Az iskolai lógás lélektana – A gyereked vészjelzést ad, figyelj rá!

Sajátos védekezési mód

Több ezer olyan iskoláskorú fiatal van Magyarországon, akik tartós betegség miatt hónapokon vagy akár éveken át nem járhat iskolába. Számukra minden esetben megfosztottságként jelenik meg, hogy nem indulhatnak el reggel az iskolába, nem mehetnek a többiek közé, hogy kiszorulnak a kortárs csoportokból. Az iskola által nyújtott tárgyi tudás természetesen pótolható, de a kapcsolatok, az iskolai közeg hiányzik azoknak, akik nem látogathatják az osztálytermet. 

Egy egészséges, jó mentális állapotban lévő gyermek nyár végén már várja az iskolát, ha nem is elsősorban a leckéket, hanem a többiek társaságát, a kapcsolatokat, a kihívásokat és a közös kalandokat. 

Mi történik azoknak az iskolásoknak a lelkében, akik reggel elindulnak ugyan otthonról, ám mégsem érkeznek meg az osztályterembe? Akik plázákban vagy játszótereken, esetleg csellengve töltik a napot, tilosban járva, veszélyeknek kitéve és valójában boldogtalanul. Akik céltalanul utazgatnak különféle járműveken, vagy lépcsőházakban ücsörögnek a lépcsőn, esetleg felmennek egymáshoz internetezni, randizni – nekik mi jár a fejükben? Milyen szükségletükre nem kapnak megoldást az iskolában, és mire akarják a felnőttek figyelmét felhívni? Mit tehetünk, ha lógáson kapjuk a gyerekünket, aki valószínűleg vágyik is a lebukásra, hiszen ez esetben a kényelmetlen helyzetét végre feladhatná? 

Az igazolatlan iskolai hiányzás komoly tünete annak, hogy a gyermek sajátos védekezési módot választott az unalmas, nem élményszerű tanóra, a tanárral való konfliktus, a számonkérés vagy az iskolai bántalmazás ellen. Az elkerülő viselkedés mindenképpen annak a jelzése, hogy az iskolai lét a gyermek számára nem alakult sikeresen, a benn töltött órák olyannyira nem nyereségesek számára, hogy még annak kockázatát is vállalja, hogy fegyelmi eljárás elé állítsák, hogy értesítsék a szüleit, és esetleg eltávolítsák az iskolából. Az elkeseredettség mértéke a lógás pillanatában már átcsap egy láthatatlan, de nagyon is létező határon… 

A lógás óriási határátlépés, amely mögött egy szomorú történet áll. 

A gyermek sokszor nem tud más módon jelezni a világ felé, alsóban a lelki meghasonlottságot többnyire tantárgyi rontással, felsőben viselkedési zavarral jelzi, amelynek egyik formája a lógás. 

Olyan, mint szabadságra menni?

A kutatások szerint ezeknek a gyermekeknek a lelkében az iskola úgy jelenik meg, mint egy szigorított intézmény, katonaság vagy fogolytábor (számozott termek), esetleg kemény munkahely, ahol a mindennapi megpróbáltatások között a puszta túlélés a cél. A tanulás ezekben az esetekben csak alig megjelenő szempont, az iskola úgy tűnik fel, mint egy nyolctól négyig tartó munkahely, ahonnan végre haza lehet menni, ha lejárt a munkaidő. Az igazolatlanul hiányzó gyerekek esetében a nyelvi metaforakutatás azt találta, hogy kifejezéseikben tetten érhető az iskolának mint totális intézménynek a megjelenítése, ahol a tanár „parancsokat ad”, a gyerekek „masíroznak”, és a „tanár a főnök”, aki „jutalmat vagy megrovást oszt”. 

Itt a lógás értelmezése tulajdonképpen a munkahelyi szabadság fogalmának felel meg, vagy súlyosabb esetben a börtönből való szökésnek. Szintén a metaforakutatás világított rá a lógásban érdekelt fiatalok által hordozott képre, amelyben az életet egyfajta vonatútnak látják, és az iskolát magát vasúti váltónak. Ezek szerint az iskolai „pályafutáson” múlik, hogy egy karbantartott, tiszta, kimunkált fő vágányon haladunk-e a kitűzött célállomásunk felé, vagy egy homokba süppedő vakvágányon futunk át a semmibe. A lógás lélektana azt a gondolatot melengeti, hogy a sínek állapota tulajdonképpen maga az elhanyagolt családi háttér, és a sínfelügyelő az érzelmileg elérhetetlen szülő. Ha egy diák úgy érzi, hogy erről a rossz vágányról az iskola sem tudja átváltani, akkor a körülményeket nehéz motiválónak éreznie, és a lógás a vonatról leszállásként jelenik meg a lelkében. 

