A díva, akit Kossuth homlokon csókolt – „A magyar csalogány”, Hollósy Kornélia története

A Kárpát-medencében élő örmény diaszpóra két jelentős családjából származó Korbuly Bogdán és Csausz Mária Magdolna húsz és tizenhat évesen házasodtak össze. Mire utolsó gyermekük, Kornélia megszületett, a Korbuly család már nagyon tehetős és tekintélyes volt. 1832-ben magyar nemesi rangot kaptak az uralkodótól, ennek alkalmából magyarították családnevüket Hollósyra. A kis Kornélia és testvérei hamarosan mostohaanyát kaptak, és jólétben nevelkedtek a család birtokán, a Temes megyei Gertenyesen. 

A kamasz lány, aki hozományát tanulásra költötte 

Kornéliát tizenegy éves korában beíratták egy temesvári zárdaiskolába, ahol kitűnően tanult, és különösen az énekórákat kedvelte, amelyeket a bécsi operaház kiérdemesült tenoristája tartott. Ő hívta fel apja figyelmét a kislány tehetségére, ám Hollósy Bogdán hallani sem akart arról, hogy lánya színészi-énekesi pályára menjen. Kornélia, aki 15 éves korára befejezte tanulmányait, kérlelte apját, hogy engedje el külföldi tanulmányútra. Terveit a családtagok is támogatták, és ő útjának anyagi fedezetére kikérte anyai örökségét és a hozományát. 

Elszántsága célt ért, egy idős rokona felügyelete alatt elutazhatott Bécsbe, ahol az udvari opera későbbi igazgatója oktatta, majd Milánóban tanult éneket két évig. 

1845-ben, 18 évesen Korfu szigetén lépett fel először nyilvánosan: Verdi „Ernani” című operájában Elvira szerepét énekelte. Majd Torinóba hívták, itt figyelt föl rá egy híres német énekesnő, aki éppen társulatot szervezett bukaresti vendégjátékokra, és három hónapra szerződtette. Magyar színpadon először Temesvárott lépett fel 1846 tavaszán egy jótékonysági előadáson, Bellini „Az alvajáró” című operájában. Ettől kezdve szinte mindig telt ház előtt és hatalmas sikerrel énekelt, üdvözlő és dicsőítő verseket írtak hozzá, amiket szórólapokon osztogattak az előadás szünetében. 
Első hazai sikereiről a Pesti Divatlap lelkes hangú cikkben számolt be, de édesapja megpróbálta elrettenteni a lányát ettől a pályától azzal, hogy a színésznők erkölcstelen életet élnek, meg hát egy nemes kisasszony nem énekelhet pénzért, nem mutogathatja magát színpadon. Kornélia ennek ellenére kitartott, és felutazott Pestre ismert orvos nagybáty­jához, aki megszervezett számára egy vendégfellépést a Nemzeti Színházban. Akkora sikert aratott, hogy a színház vezetői szerződtették őt 1846 augusztusától „első lírai énekesnőként”. Nagyon hamar ünnepelt művésznő lett. 

„Hangját nem lehetett megkülönböztetni a fuvolakísérettől” – írták róla elismerően. 

Egyik legsikeresebb szerepe volt Erkel „Hunyadi László” című operájában Garai Mária. Ebben a jelmezében örökítette meg őt Barabás Miklós kőnyomatos rajzán. Erkelnek egyébként a kedvenc énekese lett, az ő kedvéért írt bele egy részt az operájába.

1848 politikai forgatagából se maradhatott ki. Lelkesen adakozott a honvédség felszerelésére és a nemzeti bank megalapítására, majd a forradalom ügyét szolgáló jótékonysági előadásokon lépett fel. Tagja volt a 18 asszonyból álló különös küldöttségnek, amely felkereste Kossuth Lajost a szállásán, és hatalmas rózsacsokrot nyújtott át neki, szalagján a következő felirattal: „Te leborultál a nemzet nagysága előtt, mi előtted borulunk le, lángszavú Kossuth Lajos.” Kossuth meghatott szavakkal köszönte meg a figyelmességet, és a küldöttség minden hölgytagját homlokon csókolta. 

