„A fáradtságot kávéval, a feszültséget dohányzással orvosolom” – Mikor vegyük komolyan gyermekünk iskolai kiégését?

Teher alatt nő a pálma? Nem!

„Nyolcadikban nagyon sokat kellett tanulnunk. Abbahagytam a zongorázást, amit hét éve csináltam. Nagyon szerettem, de apáék azt mondták, a tanulás az első, ez most nem fér bele. A gimnáziumig heti ötször jártam lovagolni is, ez volt a másik nagy szerelmem, de ezek után csak havonta tudtam kijárni a lovardába” – meséli a középiskolás Sári.

Általános iskolás korukban a gyerekek nagy része különórákra jár: zenét tanul, egyesületben sportol. A gimnáziumi felvételi évében azonban már elkezdődik a „daráló”. A tanulás miatt sokan le kell, hogy mondjanak a heti rendszerességgel űzött, iskolán kívüli programokról. A lelkiismeretes, becsvágyó diák könnyen a munka rabjává válik, s mivel azt tapasztalja, hogy ez az ára az elismerésnek, mindent megtesz annak érdekében, hogy kiválóan teljesítsen, és ne okozzon csalódást.

Újabb és újabb feladatokat vállal, inkább lemond a szórakozásról, pihenésről, hogy még jobbat, még többet nyújthasson. Ez azonban egyre nehezebben sikerül neki.

„A gimnázium utolsó évében elvárt feladatok mennyisége miatt sokkal kevesebb időm jut alvásra és magánéletre, ezért a fáradtságot kávéval, az iskola előtti feszültséget dohányzással orvoslom” – vallja be egy végzős gimnazista.

Győri Ildikó pszichológus szerint az iskolai kiégésnek rengeteg oka lehet, és ez valószínűleg minden gyereknél más, de akad néhány általános jellemző. „Az alváshiány az egyik elsődleges faktor, amit nemcsak a sok tanulás okozhat, hanem az okoseszközök éjszakai használata is. Erre érdemes nagyon ügyelni, még akkor is, ha este a gyermek nem nagyon akarja abbahagyni a készülékkel való játékot, vagy nem szívesen adja le a szülőknek a tabletet, telefont. A túlzott iskolai terhelés, az esetenként rosszabb jegyek okozta kudarcélmény és a félelem, hogy másnap mindez újra megtörténhet, ugyancsak elveheti a diákok kedvét a hajnali keléstől és az iskolától – magyarázza a szakember. – Nem segít az sem, hogy az iskola egy adott pillanatban mért teljesítményt értékel, és sokszor javításra sem igazán ad lehetőséget. Nem elég a dolgozatok, a vizsga által okozott stressz, a jeles tanulók kivételével sok gyerek hetente él át kudarcélményt. A »nem vagyok elég jó« érzés folyamatos megélése pedig nagyon sok energiát elvisz, és könnyen vezet motivációvesztéshez.”

Az egykor boldogan rajzolgató, szavaló, sportoló gyerekek közül sokan egyre feleslegesebbnek találják a művészeti tárgyakat, terhükre van a mindennapos testnevelés, hiszen az a számukra fontosnak vélt felvételi és érettségi tárgyaktól vonja el az időt és az energiát. Éjszakába nyúló tanulások, különórák, előkészítők határozzák meg a napjaikat, s nem jut idő kikapcsolódásra az iskolán kívül sem.

A diákok egy része fellázad a rájuk nehezedő terhek ellen, jellemzőbb azonban a gimnazisták esetében, hogy megfelelni igyekeznek, hiszen a jó jegyek biztosíthatják a választott egyetemre való bekerülést.

Magas érettségi pontszámok, nyelvvizsgák, versenyeredmények szükségesek a továbbtanuláshoz. „Tizenegyedikben kezdtem igazán nagy terhet érezni a vállamon a nehezedő tananyag és a magasabb követelmények miatt. Néha úgy éreztem, nem bírom, de tanultam és tanultam, és tartottam a szintemet” – emlékszik vissza Peti, aki ma már harmadéves egyetemista.

Amikor már a test is jelez

Sok gyerek meséli, hogy „rázósabb” időszakokban, így például a félévi, év vége előtti hajrában vagy a felvételi évében gyakran fájt a feje, nem tudott aludni, emésztési nehézségei voltak. Ezek tipikusan a stressz tünetei, ám sok szülő minderről tudomást sem szerez, mert a legtöbb gyerek nem mondja el, inkább eltitkolja.

