csoportmunka-szervezésen alapuló tanítási módszer célja, hogy minden gyerek tudásszintje emelkedjen, és része legyen sikerélményben az osztálymunka során. Magyarországon a programot a hejőkeresztúri iskola adaptálta és vezette be elsőként 2001-ben.

Kép

A generációk közötti párbeszéd-órán az előző tanévben ballagott diákok számolnak be középiskolás tapasztalataikról – Kép: Páczai Tamás

„Nem hiszek a szegregáció semmilyen formájában, mert egy idő után az erős csoportban is státuszkülönbség alakul ki a sok ötös és négyes tanuló között, aki pedig a legutolsó harmadban van a jó képességűek között, az éppen olyan nyomorultul érzi magát, mint a vegyeseknél az alsó harmad. Ezért gondolom, hogy a pedagógusoknak úgy kell megszervezniük a munkát, hogy az óráik legalább 10 százalékában vegyes, 4-5 fős tanulói csoportok legyenek, együtt dolgozzanak és mindenki tisztelje a másik teljesítményét. Ennek viszont feltétele, hogy a pedagógus nagyon topon legyen, hiszen olyan feladatot kell összeállítania, ami egyformán szólítja meg a legkülönbözőbb képességű gyerekeket.”

Nagy Emese szerint az iskolaválasztás előtt álló legtöbb szülő öntudatlanul is a KIP lényegét fogalmazza meg: a gyereke színes tanítási órákon a képességeihez mért feladatokat kapja, boldog legyen az órán, sikerélményekkel menjen haza és tanuljon meg csoportban dolgozni.

Ezeket a módszer mind biztosítja, a pozitív hatásokról pedig Hejőkeresztúron kívül is egyre több iskola beszámolhat. „A polgármester és több értelmiségi család ugyanúgy hozzánk járatja a gyerekét, mint a helyi vagy a szomszédos falu cigánysoráról a szülők. Számomra ez a legnagyobb eredmény. A tanítási órán tudnak együtt dolgozni, amit az is bizonyít, hogy a megye legjobb gimnáziumaiba mennek továbbtanulni. De az is nagy eredmény, hogy a hátrányos helyzetűekre jellemző korábban erős hiányzás szinte teljesen eltűnt, intőt évek óta nem osztottunk ki és bukás sem volt. Éppen ezért nincs jelen a túlkorosság és az ebből fakadó szociális ellentétek az osztályokban, így a lemorzsolódás veszélye is minimális” – mondja Emese.

Kép

Szünet a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában – Kép: Páczai Tamás

A KIP tehát egyszerűnek tűnő módszerekkel garantál két nagyon fontos dolgot: javul a gyerek magatartása és alulmotiváltsága megszűnik. A sikeres működés kulcsa a következetesség, ami az első egy évben nagyon komoly felkészülést igényel a pedagógus részéről. „Fel kell mérni minden egyes diák egyéni képességeit és tehetségét, majd ezekhez mérten kell összeállítani a csoportos feladatokat, ami a kezdetekben rengeteg plusz munkát jelent. Az amerikai módszerből hiányzik az egyéni differenciálás. Nálunk ez úgy jelenik meg, hogy az óra fele a csoportproduktum, a második felében a csoportmunka eredményét felhasználva elkészítik az egyéni feladatokat. Ez a nagy művészet, mert amíg innovatív csoportfeladatot ki lehet találni előre, addig az ennek eredményére épülő egyéni feladatokat ott helyben kell kitalálnia a pedagógusnak, és ez csak úgy megy, ha minden egyes gyerek képességeit alaposan ismeri a kolléga.”

Nagy Emese szerint a csoportban dolgozás közben erős szocializáció megy végbe, mert a jobb képességű diák jellemzően tanítja társát, így mindenki fejlődik. Kutatásai szerint a státuszában alul elhelyezkedő gyerek beszédgyakorisága kilencszeresére nő egy ilyen órán, egy szuperképességűé pedig ötszörösére. Így a beszédgyakoriság közötti különbség maximum kétszeres, míg a hagyományos órán négy-ötszörös is lehet. „Ez azért fontos, mert rendezi a gyerekek közötti kapcsolatot. A gyengébb nem azt érzi, hogy hallgass a neve, az okostojások pedig türelmesen végighallgatják és segítik társaikat. Ma ott tartunk, hogy a Hejőkeresztúri Modell hívószó lett az országban, egyre több iskola szeretné átvenni. Bár a módszert kidolgoztam óvodákra, általános és középiskolákra, alapvetően az utóbbiban hasznos, mert középiskolában jelentkezik legerősebben a státuszprobléma. Ezért is örülök, hogy több mint száz iskolánk közül már 18 középiskola vette át módszereinket részben vagy teljesen.”