Hazafias kiállásának a szabadságharc leverése után félelem lett a következménye. Megvált a Nemzeti Színháztól. Erre nyomós oka volt: katonatiszt József bátyját, aki egész ezredével átállt a magyar szabadságharc oldalára, a fegyverletétel után halálra ítélték, majd ezt börtönbüntetésre enyhítették. Cserébe Haynau, aki többször hallgatta a Nemzetiben Hollósy Kornéliát, nyilván nagyobb lojalitást várt el tőle a Habsburgok felé. A búcsúelőadáson maga a művésznő énekelte el Egressy Béni, az ismert dalszerző és író – akinek Kornélia volt a titkos szerelme és múzsája – megzenésített versét, „A csalogány búcsújá”-t: „Fáj szívem fáj, majd megreped! / Maradnék én, de nem lehet. / Repülnöm kell egyidőre / Más világba, messze földre…” 

A 24 éves díva festett arcképét a köztisztelet jeleként a Nemzeti Múzeum arcképcsarnokában helyezték el.  

Kép

A 24 éves Hollósy Kornélia Kovács Mihály festményén

Művészi diadalút és házasság 

Hozományát is egy külföldi turnéval tudta könnyebben összegyűjteni. Eljegyezte ugyanis őt a nemesi származású, jogász végzettségű Lonovics József. Ötször lépett fel a bécsi udvari operában, ahol Ferenc József császár is megtekintette az egyik előadást. Utána tizenhárom hónapon át vendégszerepelt Varsóban, ahol valóságos Hollósy-kultusz vette körül, még az orosz cárné is meghívta udvari hangversenyeire. Külföldi meghívásait lemondva hazatért, és 1852 áprilisában összeházasodtak. Két fiúgyermekük született, de a kisebbik gyermek kétévesen meghalt. 

1855 tavaszán, 28 éves korában visszatért a Nemzeti Színházba. A következő hét év lett művészetének fénykora, harminc operában szerepelt, hangja terjedelme bővült, szépsége kiteljesedett, és ekkor már mindenki számára ő lett „a magyar csalogány”. Amikor csak tehette, magyar szerzők műveit is énekelte. 

Ez a sziporkázóan tehetséges örmény nő a magyar nemzeti kultúra jelképévé vált, hangja pedig biztatást jelentett a szabadság elvesztését gyászoló emberek számára. 

A Lonovics család pesti lakásán olyan ismert emberek fordultak meg, mint Batthyány Lajosné, Eötvös József, Irinyi József, Vas Gereben, Szigligeti Ede, Laborfalvi Róza, Jókai Mór, Liszt Ferenc. 

Kornélia 35 éves korában, a csúcson hagyta abba a pályát. Búcsúfellépésén Melinda szerepét énekelte a „Bánk bán” ősbemutatóján. Erkel Ferenc nemzetiszín szalaggal átkötött babérkoszorút adott a művésznőnek, a közönség tapsviharral búcsúztatta. De ahogy első visszavonulásakor, most is adott még magának két évet, amikor körbeutazta az országot, szinte minden nagyobb városban énekelt, előadásaira minden jegy elkelt. 

1864-ben a család átköltözött Csanád vármegyébe, ahol Lonovics József egyre emelkedett a közigazgatási ranglétrán. Pesti iskolákban neveltették egyetlen fiukat, Gyulát, aki csak nyáron utazott haza az ezerholdas dombegyházi birtokra, ahol a színpad egykori királynője csendes, vidéki életet élt. Egyetlenegyszer lépett csak fel: a Pest-budai Hangászegylet – amelynek alapító tagja volt – fennállásának 25. évfordulóján, 1865 augusztusában mutatták be legelőször Liszt „Szent Erzsébet” oratóriumát, és ebben a közreműködést Hollósy Kornélia sem tagadhatta meg. 

Férjét 1879-ben csanádi főispánná választották, így Kornélia a megye első asszonya lett, a makói városháza főispáni lakásába költöztek. 

1889 késő őszén az influenza­járványban József megbetegedett, majd hatéves lány­unokájuk is elkapta. Kornélia, aki ápolta őket, maga is ágynak esett, és mivel évek óta vesebántalmaktól szenvedett, az ő szervezete nem birkózott meg a fertőzéssel. 1890. február 10-én, két hónap híján 63 évesen halt meg. 
Az egész ország gyászolta a „magyar csalogányt”. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>