Erzsébet királyné kísérői: aranykalitkába zárt madarak, akik életüket tették a hivatásukra

Erzsébet királyné főudvarmesterének is magyart, az erdélyi báró Nopcsa Ferencet nevezte ki. Az udvarhölgyei között szintén szép számmal akadtak magyar nemeskisasszonyok: Hunyady Karolina, Festetics Mária, Majláth Sarolta, Mikes Johanna, Sztáray Irma grófnők. Kísérete legismertebb és leghűségesebb magyar tagja azonban Ferenczy Ida volt.

A híres felolvasónő

Erzsébet császárné társalkodónőt keresett maga mellé, akivel a magyar nyelvet gyakorolhatja. A szigorú szabályokat mutatja, hogy nem választhatott akárkit, kapott egy listát csupa arisztokrata kisasszonyról, közülük szemelhette ki új társnőjét. Ám a névsor alján szerepelt egy köznemesi származású lány is, méghozzá idegen kézírással. Erzsébet az ő arcképét kérte, és végül őt is választotta, így került a kecskeméti Ferenczy Ida a bécsi udvarba. Sokan úgy vélték, Deák Ferenc közreműködésével került fel a neve a listára, de csak annyi bizonyos, hogy az intelligens és erős jellemű Ida a magyarok érdekeit képviselte, és az irántuk való szeretetet tovább táplálta a császárnéban.

Köznemesi származása miatt nem nevezhették ki udvarhölgynek, ezért felolvasónő lett.

Hivatalos megjelenésekre nem kísérhette el Erzsébetet, mégsem hanyagolható el a politikában betöltött szerepe, hiszen az 1860-as évek közepétől a bécsi udvar és a magyar politikusok között Ida is közvetítő szerepet játszott. Deák Ferenc és Andrássy Gyula gyakran neki írtak javaslatokkal és tanácsokkal teli leveleket, amelyeket ő továbbított a császárnénak.

A kiegyezés után a királyné még több magyart választott kíséretébe, Ida azonban továbbra is megmaradt bizalmasának, sőt igaz és hű barátnőjének. Nem ment férjhez, Erzsébetet haláláig szolgálta, majd az emlékének élt, és főszervezője lett az Erzsébet királyné Emlékmúzeumnak. Erzsébet szeretetéről tanúskodik, hogy végrendeletében hölgyei közül Idára hagyta a legmagasabb nyugdíjat, évi négyezer forintot és értékes ékszereket is. Káli-Rozmis Barbara Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? című könyvében írja, hogy a királyné iratai rendezésével is a „minden titka tudóját” bízta meg, akit úgy emlegetett: „Ida a barátnőm!”.

Élet az aranykalitkában

Az udvarhölgyek állandó szolgálatot teljesítettek a császárnék és királynék mellett. Elkísérték őket hivatalos látogatásokra, egyházi ünnepségekre, udvari bálokra, privát utazásokra. Épp ezért az udvari etikett előírta, hogy udvarhölgy csak arisztokrata, hajadon nő lehet feddhetetlen származással és neveltetéssel. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy az udvarhölgy egyetlen feladata a kísérgetés, a szórakoztatás volt társalkodónőként és gardedámként, valamint az, hogy szép „díszletként” ragyogjon drága ruhájában az ünnepi alkalmakkor.

Valójában azonban az udvarhölgyi munka igazi hivatás volt, járt érte fizetés, sőt végkielégítés és nyugdíjjárulék is.

Az életük nem mondható épp könnyűnek, hiszen nem rendelkezhettek szabadon az idejükkel, gyakran hajnalban kellett kelniük, és éjszakába nyúlóan fent voltak, ha esti eseményre kísérték a koronás főket. Ki voltak téve úrnőjük kívánságainak, szeszélyeinek és az udvar pletykáinak, intrikáinak. Ugyanakkor, ha jó kommunikációs készséggel és magas intelligenciával rendelkeztek, nagy befolyásra is szert tehettek, hiszen „tűzközelben voltak”: nemcsak a királyi családdal folytattak bizalmas beszélgetéseket, hanem személyesen megismerkedhettek az ország vezető politikusaival, katonáival is. Így az udvarhölgyi lét egyszerre volt nagy megtiszteltetés és áhított pálya, másrészt megerőltető hivatás, hiszen a kíséret tagjai beáldozták a magánéletüket, a környezetük lépten-nyomon figyelte és méricskélte minden mozdulatukat és mondatukat, mintha aranykalitkába zárt díszmadarak volnának.

