Égig érő fatornyok – Máramaros különleges adományai a világörökségnek

A fafaragástól az egyházi építészetig

Máramaros történelmi tájegysége a mai Románia (Partium) és Ukrajna (Kárpátalja) része, nevét a vidéket átszelő Mára folyóról kapta. Területének háromnegyed részét hegyvidéki erdők és legelők alkotják, legfontosabb építőanyaga a fa, amely nem csupán a hétköznapokban kapott jelentős szerepet, hanem az egyházi építészetben is. Így nem is meglepő, hogy a fatemplomok építésének hagyománya egészen a XVI. századig nyúlik vissza. 

Az ácsmesterség, a fafaragás hagyományát ma is őrzik, a templomokban is felbukkannak a faragás olyan évszázadok óta jellemző motívumai, mint a nap, a hold, a csillagok vagy a kötél. 

Fatemplomok földje

Egykor több mint háromszáz ortodox és görögkatolikus fatemplom tarkította Máramaros vidékét, azonban mára csupán kilencvenhárom áll közülük. A műemléki védettséget élvező építményekből 1999-ben nyolc vált a világörökség részévé, ezzel halhatatlanná téve az egyházi-népi faépítészet emlékeit. A templomok jellemzően a XVII. és a XIX. század között épültek, elsősorban tölgyből és fenyőből, fém híján még a szögeik is fából készültek. 

A világörökségi listára felkerült nyolc máramarosi fatemplom

Istenszülő bevezetése a templomba templom, Barcánfalva
Szent Miklós-templom, Budfalva
Szent Piroska-templom, Desze
Szent arkangyalok fatemploma, Dióshalom
Istenszülő születése templom, Jód
Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom, Nyárfás
Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom, Rogoz
Szent Piroska-templom, Sajómező

A faszerkezetű templomok magas vékony harangtornyukkal, valamint a zsindelyekkel fedett tetőikkel magukon viselik a havasi építészet jellegzetességeit, de a Kelet és a Nyugat szintézise is tetten érhető rajtuk: a templomok bizánci típusú alaprajzához gótikus forma illeszkedik. A világörökségi cím elnyerését nem csupán ez a különleges építészeti megoldás indokolta, a templombelsők festményei is különleges értékkel bírnak.

Kép

Fotó forrása: Profimedia - Red Dot

Perspektíva nélkül 

„A templom belseje bámulatos, perspektíva sehol. A XVIII. században dolgozó máramarosi festők nem nagyon használták a perspektívát, helyette a reneszánsz előtt ismert és elterjedt síkábrázolást alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a festett alakoknak nincs térben látható teste, csak körvonala van, és a jelenetek azon elemei, amelyeket egymás mögé kellett volna megjeleníteni, azok itt nem egyszer egymás fölé kerültek” − olvasható a Korunk című folyóirat 2022/4. számában az 1770-ben épült deszei ortodox Szent Piroska-templomról, az állítás azonban minden máramarosi fatemplomra igaz. 
A deszei építményt díszítő, 1780-as években készült színes festmények, amelyek virágokkal díszített keretet is kaptak a festőtől, Radu Munteanutól, az 1990-es években kerültek elő a falat vastagon borító koromréteg alól.

Toader Hodor és Ion Plohod készítette a barcánfalvi Istenszülő bevezetése a templomba templom barokk stílusú festményeit, amelyeknek köszönhetően az építmény felkerült a világörökségi listára. 

Az 1720-ban épült fatemplom kalandos utat tudhat magáénak, eredeti helyéről 1739-ben költöztették át az Iza folyó völgyébe, hatvan évvel később pedig vissza. 

Ennek emlékét őrzik az újjáépítéshez használt számozott gerendák. A templom az 1990-es évek elején teljesen megújult, ekkor épült fel a faluban az új ortodox vallási központ, egy kolostor és egy templom is, amelynek hatvankét méteres fatornya Európában ma a második legmagasabb.

A legrégebbiek

„Jód fatemploma azonban jó alapzaton álló, ezerszárnyú csodaépitmény, látható játékszere a nép építő kedvének. A durva, nehéz föld, meg erdőmunka mellett a szépségben való megszusszanás a kicsinység, hogy megadassék a földi szemnek is a szépség az Úr háza formájában” − olvasható a Hargita Népe 1990-es számában Czegő Zoltán tollából a jódfalvi Istenszülő születése templomról, amely egyes források szerint már a XIV. században is állt. A legújabb vizsgálatok szerint azonban az 1610-es évekre tehető az építése, vagyis a legrégebbi máramarosi templomok közé tartozik. A fenyőgerendákból épült, kisablakos templom belső falai teljes egészében festettek, sőt, még az ajtó belső felére is került egy Szent Kristófot, az utazók védőszentjét ábrázoló kép.

Budfalván − száz év különbséggel − nem csupán egy, de két templomot is építettek Szent Miklós tiszteletére. Az egyik legrégebbi, világörökségi listára felkerült templom, amelyet méretei miatt katedrálisnak is neveznek, 1643 óta áll a falu központjában. A XX. század elején már az asszonyok is részt vettek a liturgián, ehhez az ablakokat megnagyobbították, valamint újabb nyílásokat vágtak a falba, a munkálatok miatt viszont több falfestmény is megrongálódott. 

A templomban több száz éves üvegre és fára festett ikonok mellett olyan ereklyéket is őriznek, mint a környék elhíresült betyárjának, Pintye vitéznek a láncos ingjét és sisakját, valamint II. Rákóczi Ferenc zászlóját. 

A világörökségi címet elnyerő máramarosi fatemplomok közül a legrégebbi az 1604-ben épült sajómezői Szent Piroska-templom. Piroska Szent László király lánya, a Bizánci Birodalom egyik legtiszteltebb császárnéja volt, az ortodox egyház avatta szentté, kultuszát a katolikus egyház is átvette.

Kép

Freskó a deszei Szent Piroska-templomban – Forrás: Profimedia – Red Dot

Arkangyalok dicsősége

Az 1721-ben épült dióshalmi görögkatolikus fatemplomot Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Ötvennégy méter magas tornya nem csupán a közvetlen környezetéből emelkedik ki, az 1990-es évekig ez volt Európa legmagasabb fából készült templomtornya. Az építmény másik különlegessége az előterében található, karzatra vezető létra, amelyet egyetlen fából faragtak ki. 

A dióshalmi templom szolgált a hetvenöt évvel később felépített nyárfási fatemplom mintájául, a „csupán” negyvenhét méter magas tornyú faépítményt szintén az arkangyalok tiszteletére szentelték fel, ahogyan a rogozi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templomot is. Az 1661-es tatárjárás során leégett építményt két év alatt építették újjá szilfából. Teljes felújításon esett át 1717-ben, belső festményeit az 1780-as években Radu Munteanu készítette. A templom egyik érdekessége, hogy az eresz alatti gerendái faragott lófejekben végződnek. 

A cikk támogatója a Carola Egyesület.