Kukoricaliszt-tarhonya és szójaparmezán, avagy mentes étkezés az iskolában

Laikus vagyok, de azt megértettem, hogy ha a szervezet „nem bírja” a glutént, mégis újra meg újra kap belőle, akkor ez stimulálja az amúgy is túlstimulált idegrendszert, fokozva a figyelemzavaros és hiperaktív tüneteket. Bár erőteljesen csak a középsőnknél van jelen az ADHD, a másik két gyereknél is láttuk a figyelemzavaros tüneteket, ezért mind a hármat elvittem ilyen vizsgálatra.

Meg is kaptuk az eredményt: három gyerekből háromnál tejfehérje-, tojásfehérje- és glutén-intolerancia. Villámgyorsan átalakítottuk az egész család étrendjét, megtanultunk ennek megfelelően vásárolni, főzni, élni.

Nemcsak nem egyszerű, hanem nem is olcsó – csak a kenyér négyszer annyiba kerül, mint a rendes –, és mi öten étkezünk gluténmentesen. Ha csak hétköznapi dolgokat vásárolok, máris egy vagyont hagyok a kasszánál. A gyerekeimnek az édesanyja is dolgozó nő, nem érek rá az otthoni kenyérsütésre meg hasonlókra, de energiám sincs erre, amikor egy-egy munkanap után hazaérek. Kialakultak azért a saját rutinjaink, például vettünk rizstejgépet, ami nagyon jó befektetés volt, és igyekszünk nem pótételeket enni, hanem valódiakat, csak ezeknek az összetevőknek a kiiktatásával.

A lényeg: az eredmény egyértelműen észrevehető volt első perctől a gyerekeken. Nyilvánvalóan jó volt nekik a „mentes” étkezés, és egyébként a férjem és én is szívesen eszünk így, még ha ezt egyfajta lépéskényszerből tesszük is, mert mintha megkönnyebbült volna a szervezetünk. Szóval igyekszünk rendesen, következetesen betartani a „mentes” étkezés szabályait.

A probléma az iskolai étkezésnél jelentkezik. Az iskoláknak igazolásra van szükségük ahhoz, hogy mentes étkezést biztosítsanak a gyerekeknek.

Ennek az igazolásnak a mikéntjéről pedig jogszabály rendelkezik, és ebben a jogszabályban nincsen felsorolva az igazolásra jogosult szakorvosok között a pszichiáter. Gondolom, a pszichiátriában még nem a kánon része a diétával történő gyógyítás.

A háziorvos sem adhat igazolást. Csak allergológus, gasztroenterológus, endokrinológus meg bőrgyógyász, akik nyilván nem fognak az én gyerekeimnek pszichiátriai tünetekre hivatkozva igazolást adni.

Ha mégis hajlandóak lennének, akkor el akarnak küldeni laborba, hogy friss leletek alapján állítsák ki az igazolást. A friss leletek viszont már nem fogják kimutatni az intoleranciát, hiszen most nincs a gyerekeim szervezetében glutén, tej meg tojás, tehát az ellenanyag sincs bennük, nem fog kimutatni semmit a friss vérkép. Ha direkt emiatt hagyom, hogy egyenek, amit akarnak, akkor számolni kell azzal, hogy hat hét, mire kiürül, azaz szép hosszú, feleslegesen felvállalt nehéz időszaknak nézünk elébe.

 

A különféle iskolák különféleképpen reagálnak erre a helyzetre.

Tavaly két gyerekemnek minden este főztem otthon, azt bevitték az iskolába, ahol a konyhás nénik a hűtőnek abba a részébe tették a kajájukat, ami a sajátjuk, nehogy megbukjanak egy ÁNTSZ-vizsgálaton, és délben mindig odaadták a gyerekeknek. Erre azért volt lehetőség, mert falusiak voltunk, és a bürokrácia felett győzött a megoldásokra törekvés, a józan paraszti ész.

A fiaim gimnáziumában a konyha hajlandó mentesen főzni – az orvosi igazolások ellenében. Én most mindenféle kiskaput keresek mindenféle doktorokkal, hogy megkapjam az igazolást.

Annak a kórháznak a gasztroenterológusa, amelynek a pszichiátere kezeli a középsőmet, hajlandó neki igazolást adni, hiszen benne van a kórház rendszerében, és gondolom, a doktorok egymás közt ezt megbeszélik, merő jóakaratból, ami nagyon rendes tőlük. Az én feladatom itt, hogy nagyon hálás legyek érte, ha értik, mire gondolok. A másik fiunknak viszont valószínűleg egy drága magánorvos drága rendelésén fogunk igazolást vásárolni, óriási protekcióval és abban a sokszorosan megerősített tudatban, hogy ezt a papírt megkapni mekkora szívesség.

A harmadik gyerek mostani iskolájában felajánlották, hogy egy ebédszállító cégtől megrendelik a mentes kaját. Ha kifizetjük (márpedig mi kifizetjük boldogan), akkor nekik teljesen mindegy, van-e papír vagy nincs.

Ez egy egyházi, azaz magániskola, gondolom, ezért tehetik meg. Igaz, hogy rossz a tapasztalatunk ezekkel a cégekkel, mert bár a csomagoláson mindig gondosan feltüntetik, hogy „mindenmentes” a kaja, ennek ellenére az összetevők között simán szerepel a tarhonya (ami nyilván a tarhonyafán nő, azért gluténmentes) vagy a parmezán (aminek a furcsa nevéből is látszik, hogy nem lehet tejtermék). Bízzunk benne, hogy ez kukoricalisztből készült tarhonya és szójából készült parmezán...

Ebben az iskolában, látva csodálkozó tekintetemet az étkezésről szóló egyeztetés végén, a gazdaságis néni hozzátette: „Miért, mit gondol, anyuka, a vegetáriánus gyerekeknek ki ad orvosi papírt ahhoz, hogy vegetáriánus kosztot kapjanak?”

És tényleg. Értem én, hogy teljesen hibásak vagyunk, hogy elvégeztettük ezt a vizsgálatot, és ezzel magunkra húztuk ezt az ételintolerancia-problematikát, ahelyett, hogy beadtuk volna az idegrendszeri gyógyszereket a gyerekeknek a figyelemzavarra – de azért érjünk már annyit, mint egy vegetáriánus!

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.