Andrássy Katinka – Egy magyar grófkisasszony ifjúsága

A magyar nemesség a 20. század első negyedében széthullott, vagyonukat és földjeiket elkobozták, kastélyaik egy része a határ másik oldalára került. Mára a nemesi vezetéknevek csak egy régi, nagyrészt elfeledett múltra emlékeztetnek. Az Andrássy név kiemelkedik a régi nemesi családok nevei közül, a kollektív emlékezetben pozitív szerepet tölt be, aminek talán gróf Andrássy Gyula az összeomlás előtti „boldog békeidőkhöz” (no, meg a magyarok által nagyon kedvelt Sisihez) kötődése lehet az oka. Unokája, Andrássy Katinka a békeidők végén született, megítélése vegyesebb, mint nagyapjáé, elsősorban férje, Károlyi Mihály miatt, akinek történelmi szerepéről még mindig heves vitákat folytatnak a történészek. Andrássy Katinka hosszú életet élt, és visszaemlékezéseiből betekintést nyerhetünk a század eleji magyar nemesség mindennapjaiba.

1892. szeptember 21-én születetett a tiszadobi kastélyban Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra gyermekeként. Életrajzában, az Együtt a forradalomban címűben leírja, hogy szülei fiúban reménykedtek, mivel volt már két nővére, és örökösre volt szükség.

Az Andrássy-vonal ezen az ágon végül meg is szakadt, mivel a negyedik gyermek is leány lett.

A grófi család számtalan kastélyt birtokolt, Katinka születésének helyét, a tiszadobi kastélyt gróf Andrássy Gyula építette a franciaországi Loire-menti kastélyok mintájára.

Idilli gyermekkor

Katinka, vagy ahogy a család szólította, Katus kiváltságos környezetben nőtt fel, a família a telet és a tavaszt pesti palotájában töltötte, a nyarat terebesi kastélyában, szeptemberben pedig az Erdélyben található dubrini vadászházban laktak, és sokat vendégeskedtek Tivadar testvérénél, a tiszadobi kastélyban. Ezenkívül gyakran jártak külföldre, ahol más nemesi családok otthonaiban látták őket vendégül. Katinka leiírása szerint nagyon boldog gyermekkora volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy édesapja melegszívű, kedves ember volt. Egyik első emléke, ahogy édesapja egy fiumei földrengés során kiveszi őt a kiságyából, és fut vele a sötét folyosókon.

Az akkori nemesi szokásoknak megfelelően a négy Andrássy-lány nem járt iskolába, hanem nevelőnőik voltak. Bár az Andrássy-család szabadelvű volt, a kislányokat igen szigorúan nevelték. Édesanyjuk, a szépségéről ismert Ella grófné hideg, puritán nő volt, akit kislányként szigorú szemérmességre neveltek, ami igencsak megnehezítette az életét.

A grófnő házassága elején csak sűrű fátyol mögött mert kilépni a házból, és ingben fürdött a saját kádjában.

Teljesen átvette az Andrássy-család hagyományait, így a kislányokat reggelente hideg vízben fürdettette, és a leghidegebb télben sem hordhattak harisnyát.

A családban nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett a Katus által soha nem ismert Andrássy Gyula. A nagyapa alakja szent volt, akiről csak a legnagyobb tisztelettel szabadott beszélni. Katinka leírása szerint a szüleit nagyon kellemetlenül érintették a Sisiről és Andrássyról szóló pletykák. A család egyik szőlőbirtokán élt egy öreg bácsi, aki a helyi kocsmában azt a történetet terjesztette, hogy a királyné a birtokon találkozgatott a gróffal. A család sikertelenül próbálta elérni, hogy az öregember ne terjessze a történetet.

Katinka legszebb emlékei Erdélyhez kötődtek, ahová a család vadászatokra járt. Egy-egy kiránduláson a teljes személyzet felvonult, pónilovakon mentek fel a Kárpátokba. Míg kislány volt, Katus és kishúga egy pónilóra akasztott nyeregkosárban mentek fel a hegyre. A családot a magyar nemesség körében elterjedt angolmánia jellemezte, a kislány először angolul tanult meg, és már kiskorában elvitték a rókavadászatokra. Andrássy Tivadar nagyon aggódott, hogy egy nap a vadászházban tűz üt ki, ezért az egész családot, a hölgyeket, a kislányokat és nevelőnőiket is arra kötelezte, hogy tűzvédelmi gyakorlaton vegyenek részt, amely során mindenkinek le kellett ereszkednie egy kötélen a házból. Az idilli gyerekkornak az vetett véget, hogy amikor Katinka 13 esztendős lett, meghalt az édesapja. Az özvegy két évvel férje halála után hozzáment Andrássy Tivadar testvéréhez, ifj. Andrássy Gyulához, akit a család csak „Duci bácsinak” nevezett.

Amikor megtalálta az igazit

Katus makacs kislány volt, aki gyerekkorától kezdve hősies életre vágyott, álmodozva olvasta a történelmi alakokról szóló történeteket.

