Elásták, benzineshordóba tették, külföldre menekítették – 47 éve térhetett haza a Szent Korona

Ahogy 1944-ben a szovjet hadsereg egyre jobban előrenyomult Magyarország területén, a magyar államiság legfontosabb kincseit jelentő koronázási ereklyék menekítése is megkezdődött. Novemberben a budai várból egy veszprémi banktrezorba, majd Kőszegre kerültek a becses ékszerek, végül a koronaőrök parancsnokának, Pajtás Ernőnek a vezetésével az ausztriai Mattsee mellett ásták el a Szent Koronát, a jogart és az országalmát egy kettévágott benzineshordóban. 

A Szent Jobbot a település plébánosa rejtette el, a koronázási palástot és a kardot pedig továbbvitték magukkal a koronaőrök, akik végül amerikai hadifogságba estek. Miután az ereklyék rejtekhelyének pontos helyét felfedték, a páratlan kincseket sikerült megtalálni, s ettől kezdve egészen 1978 januárjáig az Egyesült Államok felügyelete alatt álltak. 

Az USA 39. elnökének, Jimmy Carternek a döntése nyomán végül 1978. január 6-án „az amerikai nép képviseletében” Cyrus Vance külügyminiszter az Országházban rendezett ünnepségen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a magyar népnek. 

Fontos kikötés volt azonban: Kádár János nem lehet jelen a ceremónián. Pálffy Géza történész 2012 óta a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetőjeként igyekszik kollégáival feltárni a különleges kisugárzású, szent ereklyénk múltját. Most őt kérdezzük. 

Napjainkig sokféle elképzelés született a Szent Korona keletkezéséről, de vajon mi a véleménye mindezzel kapcsolatban a felségjelvény egyik legelismertebb kutatójának? 

Mivel a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport 2012 nyarán elsősorban nemzeti ereklyénk írott és képi források alapján feltárható történetének kutatására és a korona főszereplései, az uralkodókoronázások vizsgálatára jött létre, legfőbb nemzeti kincsünk keletkezéstörténetével nem foglalkozunk. Erről ugyanis írott és képi források hiányában csupán elméletek gyárthatók. E kérdésben a tudományos megismerésnek jelenleg komoly korlátai vannak. Nem szégyen kimondani: amiként a rák ellenszerét sem ismerték még fel, a Szent Korona keletkezését sem tudjuk biztosan rekonstruálni. Ezért nincs konszenzus arról, mikor készülhetett. Ráadásul a felségjelvényt 2000-től a Parlamentben őrzik, így tudományos kutatására csak különleges esetekben van lehetőség.

Mi az, ami biztosan kijelenthető koronánk korai történetéről?

Igen kevés. Korai históriáját nagyrészt magából a tárgyból kellene kitalálnunk. Amit mégis biztosan tudunk: egyfelől a Szent Korona kifejezés elsőként 1256-ban fordul elő. Másfelől azért nevezzük a koronát szentnek, mert évszázadokon át a szent királyokhoz, elsősorban Szent Istvánhoz kötötték. Révay Péter koronaőr, a Szent Korona első kutatója – akiről tavaly külön könyvet jelentettünk meg – sem merte ezt a 17. század elején megcáfolni, bár felismerte, hogy azon görög zománclemezek vannak.

A modern kutatás bizonyította be végleg, hogy az abroncson az 1070-es években élt uralkodók láthatók: többek között Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza királyunk. Így a mai Szent Korona biztosan nem lehetett Szent István fején.

A koronázási jelvények közül köthető-e valamelyik ténylegesen Szent Istvánhoz?

Fontos hangsúlyozni: a korona államalapító uralkodónkhoz kötésének évszázados hagyománya erősebb, mint a valóság. De ez más koronaékszereink esetében is igaz. A Parlamentben látható koronázási kard például a 15. század végéről származik, mégis századokon át Szent István kardjaként emlegették. Az 1031-es feliratú palástot kivéve azonban egyik koronázási jelvény sem köthető konkrétan első királyunkhoz. Az viszont szinte biztosan kijelenthető, hogy az 1256-ban említett Szent Korona már a mai korona volt! Ám jelenleg nem tudjuk, mikor állították görög és latin részeiből össze, de azt igen, hogy 1205-ben Aragóniai Konstancia magyar királyné kisgyermek fia, Imre számára Ausztriába vitte, és Árpád-házi András herceg majdnem háborút indított, hogy visszaszerezze. 

Így a mai Szent Korona feltehetően Szent István II. Szilveszter pápától kapott, utóbb elkallódott koronájának pótlására készülhetett, valamikor az 1070 utáni bő egy évszázadban. Első királyunk egykori koronájáról azonban vajmi keveset tudunk, hiszen arról sem érdemi leírással, sem ábrázolással nem rendelkezünk. Sőt bármennyire hihetetlennek tűnik, koronánk első hiteles, részletes és színes ábrázolását csupán az 1550-es évekből, egy Augsburgban készült Habsburg-dinasztiatörténetből ismerjük. Ennek keletkezéstörténetét is az elmúlt évtizedben tártuk fel.

Kép

Pálffy Géza a Szent Koronát és a tartományok címereit ábrázoló országtáblákkal − Forrás: Pálffy Géza

Összesen hányszor lopták el a becses koronázási ékszert? Hány sérüléséről, illetve „kalandjáról” tudunk?

Ezen eseményekről friss kutatásaink alapján már biztosabbat mondhatok. Kétszer rabolta el magyar királyné (1205, 1440), számos alkalommal sérült meg viharos élete folyamán. 