Mérgező pletykák kereszttűzében

Festetics Mária grófnő anyagi okokból kényszerült az udvarhölgyi pályára, és Alcsúton, Klotild főhercegnő szolgálatában dolgozott, amikor kiderült, hogy Erzsébet királyné szeretné maga mellé venni. A grófnő először nem örült a megtisztelő ajánlatnak, mert kedvelte az akkori környezetét, és tartott az ellenséges bécsi udvartól. Deák Ferenc és Andrássy Gyula azonban biztatták, hogy vállalja el a feladatot, hiszen ezzel a magyarok ügyét is szolgálja és közvetítheti az udvarban. Mária nagyon szerette és tisztelte Deákot és Andrássyt, így hallgatott rájuk, és 1871-ben szolgálatba lépett udvarhölgyként Erzsébet királynénál. Napjairól nemcsak leveleiben mesélt rokonainak és barátainak, hanem naplót is vezetetett, amelyen keresztül mi is bepillanthatunk az udvarhölgyek életébe.

Amint megismerte királynéját, rögtön a szívébe zárta.

Nemcsak tisztelte, de szerette is, és folyamatosan védelmezte az udvarban ellene irányuló, rosszindulatú pletykákkal szemben. Gyors észjárású és határozott nő volt, aki bátran kiállt Erzsébet mellett, és a folyamatos intrikák között is meg tudta őrizni pozícióját.

Az udvar zárt közösségében azonban sokszor érezte magát magányosnak, és a királyné magyar kíséreteként őt is érték rosszindulatú megjegyzések és bántások.

„Szörnyen egyedül vagyok! Throckmortonnal (a főhercegnő nevelőnője – a szerk.) nem passzolunk. Másról sem tud beszélni folyton, mint hogy mi történt, mi nem történt (…). Nem vagyok hozzászokva a pletykálkodáshoz. Nálunk odahaza nem volt, nem értünk rá ilyesmire” – olvashatjuk a Festetics Mária grófnő naplójában, amely tavaly magyarul is megjelent.

Erzsébet királyné udvarhölgyei (archív fotók)

„…ez az egész általános magyar-szidás kezd igen terhemre lenni, érzem, hogy még egy csepp, és túlcsordul a pohár. (…) A féreg is felágaskodik a porban, ha megtapossák, nekem is elegem van az ellenségeskedésből. Nem tűröm ezt tovább, sem a császárné udvarhölgyeként, sem Festetics Máriaként. Itt az udvarban az a jelszó, hogy szidjuk a császárnét, ahol lehet. Ahová csak belépek, mást sem tesznek, mint faggatnak, és csípős megjegyzéseket tesznek rá, meg azt hajtogatják, mikor mit mondott vagy tett. Lehet, hogy az mind igaz is, de én még semmit sem tapasztaltam abból a sok ízléstelenségből, és nem tűröm, hogy a fülem hallatára leszólják, mert Ő az én úrnőm! Tegnap is, ahogy mentem a Burgtheaterba, rögtön pusmogni kezdett az összes öreg udvarhölgy, aztán elterpeszkedtek, hogy nekem ne jusson hely. (…) Tegnapelőtt meg azt pusmogták az Operában: »Ott jön Andrássy kémje!«.”

Szerelem helyett szolgálat

Festetics Mária mégis elviselte a sok ellenségeskedést, mert szerette a császárnét, és úgy érezte, kötelezettségei vannak vele szemben. Kettejük között bizalmas és igaz barátság alakult ki.

Mária még a szerelmet és a családalapítás lehetőségét is feláldozta, hogy Erzsébet mellett lehessen, az udvarhölgyeknek ugyanis hajadonoknak kellett maradniuk. Annak, aki férjhez ment, távoznia kellett a szolgálatból.

Mária többször is vívódott azon, hogy a családi életet, a férjet és gyermekeket válassza-e, vagy a szolgálatot. Volt is rá oka, mivel okos, melegszívű és szép nőként több férfiban is csodálatot keltett, és többször is szerelembe esett az évek során. 1873-ban például egy orosz herceg kérte meg a kezét, ám Mária a császárné mellett maradt. Néha azonban tépelődött, jól döntött-e:

„Nem volna-e jobb, ha saját otthonom lenne, ahelyett, hogy gyakran magányosan álmodozva töltsem az időmet, senkiért és semmiért? (…) Nem volna-e szép térdemen ringatni egy bájos gyermeket, és a nő egyetlen valódi boldogságával tölteni meg az időt? (…) Néha az a benyomásom, hogy fölösleges ez az életáldozat, és hogy mindent pótolhatna az érzés, hogy szeretnek! Ám amint rám pillant a császárné napfényként ragyogó mosolyával, úgy tetszik, a legnehezebb terhet is könnyű hordoznom.”

