Te még együtt alszol a gyerekeddel?! – Mindenki máshol húzza meg a határt

Minden szülő mással magyarázza, hogy ő miért, vagy miért nem alszik együtt a gyermekével. Egyes házaspárok már a baba születése előtt elhatározzák, hogy a kicsinek külön ágya és szobája lesz, míg mások úgy vélik, a gyermekkorban jelentkező félelmekre a legjobb „orvosság” az együtt alvás – ha úgy ítélik meg, akár 13 éves korig. Az együtt alvás előnye – az UNICEF Biztonságosabb alvás csecsemőkorban című, kutatásokon alapuló kiadványa szerint – az, hogy csökkenti a bölcsőhalál kockázatát, a baba ritkábban ébred fel teljesen, mert a mélyalvásból a felszínes alvási szakaszba kerülve csak meg kell keresnie az anyukáját, és már alszik is vissza.

Az együtt alvó kisgyermekeknél ritkább a sötéttől és a szörnyektől való félelem is, ami a külön alvó gyerekeknél még óvodás-kisiskolás korban is gyakran jelentkezik.

Erotikus feszültségek és szorongás

Egy 1996-os nyilatkozatában a nemrég elhunyt pszichológus, Vekerdy Tamás egyetértett ugyan azzal, fontos, hogy a baba, a kisgyerek érezze a szülő közelségét, de szerinte „nagy különbség van a között, hogy egy egész család – vagy legalábbis több ember, testvérek, szülők – vackolódik össze egy fészekben, vagy pedig egyetlen gyerek alszik a szüleivel, vagy éppenséggel valamelyik szülőjével, apjával vagy anyjával”.

„Tegyük hozzá: sok ember együtt alvása is lehet traumatizáló, érzelmi, lelki sérüléseket okozó a gyerek számára bizonyos esetekben. Ha egy gyerek kerül ilyen helyzetbe, ez tudattalan vagy félig tudatos fantáziákat indíthat el benne, pláne, ha még 7-8-9 éves korban is a szülővel alszik, amelyek aztán különböző szorongásokhoz vezethetnek. Feldolgozhatatlan – mert nem tudatos – erotikus feszültségek léphetnek fel és zavarhatják meg a gyerek fejlődését és mindennapi életét. Az egyre nagyobb fiukat egyedül nevelő anyáknak csak az tanácsolható: valósítsák meg a külön alvást, még ha hiányozni fog is a szuszogó gyerek, vagy a gyereknek a mama közelléte az elalvás előtt” – javasolta a pszichológus.

Vagyis azt állította, fontos, hogy a kezdetektől kialakuljon egyfajta testi-lelki kötődés gyermek és szülő között, ahogy azonban cseperedik a gyermek, nem árt a testi kötődésen lazítani annak érdekében, hogy a gyermekünk képes legyen tőlünk függetlenül is létezni, önállósodni.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Később akár társfüggőséghez is vezethet

Dr. Somoskői Nóra pszichológus szerint a Vekerdy által említett traumatizálódáson túl az is probléma lehet egy idő után, ha férj és feleség, anya és apa szerepei a gyerekkel való együtt alvás miatt felcserélődnek: az apa kiszorul a hálószobából, ugyanis ennek következtében lazulhat a kettőjük közötti intimitás, és érzelmileg eltávolodhatnak egymástól. (Erről korábban a Képmás.hu-n már írtunk.) Illetve, ha valaki megszokja, hogy soha nem alszik egyedül, akkor később is mindig arra vágyik majd, hogy szuszogjon mellette valaki. Előfordulhat, hogy akkor is benne marad egy kapcsolatban, amikor az már rég nem működik. Ezt hívják társfüggőségnek.

Somoskői azt javasolja, hogy a gyermek 2-3 éves kora körül már próbálkozzunk meg a külön alvással, és az átszoktatás fokozatosan történjen (hagyjuk a kisvillanyt eleinte felkapcsolva). Adjunk a kicsinek valamit, amihez ragaszkodhat, például egy plüssfigurát, aminek anyu-, apu-, vagy otthonillata van. Ez biztonságérzetet nyújt majd számára. Beszéljük meg vele már előre, hogy mostantól a saját ágyában fog aludni, s válasszuk ki közösen az ágyneműt, lehetőleg olyat, amelyben való alvásban örömét leli (mesehősös).

Nem tanulja meg meghúzni a testi határokat

„Ha külön alszik, majd önállóbb lesz, gondolják sokan. Erre az összefüggésre azonban semmiféle tudományos bizonyíték nincsen”

Ezt állítja Polus Enikő, a Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője. „Egyébként a szülők szexuális együttlétének látványa 2-3 éves kor fölött már traumatizáló is lehet, a látottak erősíthetik a szorongást és az agressziót. Előfordulhat, hogy valakinél annyira meghatározó marad az élmény, hogy a párkapcsolatában merevedési problémák vagy libidócsökkenés jelentkezhetnek. Amikor a gyermekünk érintés vagy látvány miatt érdeklődik a nemi szervünk iránt, ne legyünk partnerek, mert ez fixálódhat, és nem tanulja meg meghúzni a testi határokat!”

Minden kultúrának és kornak megvan a maga hiedelemrendszere, amely szerint a gyerekeket nevelik: Japánban például akár kiskamaszkorig is együtt alszanak a szülők a gyerekekkel, és a természeti népeknél sem csinálnak ebből különösebb problémát. Vagyis nincs általános recept, de ha a gyermekeinket egészséges felnőtt életre és párkapcsolatra akarjuk nevelni, akkor a mi felelős szülői döntésünkön múlik, hol húzzuk meg a határokat.