„Ott van a munka, a gyerek, és közben még azt is ki kéne találni, milyen legyen a csempe” – a tudatos felújításban segít egy vállalkozó édesanya

Egy véget nem érő építkezésen nőtt fel

Nagycsaládban nevelkedett, egész gyermekkora építkezéssel telt, miután a szülei vettek egy családi házat, amit teljesen átépítettek. 

„Nyolc–tíz éves lehettem, amikor a barátaink segítségével csináltuk a tető cserepezését. Akkora buli volt, hogy még a tériszonyomat is képes voltam legyőzni miatta. Olyan is előfordult, hogy este tizenegykor apukámmal vizet szereltünk a pincében: én tartottam neki a vizesvödröt, miközben ő forrasztotta a réz idomot. 

Cementes zsákok között éltünk, járkáltunk, nekem az építkezés világa teljesen otthonos közeg volt. 

Egy építkezés szerintem teljesen sosem lesz kész, inkább csak lezárjuk valahol, így volt ez nálunk is” – kezdi Ocsovainé Steinbach Cecília, aki fizikusként végzett, majd a Műegyetem Atomfizika Tanszékén tanított. Idővel férjével családot alapítottak, ma négy gyermeket (a legkisebb 4, a legidősebb 13 éves) nevelnek.

„Amikor a második gyermekemmel voltam várandós, vettünk egy felújítandó házrészt. Teljesen kibeleztük és újjáépítettük. Féléves munka volt, amit alapvetően kivitelező szakemberek csináltak, de mi szerveztük össze. Muszáj volt belefolynom, hogy értsem, tudjam, kitől mit kell kérdezni, az egészet kézben tudjam tartani, tisztában legyek vele, milyen buktatókat kell elkerülni, és lássam, hogyan épül fel a folyamat – emlékszik vissza. Így hát bújta az internetet, ismerősökkel beszélt, és sok mindent megtanult a saját kárán is. – Mert ez egy ilyen műfaj” – vallja.

Kész lett a felújítás, de ezzel nem volt vége a történetnek, ugyanis pár évvel később megvették a szomszéd házrészt is, így kezdődött minden elölről. „Ez volt az a pont, amikor felismertem, az, hogy mi ezen egyszer már átmentünk, nagy tudást adott nekünk. Olyan szintű rálátást szereztünk, ami egy átlagembernek nincs, vagy nem biztos, hogy megvan.” A második felújításnál férjével úgy érezték, minden könnyebben megy, mert már van benne rutinjuk, például Cecília maga burkolta a fürdőszobát.

Fotó forrása: Ocsovainé Steinbach Cecília

Hobbiból vállalkozás? 

Évekkel később, már négygyerekes anyaként úgy érezte, nem fog tudni visszamenni teljes állásban dolgozni, ugyanakkor az oktatás hiányzott neki, és szerette volna továbbadni a tudását. Az édesanya hobbiból bújta az építkezős Facebook- csoportokat, ahol észrevette, mindig ugyanazok a problémák köszönnek vissza. 

„A legtöbb ember például nem szokott arra gondolni, hogy egy felújítás során fotókat kell készíteni.” 

„Pedig hasznos, mert utána a fényképről vissza lehet keresni, hol van a probléma. Visszatérő gond, hogy ázik a fal, mert a vízcsőnél valamelyik idomot nem jól rakták össze. Láttam olyan esetet, hogy kész volt a szép fürdőszoba, és ott sírt a tulajdonos, hogy nem tudja, mit csináljon, mert vizesedik a fal. Kérdeztem, hogy »fénykép nincsen?«. Erre mondta, hogy »hát, az eszükbe se jutott, hogy fotózzanak«. Így pedig az egészet szét kellett vésni” – magyarázza Cecília, hozzátéve, még számtalan olyan kérdés van, amit nem tudhatunk előre, ha most vágunk bele életünkben először egy felújításba. 

„Nagyon bosszant, ha azt látom, hogy valaki szenved egy olyan kis dolog miatt, amire én tudnám a megoldást, de neki nem mondta el senki” – szögezi le. 
Cecília azt érezte, hasznos lenne, ha a már megszerzett tudását rendszerezve másoknak is tovább tudná adni. Egy éven keresztül nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna az ötletére, majd elkezdte összerakni az első anyagait, végül az elmúlt egy évben létrehozta a saját vállalkozását.

„Életünk egyik legnagyobb kiadása”

A lakásfelújítás az emberek többségének szükséges rossz. A Czilla alapítója szerint ennek egyik oka az, hogy óriási ismerethiány van ezen a területen. Mindenki érzi, hogy olyan területre kell belépnie, ami rengeteg pénzt fog felemészteni. Akár egész élete munkáját is beleöli egy felújításba vagy építkezésbe, sőt évtizedekre eladósodhat. „Ha valakinek sok pénze van, akkor ki tudja adni a munkát építésznek, lakberendezőnek, műszaki ellenőrnek, kivitelezőnek. De szerintem ez ma Magyarországon csak egy szűk kisebbség.” 

„Leginkább az a jellemző, hogy van egy szűkös anyagi keret, amiből megpróbáljuk kihozni a maximumot” – jegyzi meg. 

„Az emberek többsége nem szeretne nagyon mélyen beletanulni ebbe, mert közben megy az élet, ott van a munkánk, a gyerek, és emellett kéne még azt is kitalálni, milyen csempe legyen. Minimális energiabefektetéssel szeretnénk megoldani, miközben ez életünk egyik legnagyobb kiadása. Órákig tudunk gondolkodni azon, hogy milyen telefont vagy a gyerekünknek milyen cipőt vegyünk, ehhez képest sokan úgy ugranak bele egy felújításba, építkezésbe, hogy igazán nem is akarnak vele foglalkozni. Hanem úgy vannak vele, az majd úgy jó lesz. De az a baj, hogy az nem lesz úgy jó” – folytatja Cecília. 