Kísérő a kolerakórházban

Pedig ez a szolgálat valóban nem volt könnyű. A hétköznapokon az udvarhölgyek intézték úrnőjük levelezését, és kísérgették őket a különböző programjaikra. Erzsébet mellett azonban ez néha egészen különleges utakat jelentett. Egy reggel például belépett Mária szobájába, és közölte, hogy meglátogatja a kolerakórházat. Udvarhölgyét nem akarta magával vinni és kitenni a halálos fertőzésveszélynek, de Mária nem tudta magára hagyni úrnőjét, és ragaszkodott hozzá, hogy elkíséri őt a kórházba. Együtt mentek végig a kórtermeken, és Erzsébetnek mindenkihez volt néhány vigasztaló szava.

Erzsébetről az is köztudott, hogy rengeteget utazott, Mária pedig a legkitartóbb útitársa volt külföldi útjain, megerőltető vonat- és hajóutakon, vadászatokon és többórás sétákon is. Az 1880-as évektől a királyné egyre hosszabb gyaloglásokat tett futólépésben, amelyre szintén kellett a kíséret. Gondoljuk csak el, milyen testi erőfeszítéssel járt szoros fűzőben, hosszú szoknyában, tűző napon vagy fagyos szélben három-négy vagy akár öt órán át gyalogolni!

Festetics Mária gyakran szenvedett ettől, és a naplójában panaszkodott, hogy még mínusz tíz fokban is gyalogolnia kellett.

Kitartása és hűsége azonban meghozta a gyümölcsét. Nemcsak szilárd pozíciót vívott ki magának a bécsi udvarban, de egyre nagyobb befolyásra is szert tett. A királyné bízott benne, kikérte a véleményét, és meghallgatta a tanácsait, sőt még Ferenc József is a szívébe zárta őt.

Kik voltak a palotahölgyek?

A palotahölgyek is a magyar udvartartáshoz tartoztak, ám az udvarhölgyekkel ellentétben ők férjes asszonyok is lehettek. Az előkelő családfa és az arisztokrata ősök azonban itt is beugrónak számítottak. A palotahölgyi kinevezés óriási megtiszteltetést jelentett, hiszen azok, akik megkapták, részt vehettek az udvari ünnepségeken, bálokon, beszélgethettek Erzsébet királynéval (aki 1866-tól már magyarul társalgott velük), illetve meghívást kaphattak az udvari díszebédekre és vacsorákra. A királyné öltözködése, tevékenységei mintaként szolgáltak számukra. Erzsébet több jótékony intézmény védnöke is volt Magyarországon, és a palotahölgyek is számos egylet vezetőiként és tagjaiként segítették a rászorulókat. Jótékonysági programokat: hangversenyeket, bálokat, vásárokat szerveztek és tartottak. A királyné angol mintára rendezett falkavadászataira is meghívást kaptak, amelyeken sokszor Sisi lovaglókosztümjének másában vettek részt. Híres frizuráit is szívesen másolták, több olyan fotó is készült róluk, amelyeken Erzsébet hajfonataihoz hasonlót viseltek.

A miniszterelnök felesége

Erzsébet magyar palotahölgyei közé a legelőkelőbb családok nőtagjai kerülhettek be, mint az Andrássy, Cziráky, Esterházy, Fáy, Festetics, Hunyady, Károlyi, Zichy, Szapáry, Széchenyi és Teleki családok hölgyei.

Közülük az egyik legismertebb palotahölgy gróf Andrássy Gyuláné (Katinka grófné) volt, akire nemcsak császári és királyi palotahölgyként, de a magyar miniszterelnök feleségeként is sok reprezentációs feladat várt.

Amikor férjével és gyermekeikkel átköltöztek a miniszterelnöki rezidenciára, a Sándor-palotába, számtalan díszebédet, díszvacsorát és estélyt kellett a grófnénak megszerveznie. A királyné kíséretének is tagja lett, például jelen volt az osztrák és a francia uralkodópár találkozóján. Katinka grófné mégis legszívesebben családja körében tartózkodott, a nagy ünnepségeket terhesnek érezte, és inkább a háztartás örömeinek élt. Erzsébet királynéval azonban nagyon jó viszonyt ápolt, Sisi még a saját fodrásznőjét is átküldte hozzá, ami nagy kegynek számított. Ha Erzsébet Budán tartózkodott, szívesen átjárt a Sándor-palotába Katinkához, de a grófné is meglátogatta őt a várbeli lovardában, hogy együtt lovagoljanak. Később a Gödöllői Királyi Kastélyban is rendszeresen vendégeskedett a királynénál, gyakran a gyermekeivel együtt.

Forrás:
Titkok, Bálok, Utazások – Erzsébet királyné és a magyar udvarhölgyei, 2012.
Gudula Walterskirchen – Beatrix Meyer: Festetics Mária grófnő naplója – Erzsébet királyné bizalmas barátnője
Gudula Walterskirchen: A Franci kissé illetlen volt – Mesélnek a Habsburgok udvarhölgyei
Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
Stevens, Mary Elizabeth: Levelek az Andrássy-házból (1864-1869) – Egy angol nevelőnő levelei