„Az iskolai kiégés tüneteinek megértése, és egyáltalán a mentális egészségre rakódó terhek kapcsán azért van nehéz dolgunk, mert önmagukban, külön-külön ezek a tünetek nem biztos, hogy nagyobb problémát jelentenek. Sok gyerekkel előfordul a hétköznapokban, hogy nincs kedve felkelni, ez kamaszoknál egyenesen mindennapos jelenség a hormonváltozások miatt. Az okoseszközök térnyerése óta a folyamatos fáradtság, a fej- és/vagy hasfájás, unottság, koncentrálási nehézségek szintén a mindennapok részévé váltak. Ha az alváselvonás hosszabb ideig fennmarad, és ez az időszak egybeesik iskolai számonkérésekkel is, esetleg beköszönt egy hidegebb idő, kéretlen vendégként megjelenik a megbetegedés is. Ezeknek a végeredménye lesz a motivációvesztés, a hanyatló teljesítmény.

„Fontos, hogy ha ezeket a tüneteket együtt érzékeljük a gyermekünknél, vegyük komolyan a helyzetet, és segítsünk neki, mert egyedül nem fog tudni változtatni” – tanácsolja Győri Ildikó.

Ha felvetődik a gyanú

Mit tehetünk, ha iskolai kiégésre gyanakszunk gyermekünknél? A pszichológus szerint a támogató szülői attitűd ilyenkor kiemelten fontos. „Amikor a jelenben motiválatlan gyermekünk még újszülött volt, minden mosolyára mosollyal válaszoltunk, ha sírt, kedvesen megnyugtattuk, ha valamit nem tudott elsőre, addig ültünk ott vele, amíg századszorra végül sikerült neki. Kerestük a kedves pillanatokat, megörökítettük azokat, és mindenkinek büszkélkedtünk velük. A kiégés határára sodródott gyermekünknek ugyanerre az anyukára és apukára van szüksége. Ne vesszünk össze vele, ne szidjuk, hanem keressük meg azt az egy-két dolgot, amit ügyesen csinál, és kezdjük el visszajelezni, hogy ez így jó, és a többi tantárgyban is csak valami hasonlóra lesz majd szükség” – tanácsolja.

A szakember szerint nagyon fontos, hogy semmiképp ne söpörjük szőnyeg alá a problémát: „Miért fontos, hogy foglalkozzunk vele? Mert a gyermek nem tudja egyedül megoldani. Sajnos sokszor a szülő is csak annyit mond: »én is abba az iskolába jártam, mégis ember lett belőlem«. »Miért hisztizik már megint?« A válasz az, hogy nem hisztizik, hanem tényleg nem bírja tovább a feszültséget, bizonytalanságot, a »negatív motivációt«, amilyen például a »Ha nem tanulsz rendesen, majd kivágnak a középiskolából!« típusú mondat.” A pszichológus szerint a gyógyítás első és legfontosabb lépése a „sérülés” mértékének lehető legpontosabb megállapítása. Megtudni, mennyire van rosszul a gyermek. Csak egy tantárgyból áll a kiégés szélén, vagy több tantárgy esetében érzi ugyanezt. Ha utóbbi a helyzet, érdemes szakembert felkeresni. Ha csak egy-egy tantárgynál veszett el a lelkesedése, akkor célszerű megpróbálni a „holnap legyél egy kicsit jobb” taktikát.

„Ne azt kérjük a gyerektől, hogy a magyart javítsa ki év végére kettesről négyesre, mert az túl nagy ugrás neki, úgysem fog menni.

Bontsuk le kisebb, átláthatóbb, éppen ezért kevésbé rémisztő lépésekre a célokat. Annyit kérjünk csak, hogy egy feladatot gyakoroljon ma, egy másik feladatot hétvégén.

Egy feladattal többet minden gyerek meg tud oldani – ha ezt mindennap segítünk neki betartani, akkor év végére a sok-sok feladat meghozza majd a jobb osztályzatot. A mindennapi gyakorlások sikerélményt adnak, és a gyerek érezni fogja, hogy ma többet tud, mint amennyit tegnap tudott. Csak ezt az érzést kell szülőként fenntartani, visszajelezni, mert akkor lesz kedve holnap is nekiülni az éppen esedékes gyakorolnivalónak” – javasolja a szakember. Hozzáteszi, azzal is segíthetünk, ha a hétvégéken szabadtéri programokat, kirándulást szervezünk, hogy egy kicsit kimozduljon, friss levegőn legyen, és fizikálisan is jóleső mértékben elfáradjon. A szombati közös, családi túrázás örömet, sikerélményt hoz a mindennapokba, ami a kiégéshez közel igazi mentőövet jelenthet. Ezenkívül érdemes a humort is valamilyen mértékben behozni a hétköznapokba, mert a nevetés is jó ellenszere a kiégésnek.