Ezzel a terápiával visszahozható a házasság a szakadék széléről

– Rengetegen foglalkoznak ma már a megromlott párkapcsolatok „gyógyításával” a mediátoroktól kezdve a pszichológusokon át a családterapeutákig. Az Érzelem Fókuszú Párterápia (EFT) miben különbözik a többi segítő tevékenységtől?
– A kötődéselméleten alapszik. Régen erre a lélektan, a különféle pszichológiai irányzatok úgy tekintettek, hogy ez igazából csak gyerekkorban fontos, és alapvetően szülő–gyermek viszonylatban értelmezték. Egy gondoskodó szülő nemcsak a fizikai szükségleteket elégíti ki, hanem az érzelmieket is, mindig lehet hozzá fordulni vigaszért, tanácsért, megértésért. A felnőttekről sokáig azt gondoltuk, hogy nekik erre már nincs szükségük, hisz a szüleikről „leválva” képesek a saját lábukra állni, és ez részben így is van.

Az EFT annyiban hoz újat ezen a téren, hogy azt mondja: lehet, hogy akkor érthetjük meg igazán a párkapcsolati drámákat, küzdelmeket, ha kötődő kapcsolatként tekintünk egy tartós párkapcsolatra is.

Mert a kötődési vágyaink és erre a fajta biztonságra való törekvésünk tulajdonképpen felnőttkorban is alapvető igényünk. Azok a párok, akik ebbe a vágyott biztonságba időről-időre vissza tudnak találni, egy-egy nehézség, veszteség, konfliktus után, szoros szövetséget alakítanak ki, és ezáltal a kapcsolatuk megerősödik, ellenállóbbá válik.

– Akinek gyermekként nem alakulhatott ki egészséges kötődése a szüleihez, felnőttként képes lehet kötődő párkapcsolatban élni?
– Ha a korai kapcsolatainkban nem alakult ki a biztos kötődés, az, hogy a másikra mindig lehet számítani, mert fontos vagyok neki, érdekli, hogy mit érzek, ha bajban vagyok, segít stb... Tehát, ha ezt a fajta biztonságot valaki nem tapasztalhatta meg gyerekként, akkor a felnőtt kapcsolataiban is megjelenhet a bizalmatlanság, a „nem vagyok elég fontos” érzése, a csalódástól való, sokszor alaptalan félelem. Egyéni terápiában is mód van ennek a korrekciójára, de párterápiában még inkább. Ami egy korábbi, gyermekkori szoros kapcsolatunkban sérülést szenvedett, a felnőtt kapcsolatunkban begyógyulhat.

– Át lehet esni a ló túlsó oldalára is? Találkozott olyan emberekkel, akik a gyermekkori anya- és apahiányukat a társukkal akarták betölteni, és mondjuk irreális gondoskodási, figyelmi elvárásokat támasztottak vele szemben?

– Az Érzelem Fókuszú Párterápia nem tekint semmilyen érzésre hibás érzésként. Ha valamit érzünk, annak általában jó oka van.

Dr. Susan Johnson pszichológus, párterapeuta egyszer azt mondta, hogy élete során rengeteg irracionális gondolattal találkozott már, de irracionális érzéssel még sosem. Tegyük fel, hogy a gyermekkori tapasztalatai hatására valakiben erős negatív érzéseket kelt, ha a társa késve érkezik haza a munkahelyéről – úgy érzi, hogy nem figyel rá, nem fontosak számára az ő érzései, igényei – és a csalódottsága, fájdalma számonkérésben, panaszkodásban fejeződik ki, merthogy azt, ami valójában benne van, nem tudja elmondani. Mindez a társában kelthet egy olyan érzést, hogy „már megint nem csináltam valamit jól, nem vagyok elég jó, nem tudok megfelelni itthon is és a munkámban is”.

Kép: Török Szabolcs

Ha a férj folyton csak a kritikát hallja a feleségétől és nem tud a viselkedése valódi motivációiról, mögöttes okairól, akkor lehet, hogy visszavonulással, szótlansággal, munkába temetkezéssel fog reagálni erre a helyzetre. A felek elkezdik nem jól olvasni és érteni egymást, és ez folyamatosan növeli a távolságot köztük. A férj viselkedése tovább mélyíti a feleség bizonytalanságát, ami további feszültséget, ingerültebb számonkérést szülhet, mire a férj még inkább hátrébb vonul… Az ilyen jellegű örvények rátelepednek a kapcsolatokra, és a tragikus az, hogy ezt egyik fél sem akarja, de tenni sem tudnak ellene, fennmarad, noha nem ez a céljuk. Ilyenkor néha egy külső személy az, aki segíthet kilépni ebből a negatív spirálból.

