Öt éve karanténban töltöttük a húsvétot, tényleg fellélegzett akkor a természet?

A nagyvárosokban kitisztult a levegő

Már több mint öt éve annak, hogy kitört a koronavírus-világjárvány, amely eddigi tudásunk szerint több mint hétmillió ember halálát okozta világszerte. A karanténintézkedések idején hónapokra leállt a világ, nem közlekedtünk, otthon maradtunk. De hogyan befolyásolta az átmeneti leállás a minket körülvevő természetet? 2020 tavaszán bejárta a világsajtót a hír, hogy annyira kitisztult a levegő az észak-indiai államban, Pandzsábban, hogy Jalahandar városából újra látható lett a Himalája egyik jelentős hegyvonulata. 

Sokan gondolták akkor, hogy fellélegzett a bolygónk.

A BME-VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék kutatói a covid második évében esettanulmányokon keresztül mutatták be, hogy a járvány milyen hatással volt környezetünkre a levegő- és vízminőség, illetve az állatvilág tekintetében. 

A WHO adatai szerint évente hétmillióan halnak meg a légszennyezés miatt világszerte. A kutatók a lezárások után pár hónappal javulást tapasztaltak olyan erősen szennyezett térségek esetében, mint Vuhan, Észak-Olaszország és az Egyesült Államok nagyvárosai. Az egyik legveszélyesebb anyag az emberi szervezetre a PM2.5 (2,5 mikrométernél kisebb) részecske, más néven a szállópor, ami mikrométeres nagyságának köszönhetően képes lejutni a tüdőbe, és onnan át tud kerülni a véráramba is. A szállópor koncentrációjának alapszintje a világ számos országában 100 µg/m3 felett van. A lezárásokat követően ez drasztikusan csökkent.

A másik súlyos légúti megbetegedést okozó vegyület főként a közlekedés és az ipari üzemek által kibocsátott nitrogén-dioxid. A korlátozások alatt a levegő NO2 koncentrációja világszinten 5,6 µg/m3-ről 0,2 µg/m3-re csökkent. Európa erősen szennyezett városaiban – Madridban, Párizsban, Észak-Olaszország, Németország bizonyos területein – a NO2 szintje az előző évi márciusi-áprilisi koncentrációhoz képest 45‒50 százalékkal visszaesett. 

Amikor először bevezették a kijárási korlátozásokat, visszaesett a légszennyezés Magyarországon is, a legnagyobb javulást Budapesten, a Széna téren mérték. 

Mi a helyzet a szén-dioxiddal?

Kevesebbet jártunk autóval, kevesebbet használtuk a tömegközlekedést, korlátozták a légiközlekedést (a lezárások alatt utóbbi 60%-kal esett vissza világszinten), leálltak a gyárak. Mindez történelmi széndioxidkibocsátás-csökkenést hozott magával, nagyobbat, mint a második világháború végét követő időszak, amikor a világ jelentős része romokban hevert. A legnagyobb csökkenést a szárazföldi közlekedésben figyelték meg: az otthoni távmunka miatt világszerte 40%-kal csökkent a közlekedés CO2-kibocsátása. A csökkenés viszont csak időleges volt, és komolyabb változást nem hozott, a felmelegedés így is folytatódott. A korlátozások enyhítésével, miután visszatértünk a normális életbe, ismét növekedett a kibocsátás: a közlekedési ágazat kivételével 2020 júliusában a legtöbb ország gazdasága visszatért a széndioxid-kibocsátás megszokott szintjéhez.

Kitisztult a Gangesz, lehűlt a Hold

A globális lezárások hatásai a Földtől több százezer kilométerre, a világűrig is elértek. Kutatók szerint lecsökkent a Hold hőmérséklete: 2020 áprilisában és májusában az égitest hat különböző területén éjszaka a felszíni hőmérséklet 8–10 Kelvinnel alacsonyabb volt, mint az előző és az azt követő évek azonos időszakaiban. Mivel magyarázzák a változást? A Hold éjszakai oldala a Földről visszaverődő hősugárzást kapja. A lezárások miatt jelentősen visszaesett az ipari és közlekedési tevékenység, a légkörbe kevesebb szennyező anyag került, így a visszasugárzott hőmennyiség is csökkent – ez pedig a Hold hőmérsékletének változásában is megmutatkozott.

