Körösfőről Dallasba – a 18 éves Kovács Nóra robotot épített, hogy felvegye a harcot a városi szeméttel

Gyermekkorodban nagyon szerettél legózni. Akkor kezdődött a természettudományos érdeklődésed?
Ott kezdődött az a vágyam, hogy építsek valamit, amit meg tudok fogni, és akár működőképessé is tudom tenni. 

Végzős vagy a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, de Körösfőn él a családotok. Ezt a falut Kalotaszeg gyöngyszemének tartják. Milyenek ott a mindennapok?

Tartjuk a hagyományokat, felvesszük a népviseletet a templomba vagy különböző eseményekre, és ezt nem érezzük tehernek. Most is ugyanúgy varrnak az anyukák, vagy faragott tárgyakat készítenek az apukák, mint régen. 

Nagyon közel vagyunk a természethez, ami az én tudományos projektemben is nagy szerepet kapott. Körösfőn nyolcadik osztályos koromig tanultam, és már az általános iskola alatt az volt a vágyam, hogy ebbe a líceumba járhassak. Ez egy teljesen magyar iskola, mindent magyarul tanulunk. A matek–angol–informatika intenzív osztályban végzek az idén. 

Amikor ez az interjú készül, még az írásbeli érettségik előtt állsz. Romániában az elmúlt hetekben tanársztrájk volt, de végül megegyezés született a béremelésről. Még az is felvetődött, hogy eltolják az érettségit?
Igen, idén a sztrájk miatt a szóbeli vizsgákat (ez tavasszal lett volna, Romániában a az írásbelik előtt tartják a szóbeliket – a szerk.) kiváltották az év végi jegyek, az átlagok. Egészen június közepéig dilemma volt, hogy mi lesz az írásbelikkel, de szerencsére rendeződött a helyzet. Örülök neki, mert ha eltolták volna a vizsgákat, az megzavarta volna az egyetemi felvételiket. Főleg azoknak, akik külföldre indulnak. 

Több versennyel a hátad mögött tartasz még valamelyik vizsgától?
Erdélyi magyarként románból is anyanyelvi szinten kell érettségiznünk, ettől tartok a legjobban. Egy kis magyar faluban nőttem fel, ahol egy román ember sem él. Csak iskolában tanultam a románt, és így rendkívül nehéz megtanulni egy idegen nyelvet. Ezen kívül lesz emelt szintű informatika és matek is, de ezektől egyáltalán nem félek.  

Térjünk rá a találmányodra. Miért alkottad meg Rustyt, és mire képes?
A robot ötlete akkor vetődött fel bennem, amikor Kolozsvárra kerültem középiskolába. Addig nem találkoztam a városi szemétproblémával. Kolozsvárt Románia gyöngyszemének tartják, mert az egyik legfejletteb és legtisztább városa, de azért ott is rengeteg csikk van az utcákon, és ez engem zavart. 
Rusty a társadalmitükör-technológiám első prototípusa. A neve magyarul rozsdást jelent. 

Azt gondolom, hogy az emberek viszonyulása a robotizációhoz, az új technológiákhoz túlságosan be van rozsdásodva ahhoz, hogy ténylegesen megoldjunk akár világméretű problémákat. 

A kis robottal az a célom, hogy egy új viszonyulásmódot alakítsak ki az emberekben: a városi közterek tisztasága természetes igény legyen. Ne dobják el a cigarettacsikket vagy a csokipapírt. Ezek jelentéktelennek tűnnek, sokan ezért nem is veszik komolyan, holott például egy eldobott palacknál mikroműanyagok, egy cigarettacsikknél toxikus anyagok jutnak a talajba. Ezek képesek megölni a földben lévő jótékony baktériumokat, így pedig a talajvízbe is bejuthatnak. 

Miért volt fontos, hogy bevond az embereket? Miért nem szedi fel Rusty maga a szemetet?
A dallasi versenyen is ez volt a zsűri kérdése. Ha valaki vagy egy gép elvégzi a dolgokat helyettünk, akkor mi sohasem fogunk tanulni belőle, hanem újra és újra ugyanazt a hibát követjük el. Ezt akartam egy kicsit megváltoztatni, hogy azokat a problémákat, amiket az emberek okoznak, ők maguk oldják meg. Egy példamutató kis robotot szerettem volna készíteni, kiegészítő oktatási-nevelési szereppel.  

Hogyan működik?
Főleg mesterséges intelligenciát alkalmaz a tárgyak felismerésére. Meg tudja különböztetni a szemét típusait: rájön, hogy amit talál, az egy pillepalack vagy egy egyszer használatos maszk. Megtanítottam neki, hogy ezek a hulladékok hogyan néznek ki, milyen színük, tulajdonságaik vannak. Amikor felismer egy szemetet, megáll mellette, elkezdi jelezni az arra járó embereknek, hogy szedjék fel. 

Ha felszedik, vagyis együttműködnek Rustyval, akkor digitális pontokat (trashcoinokat) tudnak gyűjteni a közérdekű munkájukért. Terveim szerint ezeket be lehet majd váltani különböző utalványokra, például mozijegyre. 