Jelenleg több mint 90 kalandjáról tudunk, ezek között volt külföldi és hazai menekítés, szállítás és országjárás, elrablás és elásás, ládafeltörés és rendkívüli közszemle is.

Tizenegyszer menekítették határon túlra, több tucatszor szállították belföldön, négyszer ásták el, hétszer törték fel a ládáját, miközben több mint harminc alkalommal került közszemlére. Átlagosan minden évtizedben történt valami az ország legfőbb kincsével, sőt életének hatodát külföldön töltötte. Mindezek már önmagukban is megdöbbentők. Emellett érdemes kiemelni: a közvélekedéssel ellentétben a Szent Korona nem kizárólag beavató korona, hiszen a modern korban egyre gyakrabban került nem koronázásokhoz köthető ünnepségek és utazások során közszemlére, így történelmünk különleges közszereplőjévé vált. Mindezekről a nagyközönséget két új tanulmánykötetünk tájékoztatja: A Szent Korona hazatér. A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) [2018] és A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001) [2023].

Kép

Forrás: Pálffy Géza

A keresztet vélhetően a 15. században illesztették a koronára. Mikor és miért ferdült el?

Nagyon valószínű, hogy ez a korona 1608 óta használt vasládájának 1638. februári feltörésekor történhetett. Ezt megelőzően minden ábrázoláson egyenesen áll a kereszt, később viszont már ferde. Ekkor egy királynét, III. Ferdinánd feleségét koronázták Pozsonyban, és rossz kulcsokat hoztak Bécsből a láda kinyitására, amelyeket 1608 után ott őriztek. Az új királynénak természetesen nem a fejére került a Szent Korona (akkor királynő lett volna), hanem csupán a vállát érintették vele (ez 1563-tól volt hagyomány). Mindez azt jelképezte, hogy a királyné támasza az uralkodónak az ország kormányzásában.

Mivel tehát rossz kulcs érkezett a koronázóvárosba, a ceremónia előtt lakatosoknak kellett feltörni a ládát a pozsonyi Szent Márton-templomban. Ekkor nemcsak a láda, hanem a korona is komolyan megsérülhetett. 

Ezt bizonyítja, hogy majd két hétig nem tették vissza a helyére, sőt a feltörés során tönkrement védőtokját is újra kellett cserélni. A keresztet feltehetően nem tudták vagy nem merték kiegyenesíteni, de az új tok aztán két évszázadig használatban maradt.

Ön foghatta a kezében a Szent Koronát? Ha igen, milyen érzés volt ez, tényleg van egy erős kisugárzása?

Fogni nem foghattam, de a koronázási kard tudományos vizsgálata alkalmával 2013 novemberében megérinthettem. Egészen felemelő pillanata volt az életemnek, sohasem fogom elfeledni, hiszen történelmünk legfontosabb kincséről van szó, amely sok-sok uralkodónk fejét érintette. Különleges megtiszteltetés számomra nemzeti ereklyénk kutatása!

Kép

Pálffy Géza Kőszegen − Forrás: Pálffy Géza

Mik a további legfőbb eredményei az ön által vezetett kutatócsoportnak?

Röviden négy dolgot emelnék ki. Egyfelől új koronázási és nemzeti kincseket fedeztünk fel, mint például a legkorábbi szent koronás magyar országzászlót 1618-ból az Esterházy család fraknói gyűjteményében. Ezen már ugyanaz a címer díszeleg, mint napjainkban minden magyar személyi igazolványán. Másfelől felfedezéseinkről 2016–2017-ben a FilmEver Stúdióval együttműködésben – A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában címmel – 65 perces ismeretterjesztő filmet készítettünk. Ez az első nagyszabású film koronázási kincseinkről, amelynek DVD-je minden középiskolába eljutott.

Harmadrészt a magyar uralkodók törvényes koronázása kapcsán még az érettségi tételt is pontosítottuk: történelmünkben összesen öt koronázóvárosban (Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony, Sopron és Buda[pest]) közel félszáz uralkodót koronáztak, ezt azonban 1687-től a pótolhatatlan Szent Koronával már nem egyedül az esztergomi érsek, hanem ő és a világi elitet vezető nádor közösen tették. Végül bő tíz esztendő alatt több mint negyedszáz könyvünk jelent meg tucatnyi nyelven. Ez jól mutatja a magyar Szent Korona iránti kiemelkedő nemzetközi érdeklődést és a tudományos kutatások széles körű társadalmi hasznosulását.

Van-e a világtörténelemben hasonlóan kalandos sorsú, ilyen sok király koronázásán „részt vett” korona, mint a miénk?

Ennyire kalandos sorsú, ilyen hosszú ideig használatban lévő és ennyire egyedülálló eszmeiséggel és napjainkig tartó jelentőséggel bíró felségjelvény alig van a világon. 

Talán a Bécsben őrzött német-római császári korona vethető össze vele.

Mindezek után lehet-e még újat mondani legfőbb nemzeti kincsünkről?

Egy tudományos kutatást sohasem lehet lezárni. Magunk most – ismét team-munkában – éppen a korona sok évszázados őrzését igyekszünk feltárni. Remélem, értékes kötet jelenhet meg róla jövő karácsonyra. Ám a történeti feltáró munka mellett nagy szükség lenne a korona modern természettudományos, roncsolásmentes vizsgálatára is, miként ez az említett császári koronával nemrég megtörtént. De ez már egy másik kutatócsoport feladata.