Átmenetileg nemcsak a levegő, de a vizek is kitisztultak, hiszen az ipari szennyvíz, olaj-, nehézfém- és műanyagszennyezés – a koronavírus miatti lezárások és leállások miatt jelentős mértékben lecsökkent. Az indiai szent folyóként ismert Gangesz a világ egyik legszennyezettebb folyójának számít. 

Az Indian Technology Institute jelentése szerint a Gangesz vize több évtized után újra iható minőségű lett, míg az olaszországi Velencében a csatornák vize annyira kitisztult, hogy szabad szemmel is láthatóvá vált a vízfenék, valamint a vízi élővilág.

A lezárások idején drámaian korlátozták a tömegközlekedést, ami a világ legtöbb városában a zajszint jelentős csökkenését eredményezte. Sőt a tengeri forgalom leállása miatt, ha csak rövid időre is, a tengeri élőlények életét befolyásoló általános zajszint is csökkent. Óriási hasznot hozott ez a bálnáknak, rákféléknek és tengeri emlősöknek, amelyek akusztikus jelzésekkel kommunikálnak egymással. 

Kép

Illusztráció forrása: Gripineuality

Az állatok visszafoglalták a lakott területeket?

Ha már szóba kerültek az állatok: ahogy az emberek visszahúzódtak otthonaikba, egyes vadon élő állatok a lakott területekre is bemerészkedtek. Majmok százai foglaltak el egy thaiföldi városközpontot, pumák sétáltak a chilei Santiago utcáin. Kecskék foglaltak el egy walesi kisvárost, sakálok játszottak egy tel-avivi parkban. Az oroszlánfókák otthon érezték magukat egy argentin kikötővárosban. Tengeri teknősök olyan strandokon raktak tojást, amelyeket egykor elkerültek. A járvány kezdetén sok ilyen hírt lehetett olvasni, igaz, bőven akadtak köztük álhírek is: például a Velencébe visszatért hattyúkról vagy a Bergamo utcáin sétáló vaddisznókról. 

Ugyanakkor kutatók később megállapították, nem arról van szó, hogy a természet elkezdte volna visszafoglalni az ember által elvett területeket. 

Miután világszerte elhelyezett több ezer kameracsapda felvételeit elemezték, arra jutottak, hogy míg egyes helyeken az emlősök aktivitása nőtt, máshol csökkenést lehetett tapasztalni. Szerintük az az oka, hogy több állatra figyeltünk fel a lezárások során, hogy volt idő és lehetőség a megfigyelésükre.

A járvány szomorú következménye, hogy Afrikában és Ázsiában gyakoribbá vált az orvvadászat, a turizmus leállásával ugyanis sokan munka nélkül maradtak, nem tudtak máshonnan bevételhez jutni. Brazíliában, az Amazonas-medencében csúcsokat döntött az erdőirtás: csak 2020 áprilisában 400 négyzetkilométernyi erdőt irtottak ki (ez majdnem akkora terület, mint egész Debrecen), ami 64 százalékos növekedést mutatott az előző évhez képest.

Pedig a természet védelme kritikus fontosságú a jövőbeni járványok megelőzésében. Az ökoszisztémák hasonlóan működnek, mint az emberi szervezet: ha egészségesek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. De ha az ember elpusztítja az erdőket a mezőgazdaság, a szarvasmarha-tenyésztés, a városfejlesztés és más tevékenységek miatt, a beteg és stresszes vadon élő állatok szorosabb kapcsolatba kerülnek a haszonállatokkal és az emberekkel. 