Kép

Ocsovainé Steinbach Cecília – Fotó: Erdős Zsolt

A kivitelező lelép a pénzzel, ázik a fürdőszoba

Ebből van a sok csalódás és rémtörténet, amikbe biztos, hogy mindenki belefutott már, aki valaha felújításra vagy építkezésre adta a fejét. Biztos sokan hallottak már olyan esetről, amikor a kivitelező lelép a pénzzel, nem csinálja meg a munkát. Gyakran előfordul, hogy érezzük, nem jó a kivitelező, de nincs lehetőségünk váltani, és szorít a határidő. Az egyik leggyakoribb eset, hogy nem készül vízszigetelés, vagy nem jól készül el, és egy-két év múlva az egész fürdőszobát vissza kell bontani, mert mindenhol ázik a lakás, rendszeresen csatornaszaggal vagy állandó dugulással kell küzdeni. 

„A szomszédunkban történt nemrég egy olyan eset, hogy felragasztották a hőszigetelést, és másnap lejött nekik, úgyhogy újra kellett kezdeni az egészet” – mondja Cecília. 

Ha időben gondoltam volna rá…

Gyakori, hogy a tervezési folyamat során csúsznak el a dolgok: kimaradt egy kapcsoló, egy konnektor, egy vízkiállás. Sokszor utólag döbbenünk rá fontos dolgokra. 

„Sokaknál az az elsődleges, hogy amit látunk, az szép legyen. De hogy tényleg használható, és nem bosszúságot okozó lesz-e egy lakás, az mindig azon múlik, hogy az alapok rendben vannak-e. Ezzel viszont az embernek nincsen kedve foglalkozni. 

Érthető, mert sokkal izgalmasabb csempét nézegetni, mint gépészeti megoldásokat bújni. Pedig egy lakás pont az utóbbi dolgoktól lesz élhetőbb.

Ha erre nem figyelünk, az igen sok bosszúságot tud okozni. Gyermekkoromban még sokkal kevesebb konnektor volt, ma már rengeteg elektromos eszközt használunk, sokkal több konnektor kell, mint régen. Ezeket sokan nem gondolják át. Ugyanez igaz a világításra is, amit célszerű előre átgondolni, hogy utána ne hosszabbítódzsungelben kelljen élni” – részletezi a Czilla megálmodója.

„Régen nem ezer, hanem kétféle mosdó közül lehetett választani”

Akár szeretünk felújítani, akár nem, az mindig iszonyatos stresszel jár. De miért törvényszerű ez? A Czilla alapítója szerint egyrészt azért, mert érezzük, hogy valami végleges, de mindenképp évtizedekre meghatározó dolog készül. Másrészt, mert napjainkban elképesztő információ-, és kínálatdömping van. „Régen nem ezer, hanem kétféle mosdó közül lehetett választani. Lehet, hogy nem voltak olyan szépek a fürdőszobák, de sokkal egyszerűbb volt a helyzet. Ma napi szinten százával kell dönteni, ami megterheli az idegrendszert” – hangsúlyozza. 

Nemcsak a saját idegeinket, de az emberi kapcsolatainkat is megterhelheti mindez. „Sokszor azt látom, hogy a párkapcsolatok rámennek egy felújításra, egy építkezésre. Egy kis lazaság sokat segít abban, hogy utána ne az legyen, hogy az új lakás megy ki az ingatlanhirdetésbe, mert válnak, szakítanak a felek. Jó az, ha gyönyörű szép és hibátlan a lakás, de nincsen benne kivel élni?” – veti fel.  

Hogyan lehet mégis csökkenteni a stresszt?

„Furcsa lesz, amit mondok, de sok mindent el kell engedni. 

Mindenki gyönyörű Pinterest-lakásokat képzel el magának, és rágörcsöl arra, hogy olyan lakása legyen, amit kirakatba lehet tenni. 

Pedig nem ez a fontos, hanem az, hogy ismerjük a saját igényeinket, és ami számunkra fontos, ahhoz tényleg ragaszkodjunk. Tudjuk elengedni, ha valami nem olyan trendi” – fogalmaz Cecília. Érdemes átgondolni, hogy egy adott dolog, amit mi hibának gondolunk, egy év múlva is bosszantani fog-e? Ha igen, akkor valószínűleg érdemes vele valamit kezdeni, de vannak olyan dolgok, amiken túl kell lépni. Nem sikerült tökéletesre, de együtt lehet vele élni. 

„Az is célom, hogy megtanítsam a szaknyelvet a hozzám fordulóknak. Ha beszélem azt a nyelvet, amit a szaki beszél, az tiszteletet vált ki, és hirtelen elkezd partnerként kezelni – részletezi. Persze nőként őt is érték már meglepetések. – Van az a sztereotípia, hogy egy nő nem érthet a gletteléshez vagy a csempézéshez. Volt olyan kivitelezőnk, akivel mindent én beszéltem le, ám amikor kijött a helyszínre, kérdeztem tőle valamit, és a férjem felé fordulva válaszolt” – idézi fel. 

„Azt senkinek sem tudom megígérni, hogy a segítségemmel majd minden varázsütésre könnyűvé válik. Muszáj energiát belerakni, tájékozódni és egy picit beletanulni. Annál jobban, mint hogy egy óra alatt kiválasztom, milyen burkolatot szeretnék. Hanem picit mélyebben: mi az, amit elvárhatok egy kivitelezőtől, milyen buktatók vannak a tervezés vagy a kivitelezés során. Mit kell előre átgondolni, hogy ne utólag kelljen bosszankodni” – teszi hozzá.