Édesapja halála után beíratták egy katolikus iskolába, ahol a korábban antiklerikális neveltetésben részesült lánynak komoly összeütközései voltak a nővérekkel. Nem volt kiemelkedő tanuló, mert korábbi nevelőnőinek módszerei eltértek az iskola poroszos szigorúságától. Végül nem érettségizett le, hanem bevezették a társaságba.

Kép

Andrássy Katinka - Kép: Wikipedia

Andrássy Katinka első báljára Rómában került sor. A bálozás leplezetlenül arról szólt, hogy a gazdag családok leányait férjhez adják. Ahogy Katinka a könyvében írta, a lányok egyetlen feladata az volt, hogy „jó házasságot kössenek, és utána kellemes életet éljenek”. Előkelő családja gyakran járt külföldre, ahol összejártak más európai arisztokratákkal, nővére például egyszer elment csónakázni a fiatal Winston Churchillel. Katinka szenvedélyesen kereste az embert, az ideált, gyermekkora hősies figuráját. Ez először egy szerencsétlen epizódhoz vezetett, amikor reménytelenül beleszeretett egy nős férfiba, aki miatt az öngyilkosságot is megkísérelte.

Károlyi Mihály gróf már azelőtt imponált neki, hogy megismerte volna. Romantikus figura volt a leány szemében, akiről rendszeresen hallott nagybátyjától. Az újságok sokat írtak kalandos szerelmi életéről, és a lány elolvasta az ellenzéki politikus cikkeit. 1913-ban találkoztak, és a gróf gyakori vendége lett Tiszadobnak, annak ellenére, hogy Duci bácsi és közte egyre mélyebb volt a politikai ellentét. A család nem örült a gróf és Katinka kapcsolatának, mivel közismert volt, hogy Károlyinak viszonya volt egy házas nővel, és a két nemesi família soha nem kedvelte egymást.

Az Andrássyak túlságosan kozmopolitának és bohémnak látták a mesésen gazdag Károlyi-családot. A család attól tartott, hogy a férfi nem fogja elvenni a nála jóval fiatalabb Katust.

Azonban a lány meg volt róla győződve, hogy ő bizony „megtalálta az igazit”, és ha törik, ha szakad, a felesége lesz. Károlyi 1914-ben, a háború kitörése után vette feleségül Katinkát. Annak ellenére, hogy már nem volt katonakorban, sőt ellenezte is a háborút, bevonult. A fiatal feleség a Károlyi-család parádi kastélyában maradt, és alig egy évvel az esküvő után meg is született első gyermekük, Éva. A fiatal nőre hatottak Károlyi politikai eszméi, teljesen átvette nézeteit. A két magyar nemesi család sarja a kastélyokban baloldali eszmék megvalósításáról álmodozott. Katus az akkor divatos szocialista nézetek felé kezdett hajlani. A fiatal nő „női klubot” is alakított, ekkor ragadt rá a „Vörös Kata” gúnynév, ami Vázsonyi minisztertől származott.

Küzdelmes végjáték

A háború előrehaladásával egyre inkább elmérgesedett a viszony az Andrássyak és Károlyi Mihály között. A gróf saját pártot alapított, Katinka ekkor már aktívan figyelte az eseményeket. A háború utáni kavalkádban, a hatalmas veszteséget követően tört ki az őszirózsás forradalom, amelynek a váratlanul népszerűvé vált Károlyi Mihály lett a vezetője. Hatos Pál történész Az elátkozott köztársáság című könyvében leírta, hogy a forradalom egyfajta „rögtönzés” volt. Katinka életrajzában elismeri, hogy a köztársaság kormánya teljesen életképtelen volt. Hatos leírja azt is, hogy a Horthy-rendszer bűnbakot csinált Károlyiból, Kádár alatt pedig kultuszt építettek köré, aminek egyik fő propagandistája az özvegye lett.

1919-ben a Károlyi-kormány bukása közepette Katinka harmadik gyermekével volt terhes.

Csodával határos módon túlélte a nehéz szülést, és néhány hónappal később férjével és három gyermekükkel emigráltak Angliába.

A Múlt-kor egy Katinkáról szóló cikkében leírta, hogy külföldön előkelő társaságba jártak, de miután vagyonukat elkobozták, komoly anyagi problémákkal küszködtek, és Katinka még inkább elmélyült a baloldali eszmékben. A házaspár csak a második világháború után tért vissza Budapestre. Hatos rögzíti, hogy Károlyi „kommunista társutas” lett azzal, hogy elvállalta a párizsi követi pozíciót, s végül a Rajk-pert követően határolódott el véglegesen a kommunistáktól, majd haláláig önkéntes száműzetésben élt. Károlyi 1955-ben bekövetkezett halála után Katinka a férje emlékét igyekezett ápolni, visszaemlékezéseit angol nyelven írta meg. 1985-ben 93 évesen hunyt el Franciaországban.

Források:
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban, Fordította: Justus Pál és Balabán Péter, Európa Könyvkiadó, 1985
Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság, Jaffa Kiadó, 2018