Togo – Szívmelengető igaz történet kutya és ember barátságáról a járvány közepette
Egy önfeláldozó kutya, egy szerető gazdi, egy életre szóló barátság és egy életveszélyes kaland – röviden így foglalható össze a Togo című film lényege, amely Magyarországon a Disney+-on látható. Lenyűgöző látványvilágú, megható, izgalmas és nagy szívvel készített alkotás, amelynek ott a helye a Hachi és az Alfa mellett.
A film az 1920-as évek közepére, Alaszkába repít vissza minket, főszereplője egy szánhúzó kutya, Togo, aki több mint 400 kilométert tett meg fogatával az alaszkai hidegben annak érdekében, hogy a diftéria elleni szérummal emberi életeket mentsen.
Az első jelenetben rögtön őt és a gazdáját látjuk, utóbbi a beesett arcú, mord Sheppala (Willem Dafoe), aki szánhúzó kutyáit instruálja, s aki a faluba érve kapja a hírt: kitört a diftériajárvány, s bár van ellenszere, 600 mérföldre kell utazni érte. A férfi csak hosszas töprengés után vállalja, hogy elhozza szánhúzó kutyáival az ellenszérumot.
„Kibírsz még egy utat, Pupák!” – mondja a 12 éves Togónak, s hozzáteszi: „Durva lesz. Nem felejtjük el hamar” – s egyaránt gondol a saját megpróbáltatásukra és a járványra.
A férfi felesége, Constance nagyon félti Togót a kimerüléstől, mint kiderül, nem alaptalanul, ugyanis a kutya kölyökkorában sokat betegeskedett. Sheppala éppen emiatt eleinte nem is tartotta alkalmasnak az ebet a munkára, ráadásul a temperamentuma is folyamatosan bosszantotta. Togo rendszeresen rosszalkodott, elterelte a többi kutya figyelmét, kitört a kenneljéből, s megtámadta a vezérkutyát is. Egy alkalommal egy nála jóval testesebb malamutnak is nekiment, de ő húzta a rövidebbet. Miután sérüléseiből felépült, nem támadott többször. „Ők állatok, munkakutyák, nem ölebek, nem a barátaink!” – figyelmezteti feleségét egy ízben a férfi, de mint az a filmből kiderül, Togónak ő sem tud ellenállni.
Már nyolc hónaposan bizonyított gazdájának
Kapcsolatuk alakulását flashback-jelenetekből ismerjük meg, szemtanúi lehetünk, amikor Togo nyolc hónapos korában észrevétlenül a fogat után ered, és az éjszakát Sheppala kabinja mellett tölti, aki csak másnap reggel veszi észre, hogy Togo is velük van.
A férfi nem tud mást tenni, mint befogni őt is a csapatba, Togo pedig meghálálja a bizalmat: remekül teljesít, olyannyira, hogy első munkanapján 120 kilométert fut a szánnal, ami kezdő kutyához képest bámulatos, soha nem látott teljesítmény.
Sheppala ezután született tehetségnek nevezi, és a fogat elejére teszi őt, a másik vezér, Russky mellé. Folyamatosan gyakorol vele, és versenyeken is indítja, az évek során pedig Togo lesz a legféltettebb kincse – őszinte és feltétlen szeretet bontakozik ki kettejük között a zord, rideg, mégis lenyűgöző alaszkai tájon.
Ami a diftériajárványt illeti: Sheppala a leghosszabb és legveszélyesebb szakaszon viszi az oltóanyagot kutyáival. Hatalmas viharokon és úszó jégtáblákon át haladnak elképesztő sebességgel. A megszokott táv 40 mérföld volt akkoriban a kutyafogathajtók között, ők azonban 300 mérföldet tesznek meg. Egyébként a forgatásra való felkészülés és maga a forgatás is feladta a leckét Dafoe-nak: nagy hidegben kellett több napot töltenie, ami – és ezt többször nyilatkozta is – fizikailag rendkívül megterhelő volt számára.
Togo és Balto
A filmet Ericson Core rendezte Tom Flynn forgatókönyvéből, a csodaszép tájfelvételek is a rendező munkáját dicsérik. Az alkotók valódi kutyákkal forgattak, és ez hitelesen adja vissza az igazi sztorit (bár akinek a szeme rááll a CGI-elemekre, annak bőven lesz jegyzetelnivalója).
A filmben a hős kutyát egy Diesel nevű eb játssza, aki Togo 14. generációs leszármazottja a valóságban. Sheppala elmondása szerint soha egy kutya sem ért fel Togóhoz, még a híres Balto sem, aki szintén az ő tenyészetében látta meg a napvilágot.
Baltónak 1925 decemberében szobrot állítottak a Central Parkban, életéről pedig mesefilmet készítettek 1995-ben. Balto 1933 márciusában hunyt el, testét a Clevelandi Természettudományi Múzeumban állították ki, míg Togo 1929 decemberében távozott az örök vadászmezőkre. Őt a Time magazin a történelem leghősiesebb kutyájává választotta.
A huskyk a legfejlettebb technikát is túlszárnyalják
A szánhúzó kutyák legtöbbje husky, szibériai husky vagy husky-keverék. Teherszállításra is használják őket mind a mai napig, például Grönlandon. Ma már kevés kutya űzi eredeti hivatását, de a sarkvidéki expedíciókban pótolhatatlanok, mivel a legfejlettebb technikát is túlszárnyalják finom ösztöneikkel. Megérzik a jegesmedvék közeledtét, megtalálják a legbiztonságosabb utat a vastag hótakaró alatt. Atletikusak, mozgékonyak, gyorsak, ezért lelkes, energikus gazdival jönnek ki a legjobban, olyannal, aki biztosítja nekik a sok mozgást, játékot és törődést. Nem árt tisztában lenni azonban azzal, hogy a szibériai husky imád ásni, vagyis teljesen más elképzelései vannak a kertrendezésről, mint az embernek. Az idegen macskát és a baromfikat zsákmánynak tekinti, és élvezettel kergeti. Természetes ösztöne a rohangálás, ezért nem ajánlott a forgalmas belvárosban sétáltatni.
Ahogy Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeuta nyilatkozta korábban a Képmásnak: a kutya szőrös testbe született csodálatos kis lélek – ezt a Togo is megerősíti. Helye van a legjobb kutyás filmek között, még azoknak is jó szívvel ajánljuk, akik nem kifejezetten kutyapártiak.
Kapcsolódó tartalom
Labradorral a fejlődésért – A „Marley meg én” című filmről pszichológusszemmel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
