„Isten dicsőségére és a falu védelmére” – Európa egyik kuriózuma a berethalmi erődtemplom

Egyházi és világi rendeltetés

Az erdélyi települések lakói a hódítók fenyegetésének árnyékában éltek, folyamatosan tartva az újabb és újabb betörésektől, így a magyarok, a székelyek és elsősorban a szászok lakóhelyük védelmére a XII. századtól erődtemplomokat építettek. A XVI. század elején már több mint kétszázötven ilyen építményt tartottak számon, amelyek jellemzően a falvak közepén álló dombokra épültek, hogy egy esetleges támadás esetén az egész közösség menedékéül szolgálhassanak.

„Egyházi és világi rendeltetés között ingadozik Erdély legnépszerűbb építészeti terméke, az erődtemplom. 

Hozzá hasonló alkotások nemcsak egyéb magyar földről hiányoznak teljesen, hanem a spanyol−francia határig kell elmenni, hogy hasonló, kettős rendeltetésű egyházakra akadjon az ember. 

Az erődtemplom nemcsak Isten dicsőségére épült, hanem a falu védelmére is. Néha az egész templomot árkokkal, fallal és tornyokkal vették körül, máskor − szegényebb vidékeken − csak a szentélyt képezték ki védelmi célokra, amennyiben lőrésekkel és szuroköntő nyílásokkal ellátott védőfolyosót építettek, kiugró konzolokra, a tetőpárkány alá” − olvasható a Szépművészet 1940-es számában. Azóta megszűnt az erődtemplomok védelmi funkciója, a szászok XIX−XX. századi kivándorlásával és elhurcolásával − a szocializmus alatt pedig a kiköltöztetésükkel − az épületek sok esetben gazdátlanul maradtak, és az enyészeté lettek.

Nagyboldogasszony tiszteletére

Berethalom az erdélyi Szeben megyében, Királyföldön fekszik. A települést a XIII. században alapították a magyar királyok által idetelepített német telepesek, a szászok. A területet ekkor még sűrű erdő borította, amelynek egy részét művelés alá vonták, szántók és szőlőskertek bukkantak elő. A falu életében jelentős fordulatot hozott a reformáció, a lakosság nagy része áttért az evangélikus hitre. Az erdélyi evangélikus püspök, Unglerus Lukács 1572‑ben székhelyéül jelölte ki Berethalmot, amely egészen 1867-ig megőrizte ezt a státuszt, ekkor Nagyszeben vette át a szerepét. 

Berethalom barokk stílusú erődtemploma, a falu ­szőlőmotívumokkal díszített házai közül emelkedik ki, az impozáns homlokzatok az egykori bortermelés emlékeit őrzik. 

Az istenháza története azonban messzire nyúlik vissza. A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt építmény a források szerint már a XIII. században is létezett. Átépítésének kezdete az 1400-as évek elejére tehető, IX. Bonifác pápa még búcsút is hirdetett a templom létrehozására. 

A munkálatokat 1516-ban fejezték be − erről tanúskodnak a kapu felett II. Ulászló és Szapolyai János címerei −, de a templom már 1486-ban is erődített lehetett, ugyanis a krónikák szerint Mátyás király a szász lakosság harmadát felmentette a hadkötelezettség alól azért, hogy saját várukat őrizhessék. Az évszázadok során erre több esetben volt szükség, 1605-ben Bocskai István hajdúi, 1704-ben a Rákóczi-szabadságharc idején pedig a kurucok törtek be az erődtemplomba, amely kisebb károkat szenvedett, számos értékes tárgynak nyoma veszett. Az épületegyüttes első restaurálására egészen az 1940-es évekig kellett várni, azonban 1977-ben egy földrengés ismét jelentős károkat okozott. Ezek helyreállítása 1991-ben fejeződött be, a munkálatokat Europa Nostra-díjjal ismerték el. 

A berethalmi építmény 1993-ban vált az UNESCO világörökség részévé hat másik erdélyi település, Kelnek, Nagybaromlak, Prázsmár, Szászfehéregyháza, Százkézd és Székelyderzs erődtemplomával együtt.