Mi vonzott jobban: a tervezés vagy maga a környezetvédelem ügye?
Amikor bekerültem a 9. osztályba, nagyon kellett küzdenem azért, hogy feltornásszam magam a társaim szintjére. Elmentem egy robotikaszakkörre, ahol nagyon megszerettem a hardver- és szoftvertervezést, ezután próbáltam keresni egy projektet, amivel szívesen foglalkoznék. De most már annyira megfogott a társadalmi része, a környezetvédelem is, hogy ezt fontosabbnak tartom. A robot építése során a fizikára is nagy szükségem volt, mert az összeszerelésnél tudnom kellett, mit hova lehet bekötni. Emellett sokat programoztam. Csináltam neki egy weboldalt is, de a machine learninggel (gépi tanulással) is sokat foglalkoztam. Ez azért kell, hogy a robot megértsen engem. A koordinációját is meg kellett alkotni, hogyan közlekedjen, ne ütközzön neki a tárgyaknak. De azt gondolom, hiába van egy nagyon jó ötleted, ha azt nem tudod úgy kommunikálni, hogy a többiek is megértsék. Szerintem ez teszi ki az egész projekt sikerének szinte a felét.

Kép

Fotó forrása: Kovács Nóra Anna

Kolozsváron már kipróbáltad, élesben hogy szerepel Rusty?
Kolozsváron még nem igazán láttak ilyet, körbeállták vagy akár követték is, hogy merre megy, mit csinál. Voltam egy kéthetes tanulóhéten Cambridge-ben, ahol már vannak ehhez hasonló autonóm robotok, amelyek például képesek házhoz szállítani a pizzát vagy csomagokat. Szóval a briteknek már nem volt annyira meglepő, hogy egy robot mászkál egyedül az utcán. Viszont az új volt nekik is, hogy Rusty jelzi a szemetet. Az érettségi után szeretnék neki 3D nyomtatóval csinálni egy külsőt, hogy például az eső se essen bele. Így több ideig is megállná a helyét az utcán.

Májusban a dallasi innovációs világversenyen több ezer diák indult a világ minden tájáról. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Most jártam először az Egyesült Államokban. Kíváncsi voltam, milyen ez a „You can do it” (Meg tudod csinálni! Képes vagy rá! – a szerk.) társadalom, mert azért valljuk be, ők sokkal magabiztosabbak, mint mi. 

A versenyen beszéltek arról, hogy ne keverjük össze a magabiztosságot a versenyképességgel. Az amerikaiak sokszor hajlamosak erre, nekünk, magyar versenyzőknek meg pont a magabiztossággal volt problémánk. 

(Nóra és a budapesti Barna Benedek ketten képviselték hazánkat – a szerk.) A jobbnál jobb ötletek nem elnyomták egymást, hanem érvényesülni tudott a csapatmunka. Amire nagyon sokáig fogok emlékezni, az a verseny napja: érkezett hozzánk a zsűri, mi meg vártuk őket a kicsi standunknál. Előtte gyakorlásként egymásnak is előadtuk a bemutatónkat, akkor születtek a legjobb barátságok. 

A barátságok mellett szakmai kapcsolatokat is tudtál építeni? 
Mi, a versenyen résztvevő diákok mind bekerültünk egy Alumnus nevű közösségbe, ez olyan, mint a Facebook, csak tudományos területen tevékenykedő embereknek. Az idősebb generációból – akik például már komoly cégvezetők – is sokan tagjai, és próbálnak nekünk, mostani versenyzőknek segíteni. 
Mit szóltak kinn, ha mondtad, hogy magyar vagy, de a szomszédos országban élsz?
Amikor bemutatkoztam valakinek, mindig hozzátettem, hogy „I am from Transylvania”. Egyből hozzákötötték Drakulát meg a vámpírokat. (nevet) Azt viszont nehezen értették, hogy Erdély Magyarország része volt, de már Romániához tartozik, a városokban mégis legalább a lakosság fele, a falvakban meg szinte a teljes közösség magyar. Amikor elmagyaráztam a történelmi hátteret, megértették.  

Számodra erdélyiként milyen volt Magyarországot képviselni?
Nagyon kevés erdélyi diák van, aki eljuthatott külföldi versenyre, és ott Magyarországot képviselhette. Most a diáktársaimat próbálom bátorítani, hogy ha nekem sikerült, nekik is sikerülhet. Nem szabad feladni, azt mondani, hogy nincs lehetőségem, mert a románoknál románul kell bemutatnom a projektemet, és akkor már esélyem sincs indulni a magyar versenyen, mert a magyarok nem fogadnak be. 

De igenis befogadnak, és ha nagyon akarod, ha sokat dolgozol, akkor akár Amerikáig is el lehet jutni! 

Nekem már a Hollandiában rendezett ifjú tudósok európai versenye, amit tavaly rendeztek meg, és – Barna Benedekhez hasonlóan – különdíjas lettem rajta, is óriási lépés volt, ezután delegáltak minket Dallasba. 

Kép

Nóra szüleivel a körösfői templom előtt – Forrás: Kovács Nóra Anna

Hol szeretnél továbbtanulni?
Valószínűleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre megyek, mérnök–informatikus szakra. De még meg kell várnom az érettségi eredményeimet, ami hosszabb procedúra lesz. Át kell majd számolni a jegyeimet, meg egy plusz vizsgát is le kell tennem, július elején megyek is Budapestre emiatt. A nagy álmom, hogy mester- vagy doktori képzésen Cambridge-ben tanulhassak. 

Ha már álmok, milyen munkát végeznél szívesen az egyetem után?
A startupok érdekelnek. Nem azt mondom, hogy én Rustyra biztosan fel fogok tudni építeni egy céget, de számomra motiváló, amikor valaki a saját ötletét megvalósítja, és egy óriáscég lesz belőle. 

Nemsokára jössz Magyarországra, ezen kívül mivel töltöd nyáron a szabadidődet?
Szeretek sportolni: teniszezem és röplabdázom, régebben fociztam. Biztos lesznek fesztiválok, amikre elmegyünk a barátaimmal, és minél többet szeretnék kirándulni is. Igazából Rustyt sem házi feladatként csináltam, hanem ő is szabadidős tevékenység.