Így főz egy nem házias háziasszony a karanténban – Mit főzzek a héten? 4.
Fő a fejünk, hogy mit főzzünk otthon, járvány idején? A Képmás munkatársai hétről-hétre segítenek ötletekkel. Vagyis… Gergely-Baka Ildikó nem biztos, mert így vall magáról: „Nem vagyok házias nő. Ráadásul az összes házimunka közül a főzést utálom a legjobban. Hála az égnek, találtam egy társat, akinek nem probléma, ha nem házi készítésű tortát kap szülinapjára. 27 évesen – valamiféle „mostantól éljünk egészségesen!” fellángolás hatására – mégis úgy döntöttünk, hogy megtanulunk főzni.”
A legfontosabb szempont az volt, hogy az ebéd gyorsan elkészíthető legyen – úgy gondoltuk, hogy ha belefogunk valami macerás, nehezen elkészíthető ételbe, akkor sosem találjuk meg az örömöt ebben a tevékenységben. Főzni ma sem szeretünk, viszont megtanultunk elkészíteni kétféle levest, tízféle főételt és háromféle sütit – mi tudjuk csak pontosan, hogy ez mekkora eredmény. Azok számára, akik hozzánk hasonló cipőben járnak, és szeretnék élvezetessé (vagy legalább elviselhetővé) tenni a főzést, összegyűjtöttem néhány tanácsot:
Ne egyedül főzz! Sokkal jobban megy a főzés, ha a pároddal, a legjobb barátnőddel, az anyukáddal vagy más olyan emberrel főzöl, aki közel áll hozzád. Nekünk például jó motiváció volt, hogy együtt fedezhettünk fel egy új tevékenységet, ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a kritikus pillanatokban segítségül hívhattuk a párom végtelenül türelmes édesanyját, aki mindig megnyugtatóan válaszolt az „Ennek biztos így kell kinéznie?” típusú kérdésekre, illetve megoldotta a megoldhatatlannak tűnő helyzeteket is (ahogy mondani szokták, „őt az Isten is tanító néninek teremtette”).
Ha mégis egyedül főzöl, kapcsolj be zenét, és énekelj! Vannak persze helyzetek, amikor egyedül kell megoldani az ebédkészítést, én ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy a „nem szeretem”- tevékenységet összekötöm valami olyannal, amit szívesen csinálok. Például elindítok egy lejátszási listát a kedvenc zenéimből, és felszabadultan énekelek főzés közben. Ez mindig segít.
Legyen egy listád! Mindent könnyebb megvalósítani, ha vannak terveink hozzá. Mi első körben összeírtunk egy listát néhány egyszerűen elkészíthető ételről, mert úgy gondoltuk, ha lesz egy „repertoárunk”, az önbizalmat ad majd. Többnyire pácolt húsokat készítünk krumplipürével, rizzsel vagy bulgurral, meg tésztaszószokat, amikhez csak meg kell főzni a tésztát, illetve nemrég kipróbáltuk a pizzát és a tökfőzeléket. Ez utóbbi marad a listán, mert egyrészt nagyon finom volt, másrészt fagyasztott, gyalult tökből főztük, így egyáltalán nem volt sok idő. A pizza valamiért kenyérlángosízű lett, úgyhogy ez ügyben még konzultálnunk kell a férjem legjobb barátjával, akitől a receptet kaptuk. Mondjuk én szeretem a kenyérlángost is, szerintem jó volt, a férjem viszont eltökélte, hogy rekonstruálja a világ legfinomabb pizzáját, amelyet egy észak-olaszországi faluban, Manarolában ettünk.
A sütik közül a meggyes muffint szeretem a legjobban, mert annak tényleg csak össze kell öntögetni az alapanyagait és beletölteni a formákba, másrészt az az elméletem, hogy amiben kakaó, csoki és meggy van, az csak finom lehet.
A férjem ötlete volt, hogy vegyünk levelestésztát, és töltsünk bele mindenféle finomságokat, majd formázzunk belőle kis croissant-okat. Az ő kedvence a sonkás-sajtos lett, nekem a nutellás ízlett a legjobban (bár továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a Nutellához legjobban a kanál illik).