Ez pedig megteremti a betegségek gyors terjedésének feltételeit, sőt az éghajlatváltozás súlyosbíthatja a fertőző betegségek megjelenését.

Több lett a hulladék – kidobott maszkok milliárdjai

Boltban, buszon, munkahelyen, de sokszor még az utcán is növekedett a szemét mennyisége. A járvány alatt mindenki arcmaszkot hordott – ha elhasználtuk, kidobtuk, de arra már nem figyeltünk, mi lesz a sorsa. Kínában 2020 júniusában naponta több mint 200 millió arcmaszkot gyártottak, és a világ legnagyobb népességű országaként naponta körülbelül 702 milliót dobtak ki. Világszerte pedig 3,4 milliárd egyszer használatos maszk került a kukába mindennap. A vírus elleni védekezés során az egészségügyben is rengeteg műanyaghulladék keletkezett – kesztyűktől kezdve az orvosi védőruhákig A védőeszközök megsemmisítése során keletkező mikroműanyagok pedig komoly kockázatot jelentenek a vadon élő állatokra, vizeinkre és a tengeri ökoszisztémára. 

Az oltóanyaggyártás és a védőoltások szétosztása is érdekes kettőségre figyelmeztet a környezetszennyezés tekintetében. Miközben a vakcinák életeket mentettek, legyártásuk növelte a keletkező orvosi hulladék mennyiségét, az oltóanyagok teherszállítása pedig növelte a széndioxid-kibocsátást. Eközben a világjárvány magával hozta, hogy átalakultak a fogyasztási szokásaink: gyakrabban vásároltunk online, a házhozszállítással pedig szintén nőtt a műanyag csomagolóanyagok, ezáltal a hulladék mennyisége. 

Válságban a Föld – mit tehetünk?

Sajnos úgy tűnik, hiába lélegzett fel a természet egy időre a lezárások miatt, mára ennek nyoma sincs. 

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) friss jelentése szerint 2021 óta egyáltalán nem javult a helyzet, sőt több szempontból is sokat romlottak bolygónk állapotának mutatói. 

A jelentés hangsúlyozza, hogy az emberiség számára biztonságos életteret biztosító, fajunk túléléséhez szükséges kilenc alapvető környezeti stabilitási mutató („planetáris határ”) közül hatnál már túlléptük a kritikus határt. 
Ezek a következők: a klímaváltozás, a bioszféra egységének megbomlása (a biodiverzitás csökkenése, fajok tömeges kihalása), a szabad természet mezőgazdasági térséggé és városokká történő átalakítása (termőföldek terjeszkedése, erdőirtások), ivóvízpazarlás, beavatkozás a nitrogén- és a foszfátciklusba (a növényfejlődés meghatározói), vegyi és egyéb környezetszennyezés. 
A hetediknél – az óceánok elsavasodása – épp most zajlik a visszafordíthatatlannak látszó negatív folyamat, azaz továbbra is gyorsított ütemben pusztítjuk azokat az erőforrásokat, amelyek földi létezésünket biztosítják. A maradék kettő – a szállóporszennyezés és a sztratoszférikus ózonréteg vékonyodása – esetében pedig közel járunk a kritikus ponthoz. Hangsúlyozzák, az a pálya, amin jelenleg az emberiség halad, klímakatasztrófához vezet. 

Mit lehet tenni? 

A jelentés készítői öt politikai irányelvet fogalmaztak meg: 
1. gazdasági növekedés: nem a GDP-re, hanem a fenntarthatóságra fókuszáló jóléti mutatókra kell helyezni a hangsúlyt; 
2. a fosszilis üzemanyagok helyett tiszta energiaforrásokra kell átállni; 
3. körforgásos gazdaság: növelni kell az újrahasznosítás szintjét; 
4. óvni kell a biodiverzitást: élőhelyek megóvása és helyreállítása; 
5. tudományos bizonyítékokon alapuló politizálás.