– Az EFT az alapja a „Hold me tight”, vagy magyarul „Ölelj át!” programnak, ami egy speciális kapcsolatgazdagító, kapcsolat-karbantartó program, hiszen itt több pár dolgozik egyszerre a saját nehézségein. Nem sérül így az intimitás? Hogy kell ezt elképzelni?
– A program érdemi részei kizárólag négyszemközti helyzetekben történnek. A párok ugyan egyszerre haladnak végig a folyamaton, de igazából annyit csinálnak csak együtt, hogy rövid bevezető előadásokat hallgatnak, megnéznek olyan videókat, melyekben hozzájuk hasonló párok osztják meg tapasztalataikat az adott kérdéssel, problémával kapcsolatban. Ezt követően mindenki külön helyiségbe vonul a párjával, és jól kidolgozott feladatok mentén, önállóan haladnak a saját konfliktusukból kivezető úton.

– Otthon ez miért nem működik ilyen flottul?
– Az otthoni vitáknak általában igen erős, sodró lendületük van, pillanatok alatt hihetetlenül intenzív érzéseket élünk meg, és nagyon messze tudunk kerülni a társunktól. A jó hír egyébként az, hogy amíg ilyen intenzív érzéseink vannak, addig fontosak vagyunk egymásnak. Mondhatnánk úgy is, hogy minél intenzívebb a konfliktus, annál biztatóbb a helyzet. Az igazán riasztó az az, ha már meg sem érint a másik viselkedése, már nem is veszekszünk.

Ha valaki sokáig igyekszik megtalálni a társával az újrakapcsolódás lehetőségét, de folyamatosan falakba ütközik, abba bele lehet fáradni. Az „Ölelj át” program első lépéseként a párok ahhoz kapnak segítséget, hogy ami egy vita hevében újra és újra, mintázat-szerűen megtörténik köztük, azokat a bizonyos ördögi köröket, negatív spirálokat meg tudják szakítani. A kilépés ezekből csak együtt sikerülhet. Ha az egyik azt mondja, hogy én ilyenkor egy szót sem szólok, nehogy még nagyobb konfliktus legyen, noha jót akar, olajat önt a tűzre.

Ha a gyakorlatok során a pár tagjainak sikerül az ördögi párbeszédeiket felismerniük és uralniuk, majd ki is tudtak lépni belőlük, akkor az ebből fakadó biztonságra építkezve nyílik meg igazán annak a lehetősége, hogy a mélyebb érzéseikkel, szükségleteikkel, vágyaikkal tudjanak a másik felé fordulni. Itt, a program második szakaszában van mód arra is, hogy visszatérjenek együtt, korábbi kötődési sérüléseikhez, és eljussanak az igazi megbocsátásig, begyógyítva az egymásnak okozott sebeket.

 Sue Johnson: Ölelj át

– Mondana néhány tipikus felnőttkori kötődési sérülést?
– Mondjuk, ha megtudom, hogy súlyos beteg vagyok, de a társam elbagatellizálja a dolgot, vagy az, ha elveszítek valakit, és nem érzem, hogy a párom igazán osztozna a fájdalmamban, nem áll mellettem. Lehet, hogy egyébként azért közömbös, mert, azt gondolja, hogy ha velem sírna, azzal nemhogy nem segítene, épphogy elmélyítené a fájdalmamat. De, ha nekem akkor nagyon fontos lett volna éreznem, hogy velem van, mélyen fog érinteni, ha nem kapom meg az elvárt törődést.

A második szakasz első témája tehát a kötődési sérelmeink megbocsátása. Lehet, hogy már sokszor bocsánatot kértem, de itt kideríthető az is, hogy a bocsánatkérésnek melyik formája az, ami eléri a társamat, amiből úgy érzi, tényleg bánt, nekem is fáj, hogy fájdalmat okoztam neki. Az ilyen sérelmeket nem az idő gyógyítja be, ezt biztosan mondhatom, hanem az, ha „visszafordulunk” és együtt gyógyítjuk be ezeket.

A testi intimitás, a szexualitás témaköre is ebbe a szakaszba tartozik. A szex körüli „ördögi körök” felismerése, illetve az ehhez a területhez köthető sérelmek megosztása, majd feloldása szintén nagyon fontos eleme a programnak.

A záró téma pedig arról szól, hogy a jövőben hogyan tartsuk életben a szerelmünket. Milyen régi rituálékat hozzunk vissza a kapcsolatunkba azért, hogy mindketten újra érezhessük, hogy fontosak vagyunk a másiknak.

(Bővebben a módszerről: Sue Johnson: Ölelj át! - Hét lépés az életre szóló szerelemért című könyvében.)

– Vannak igazi sikertörténetei, amikor egy házasságot a szakadék széléről sikerült visszahozni az EFT segítségével?
– A megcsalás, hűtlenség az egyik legsúlyosabb kötődési sérülés. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy ekkora krízis, trauma után is van remény a folytatásra. Több olyan párral dolgoztam már, akiknek sikerült ezt is együtt feldolgozniuk, és újra megtalálniuk a biztonságos kapcsolódást, köteléket, boldogságot egymás mellett.

Bővebb információk: www.eft-parterapia.hu