Ha a gyermek alapvetően nem találja a helyét az életben, és a legfontosabb kérdésekre keresi a választ, akkor nem fogja fontosnak találni, hogy mi a trapéz területének kiszámítási képlete…

Az iskolával szembeni ellenállás általában nem egyik napról a másikra alakul ki. Hosszú ideig tartó kedvetlenség, motiválatlanság vezetheti be a szembefordulást, később látható jelei lehetnek annak, hogy a gyermek húzza az időt, egyre lassabban készül el, többször kell szólni neki, esetleg már az ébresztésnél is gondok vannak, nem hajlandó felébredni. A gyerekek reggeli ébresztése meghatározó problémává vált az utóbbi időben, főleg, ha a szülőnek hamarabb kell otthonról elindulnia, mint a gyereknek. Ha testi tünetek is vannak, gyakori fejfájás, bizonytalan eredetű hasi panaszok, hányás, mindenképp foglalkoznunk kell ezek hátterével, orvosi vizsgálattal kell kizárni a betegséget, a szervi okot. Ha a testi tünetek felerősödnek dolgozatírás előtt, az megerősítheti a feltételezést, hogy gyermekünk nincs jó helyen az intézményben. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels/The lazy artist gallery

Teremtsünk bizalmas légkört!

Az elkerülő viselkedés megnyilvánulhat dühkitörésben, agresszióban vagy kényszerességben is, ami állandó kézmosásban, visszaszaladásokban jelenhet meg. Az iskolába küldésben érdemes határozottnak lenni, és azt képviselni, hogy az egészségügyi állapota alkalmassá teszi őt az indulásra, de délután beszélgessünk a panaszairól, hallgassuk meg és mérlegeljük azokat. Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk küzd az iskolával, sorozatosan hiányzik, erős lehet a kísértés arra, hogy orvosi igazolással megtámogassuk őt, és így haladékot kapjon. 

Ez néhányszor lehet megoldás, de hosszú távon a szülői rábólintás fenntartja a tünetet, és a gyereket megerősíti abban, hogy a betegségbe menekülés opció lehet a közösségi kihívások elleni harcban. 

Ha azt gyanítjuk, hogy a gyermek nem érzi jól magát az iskolában, vagyis az iskolába járás semmilyen mértékben nem örömként jelenik meg számára, csupán legyőzendő feladatként, akkor teremtsünk feltételeket egy jó beszélgetéshez, amely során figyelmünkről és odaszánásunkról biztosítjuk őt. Nyugtassuk meg, hogy együtt fogunk megoldáshoz vezető utat találni még akkor is, ha egészen az iskolaváltásig kell eljutnunk. Szánjunk erre időt, vonjunk be segítőket, egyeztessünk a tapasztalatokról az iskolával!
Az iskolakerülés hátterében legtöbbször iskolai bántalmazás, erőszak áll, ami a kortársi megfélemlítés miatt sokáig titokban maradhat. Ha ilyen jeleket tapasztalunk, türelmes hozzáállásra, az események szétszálazására lesz szükség, akár pszichológus szakember bevonására is. Ne hunyjunk szemet a bántalmazás fölött, és ne hagyjuk a gyereket egyedül fuldokolni egy bántalmazó helyzetben, még akkor sem, ha ő csak szemlélő! Nemcsak a gyermek testi épsége, de személyisége is áldozatul eshet a bántalmazási helyzetben, és rányomhatja a bélyegét minden későbbi kapcsolatára.

A lógás lényegében olyan viselkedésforma, amellyel a gyermek nem a megküzdést, hanem a menekülést választja, és amelyben a probléma előli kitérés csak újabb problémákat idéz elő.

Szülőként az a feladatunk, hogy olyan bizalmas légkört tartsunk fenn a családban, amelyben a problémák megjelenhetnek, lehet róluk beszélni, és az a tapasztalat, hogy együtt megoldásokat lehet találni. A lógás azt jelenti, hogy az iskola nem tud olyan közeget teremteni a gyermek számára, amelyben jól és biztonságban érezné magát. Az iskolai létünk nagyjából húszezer óra, amiből értékeket meríthetünk, vagy lóghatunk is fölötte támaszték és kilátások nélkül, amiről Villon mesélt egyik utolsó versében…

Forrás: Lőrincz Andrea: Metaforákon innen és túl: az iskolai hétköznapokról https://argumentum.unideb.hu/2018-anyagok/lorincza.pdf 
 

A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.