Főzz olyat, amit szívesen eszel, mondjuk kezdd a kedvenc ételeiddel! Én nagyon szeretem a rakott krumplit, ezért azt megtanultam csinálni annak ellenére is, hogy kétszer annyi idő elkészíteni, mint az összes többi ételt, amit főzni szoktam. (A krokettet is szeretem, de azt inkább rendelni szoktam, mert annyira macerásnak tűnik, hogy valószínűleg a felénél ott hagynám „én egy kajával ennyit nem szórakozok!” felkiáltással.) A férjemnek pedig a túrógombóc az egyik kedvence, ezért ahhoz kerestünk egy egyszerű receptet, azóta az alapján csináljuk, illetve van egy továbbfejlesztett változat, ugyanis a férjem kitalálta, hogy málnát kellene tenni a közepébe, és úgy is nagyon finom lett.
Felejtsd el a címkéket, amiket magadra aggattál! Az olyan kijelentések, mint az „én ehhez úgysem értek!”, vagy a „nem hiszem, hogy meg tudnám tanulni”, nem visznek előre.
Én ma már azt gondolom, hogy a főzéshez nem kell sem érzék, sem tehetség, csak össze kell öntögetni a receptben írt dolgokat, és akkor finom (vagy legalábbis ehető) lesz az étel.
Nyilván ahhoz, hogy valaki új recepteket alkosson, ízeket párosítson, kell érzék, de én erre nem vágyom, ezt meghagyom a sztárséfeknek. Szóval azt tapasztaltam, hogy segít, ha úgy tekintünk a főzésre, mint tanulható dologra: ha elég időt és energiát szánunk rá, akkor menni fog!
Ne változtass radikálisan! Ha a heti nulla főzésről hirtelen átállsz a heti hét főzésre, szinte biztos, hogy pár hét után kudarcba fullad a kísérlet. Mi hetente maximum háromszor főzünk (hétvégén egyszer vagy kétszer, és néha egyszer hétköznap este), és ez bőven elég. Majd ha úgy érezzük, növeljük a főzésszámot. Szóval csak szépen, fokozatosan!
A legbüszkébbek egy tésztaszószra vagyunk, amelyet két Jamie Oliver-recept kombinálásával alkottunk meg. Mivel a férjem nagyon szereti a pizzát, a paradicsomos szószokat és szinte minden olasz ételt, ezért a brit, de gyakran olaszos ételeket készítő séf szakácskönyve nem hiányozhat a polcunkról.
Két lereszelt sárgarépát és két doboz tonhalat (160 g) kevertünk össze egy kevés fűszerköménnyel és oregánóval, majd ezt az egészet megpirítottuk egy kicsit olajon. Ezután hozzáadtunk két gerezd fokhagymát, majd a paradicsomszószt (ebből egy 500 g-os kiszerelést vettünk) és a balzsamecetet (ebből két evőkanállal tettünk bele). Ezt az egészet összefőztük, majd ráöntöttük a penne tésztára. Tálaláskor még reszelt sajtot is tettünk rá, ez így összesen négy adag lett, szóval másnap csak meg kellett melegítenünk. Egy másik alkalommal a tonhalat sonkával helyettesítettük (nagyjából 200 grammnyit tettünk bele), és úgy is finom volt.
Az a következő tervünk, hogy zöldségdobozos rendszerben, termelőktől vásároljuk az alapanyagokat, mert azt reméljük, hogy egészségesebb, ízesebb zöldségeket kapunk így, mint a közeli szupermarketben. Illetve néhány napja megérkezett a kézi mixer és a botmixer, amit rendeltünk, szóval belevágunk a zöldségkrémleves-készítésbe is (most a spárgának van szezonja, ezért valószínűleg azzal próbálkozunk először). Több halat és több zöldséget kellene ennünk, szóval keresünk majd új recepteket is. Amíg élünk, fejlődünk!
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>