Hernádi Judit és Kern András bebizonyítják: a szerelem nem csak a fiatalok kiváltsága!

A Valódi hamisítvány, a Válaszfalak és a Hitted volna? után ismét egymás partnerei lesznek a színpadon: Michelle Kholos Brooks és Kelly Younger darabját Sebestyén Aba állítja színpadra. Szoktak örülni, amikor egy újabb közös játék megtalálja önöket?

Kern András: Dehogy szoktunk! „Menj a fenébe!” – ezt szoktuk egymásnak mondani.

Hernádi Judit: Andris csak viccel.

Kern András: Szoktunk örülni. És tényleg szoktunk örülni egymásnak is.

Hernádi Judit: Igen, mindenképp van örömfaktora annak, hogy együtt dolgozhatunk.

Milyen tulajdonságaikért tartják nagyra egymást emberileg és szakmailag?

Hernádi Judit: Én imádom Andris agyát és azt, ahogyan lát, meglát dolgokat!

Lubickolok mindabban, amiket ő színészileg kitalál.

Kern András: Judit pedig egy istenáldotta jó színésznő, akivel mindig jó együtt játszani.

Először a Száll a kakukk fészkére című előadásban dolgoztak együtt, négy évtizeddel ezelőtt.

Hernádi Judit: Andris 27 éves, én pedig még főiskolás voltam. Emberként is nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot.

Kern András: Aztán játszottunk együtt Murray Schisgal két egyfelvonásosában. Az egyiknek A gépírók, a másiknak A kínaiak a címe. Nagyon szerettük, még az amerikai szerző, Schisgal is látta.

Hernádi Judit: De még a Száll a kakukkra visszatérve… Közös jelenetünk csak egy rövidke volt: a színpadon fogadtunk egymásnak örök hűséget és mondtuk ki az igent. Gyönyörű pillanat volt.

Kern András: A Kalamazoo-ban is fogjuk mondani, hogy igen, csak már nem leszünk annyira fiatalok.

Kép

Kern András és Hernádi Judit a Válaszfalak című darabban – Fotó: Takács Attila

Erre az interjúra a Kalamazoo próbafolyamatának kezdeti szakaszában kerül sor. A két főszereplő – Peg és Irving – időskorban, bőven túl a hatvanon találnak egymásra. Milyen az ő személyiségük, habitusuk, gondolkodásmódjuk?

Hernádi Judit: Még mi is ismerkedünk a szerepekkel, de annyit már most elárulhatok, hogy Peg konzervatív katolikus családból származik, öt gyermeket nevelt fel, és mániákusan szereti a madarakat. Ő is özvegy, akárcsak Irving.

Kern András: A darab szerint egy internetes társkereső felületen ismerik meg egymást, és igyekeznek élettel megtölteni azt az időt, ami együtt nekik még hátravan. Irving egy városi értelmiségi, sokkal lezserebben veszi az életet, mint Peg. Vagánykodó, kicsit cinikus férfi, persze nagy szívvel.

Az emberek érettebb korban már nem feltétlenül a lángolást keresik egy párkapcsolatban. Irvingnek és Pegnek mi a fontos?

Kern András: Többek között pont ezt a kérdést járja körbe az előadásunk.

És azt, hogy ilyen korban lehet-e még valamire vágyni.

Nem adunk válaszokat, mert a lényeg az, hogy a Belvárosi Színházban egy nevettető, felemelő, érdekes este jöjjön létre, amiről az emberek kifelé jövet elkezdenek gondolkodni és kérdéseket feltenni.

Hernádi Judit: Peg és Irving pontosan tudják, hogy kevés idejük van hátra együtt, de ez nem zárja ki, hogy megtöltsék az életüket valami olyannal, amire vágynak. Pegnek van is egy bakancslistája.

Kép

A Kalamazoo olvasópróbáján – Fotó: Pénzes Kristóf

„Talán csak azok maradnak életük végéig együtt, akik későn, 50–60 évesen találkoznak” – mondta egyszer egy ismerősöm. Tény, hogy egyre kevesebb az olyan párkapcsolat, ami egy teljes életre szól, amilyen szüleink, nagyszüleink idejében volt. Az emberek – tisztelet a kivételnek – sokszor életszakaszokra jönnek össze. Ez is a felgyorsult világ hibája lenne? Miért lehet az önök szerint, hogy a ma embere nem képes – vagy nem akar – hosszú távon kapcsolódni?

Hernádi Judit: A körülöttem lévők tapasztalataiból és a saját életemből leszűrve azt tudom mondani, hogy az igazi egymás iránti érdeklődés három év alatt lezajlik. Aztán vagy meg tudják fogni egymás kezét, és mennek együtt az úton tovább, vagy nem. Ezt embere válogatja. És gazdasági helyzete is sajnos.

Kíváncsian várjuk, hogy Pegnek és Irvingnek sikerül-e megfogniuk egymás kezét ezen a bizonyos úton. Szoktak izgulni színpadra lépés előtt?

Hernádi Judit: Én nem izgulásnak, hanem inkább szorongásnak nevezném az előadás előtti pillanatokat. „Jó leszek? Elég jó leszek?” – ilyen kérdések járnak a fejemben. Ez egy eléggé megterhelő állapot, éppen ezért egy ideje igyekszem rövid időbe, a színpadra lépés előtti fél órába sűríteni ezeket a kérdéseket.

Kern András: Minden színész szokott izgulni. Fiatalkoromban sokkal kevésbé éreztem a felelősségét annak, hogy színész vagyok. Ma annál inkább, ezért idővel az izgalom is erősödik. Vajon jó ez vagy sem?