A jóság nem a gonoszság ellentéte – A „fényes triád” pszichológiája

Könyvekben, filmekben, sorozatokban folyamatosan megtalálhatjuk a gonosz főszereplőket, történetszálakat. Az embereket lázba hozzák, sokan szívesen nézik kívülről, a biztonságos környezetből a negatív eseményeket. Gondoljunk csak a horrorfilmekre, a krimikre, a mostanában olyan népszerű antihősökre, vagy csak szimplán az esti híradóra. Az emberek szeretnek borzongani, ami nem meglepő, hiszen sokkal könnyebb biztonságból, kontrollt érezve figyelni a félelmetes történéseket. Egyrészt azért, mert a rossz általában elnyeri méltó jutalmát, és ez erősíti az igazságos világba vetett hitünket, másrészt a biztonságos távolság megnyugvást ad: nem velünk történt meg. De vajon azért is nézzük, mert ismerős, mert ilyenek vagyunk?

Az emberi természet része mindez a rossz: az önzőség és a kegyetlenség?

Két pszichológiai elmélet, amelyek szerint jók vagyunk

Carl Gustav Jung úgy vélekedett a személyiségről, hogy annak van egy magja, amit Selbst-nek nevezett. Ez a személyiségrész a lényünk forrása, ennek segítségével tudunk az istenihez kapcsolódni. Úgy gondolta, hogy életünk célja kapcsolatba lépni ezzel a maggal, ezáltal kiteljesedni. Életünk során rengeteg rossz tapasztalat érhet minket, a negatív élmények mind rányomják bélyegüket a tudatos és tudattalan énünkre egyaránt, befolyásolják cselekedeteinket, érzelmeinket, azonban a Selbst-et nem törik meg. A bennünk rejlő isteni kép, a mély-énünk nem változik, ugyanolyan egész és teljes marad. A negatív tapasztalatok csupán a vele való kapcsolódást nehezítik meg. 

Jung mellett a logoterápia irányzata az, amely egy nagyobb jóról, egy eredendően tiszta énről beszél. Az elmélet szerint az ember nemcsak testből és lélekből áll, hanem fontos része a szellem is.

A szellem egy olyan dinamizmus, amely sohasem betegedhet meg, és bármilyen a testi vagy lelki állapotunk, a szellem képes ezek ellenében dönteni.

Így az embernek mindig lehetősége van a jó döntésre, akkor is, ha beteg vagy ha szenved.

Az ember sötét oldala

2002-ben Paulhus és Williams kutatta először az ember sötét oldalát, az úgynevezett „sötét triádot”, amely három olyan személyiségvonást takar, amelyek tulajdonságai a rosszra irányulnak. A három vonás a pszichopátia, a nárcizmus és a machiavellizmus. Azok az emberek tartoznak ide, akikben az átlagosnál jóval erősebben van jelen az énközpontúság, a manipuláció és a kegyetlenség.

Lássuk, mik a sötétség fő jellemzői!

A pszichopata emberre jellemző, hogy impulzív, az indulatai rabja. Folyamatosan izgalmat keres, és nem fél kockázatot vállalni. Csak rövid távon képes gondolkodni, más emberekkel nem foglalkozik, nem szorongó alkat, nincs benne empátia, legalábbis nem használja azt. A nárcisztikus ember elhiszi, hogy felsőbbrendű másoknál, többre érdemes és hivatott, mint az átlagember. Exhibicionista, mindig a középpontban van vagy akar lenni, igényli és elvárja mások csodálatát. Végül a machiavellista emberre jellemző, hogy másokat manipulál és kihasznál. Ahogy Niccolò Machiavelli itáliai író, filozófus mondta: „A cél szentesíti az eszközt”. A machiavellista személy mindent megtesz a célja eléréséért. Ez az embertípus stratégiai gondolkodású, folyamatosan tervez-szervez, és szövetségeket épít ki.

Érdekesség, hogy bár a három személyiség jól elkülöníthető egymástól, olyan szintű átfedés van köztük, hogy együtt is vizsgálják őket mint az ember sötét magját.

Kép

Kép: Noah Buscher/Unsplash

És hol van a fényesség?

Bár 2002 óta rengeteg kutatás történt a sötét triádról, a másik oldalt még igen kevesen vizsgálták. Vajon van-e eredendően jó is az emberben, van-e fényes mag is a sötétség mellett?

Erre kereste a választ Scott Barry Kaufman, David Yaden és Elizabeth Hyde. Kutatócsoportjuk kezdetben sokféle pozitív tulajdonságot megvizsgált: vajon melyek azok, amelyek az emberben a jót alkotják? Vizsgálták a megbocsátást, a bizalmat, az őszinteséget, a törődést, az elfogadást, a mindenkiben a legjobbat meglátni képességét, és azt, amikor a másokkal való kapcsolatépítés kelt valakiben örömérzést. A kutatók végül a sötét triádhoz hasonlóan a fényes oldalon is három dimenziót találtak, amelyeket egy kicsit nehezebb volt megfogni, mint a sötét oldalt, de azért így is jól elkülöníthetőek egymástól.

A „fényes triád” a következőkből áll:

A kantianizmus: Immanuel Kant filozófus nyomán azok az emberek tartoznak ide, akik az emberre nem mint eszközre, hanem mint célra tekintenek. Az ember önmagában érték, nem egy bármire felhasználható tárgy.

A humanizmus: a humánus ember elismeri, hogy mindenki értékes, mindenkiben van jó, van méltóság, mind egyénileg vagyunk azok, akik vagyunk.

Az emberiségbe vetett hit: hinni abban, hogy az emberek alapvetően jók.

Kaufman és munkatársai több ezer embert vizsgáltak: mindenféle életkorú, etnikumú, különböző nemű személyeket, és azt az eredményt kapták, hogy a fényes triád nem puszta ellentéte a sötét triádnak. Ha valakiből hiányoznak a sötét jegyek, az nem jelenti azt, hogy automatikusan a fényes triádba tartozik. A két triád közepesen korrelál egymással, ami azt jelenti, hogy mindenkiben van jó, és mindenkiben van rossz tulajdonság is. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek nagy része a fényes triádhoz tartozik, és a szélsőséges sötét triád csak kevesekre jellemző.

Ez azt is jelenti, hogy az ember nem vagy a sötét triádba, vagy a fényes triádba tartozik, hanem a kontinuum mentén bárhol elhelyezkedhet. Ez egy spektrum, amelyen hol a sötétség, hol a fényesség erősebb.

Milyen a fényes triádhoz tartozó ember? Milyen a jó ember?

Azok az emberek, akik inkább a fényes triádhoz húznak, nem meglepően elégedettebbek az életükkel. Inkább idősebbek, fontos nekik a spiritualitás, kiegyensúlyozottabb gyerekkorral rendelkeznek. A fényes triádhoz tartozók elégedettebbek a kapcsolataikkal, amiket a szeretet jellemez. Lelkiismeretesek, hisznek az emberekben, az énképük pozitív, jövőképük optimista. Fontos nekik mások segítése, ugyanakkor hajlamosabbak a bűntudat érzésére és az aggodalomra.

A kutatók készítettek egy tesztet is, amelyből kiderül, vajon a fényes oldalra vagy a sötét oldalra húzunk jobban. Ez a teszt nem megbízható mérőeszköz, semmi esetre sem vonhatunk le belőle messzemenő következtetéseket. Mindenesetre érdekes kutatási terület a jó és a rossz tulajdonságok feltérképezése, és valószínűsíthetően még sokat fogunk hallani róla a későbbi vizsgálatok során is. 

Felhasznált irodalom: https://scottbarrykaufman.com/research/