Kép

A Bortoronynak nevezett bástya – Fotó forrása: Profimedia – Red Dot

Tornyok titkai

A templomot két teljes és egy harmadik, befejezetlen falgyűrű, több bástya és torony veszi körül, köztük a Katolikus-torony, amelynek kápolnája a reformációt követően az eredeti vallásukhoz ragaszkodóknak biztosított imahelyet. A faerkélyes, lőrésekkel is rendelkező Mauzóleumtorony a szász püspökök síremlékeit rejti, emellett Óratorony, a XIX. században pedig fa harangtorony is épült. A Kaputorony egykor a városházának adott otthont, míg a Szalonna-torony kamrákat rejtett, itt szomszédságok szerint sorakoztak egymás mellett a családok gerendákba vert szögei, amelyekre a disznóvágásokból származó szalonnákat, sonkákat akasztották. A gabona tárolására külön helyiségeket alakítottak ki. 

Torony vagy bástya? Számos forrásban szinonimaként használják a bástya és a torony szavakat, bár mindkettőnek van védelmi funkciója, a két építmény korántsem egy és ugyanaz. A korai várépítészetben a tornyok a várfalon belül álltak, így a legerősebbnek számító öregtornyok is, amelyek elsősorban őrhelyként működtek, passzív védelmi funkciót láttak el. Később megjelentek a lakótornyok is, amelyek a vár lakóinak menedékeként szolgáltak, így tulajdonképpen inkább a várfal biztosította a torony védelmét, nem pedig fordítva. Ezzel szemben a bástyázott rendszert a tüzérség, az ágyúk megjelenése hívta életre. Az olasz várépítészetből örökölt építmény a vár külső védőfalának a védelmét szolgálta. A vártornyok könnyű célpontot jelentettek egy ostrom során, sőt inkább veszélyt jelentettek a védőkre, míg a bástyák célja az ostrom elhárítása volt.

Békítő-bástyaként, Bortoronyként vagy házastársak börtöneként is említik az erődtemplom egyik legkülönlegesebb helyét, ahová a válást fontoló házaspárokat két hétre bezárták. 

Itt csupán egy asztal, egy szék, egy ágy, egy tányér, egy kanál és egy villa állt a rendelkezésükre. Az, hogy a hirtelen támadt közös idő, a beszélgetés „kényszere” vagy a bezártság elviselhetetlensége késztette-e a párokat gyors döntésre, nem tudjuk. De a források szerint az esetek többségében a házasok már néhány nap után meggondolták magukat, és békében hazatértek. A legendák szerint Berethalmon 1500 és 1800 között csupán egyetlen válást dokumentáltak.

A szárnyas oltár tizenöt lakat alatt

A háromhajós, torony nélküli csarnoktemplom késői gótikus stílusban épült. „A szentélyt csillagidomokat tartalmazó gazdag bordázatú hálóboltozattal fedték be, melynek hatása különösen jól érvényesül a magas, háromosztású csúcsíves ablakokkal erősen megvilágított térben. [...] Noha a berethalmi templom formái kifejezetten gótikusak, mégis a bőven méretezett belsőrésze már a reneszánsz tágasságára való törekvését mutatja, a kimúló gótika elfáradt, erőtlen formavilágában. A templom késő gótikus felszerelési tárgyai közül kiemelendő a szentély baloldalán emelkedő tornyos szentségház, különösen pedig a festett szárnyakkal ellátott főoltár” − olvasható Kemény Lajos és Gyimesy Károly evangélikus templomokat bemutató, 1944-ben írt egyháztörténeti monográfiájában. 

A hivatkozott háromszintes szárnyas oltár Erdély legnagyobbika, összesen huszonnyolc táblaképből áll. Az 1483 és 1524 között készült alkotások Jézus életének jeleneteit elevenítik fel, az oltár belső részében látható szoborkompozíció a keresztre feszítését ábrázolja. 

A templom belső falait középkori céhzászlók és török időkből származó keleti szőnyegek borítják. Az 1510-es években készült sekrestyébe különleges ajtón keresztül vezet az út, amely az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert. Nem csupán intarziás faragása miatt − a belső oldalt még egy faragott vízilófej is díszíti −, zárszerkezete is egyedülálló. Csak a megfelelő kulcs és a forgókilincs pontos instrukciók szerinti használatával lehetett kinyitni a tizenöt ponton záródó szerkezetet − az elővigyázatosság nem volt véletlen, a falu teljes vagyonát itt őrizték. 

A berethalmi erődtemplom ma Dél-Erdély egyik legismertebb műemléktemploma, turisztikai látványosság és a szászok helyi történelmének lenyomata, akik erdélyi világtalálkozójukat 1991 óta minden év szeptemberében itt tartják. 

A cikk Carola Egyesület támogatásával készült.