Az alvás megtanulása ugyanolyan folyamat, mint a mozgásfejlődés – Mit tegyünk, ha a baba kevés alvása már a család egészségét fenyegeti?

Milyen szakmai utat jártak be, amíg eljutottak a mostani foglalkozásukig? 

Dr. Oláhné Szakács Mariann: Négy évvel ezelőtt született meg a második gyermekünk, aki nagyon rossz alvó volt, emiatt állandóan fáradt voltam. Összehasonlítási alapként az első gyermekem pedig jó alvó volt. Amikor már a szervezetem is lázadt az állandó kialvatlanság ellen, elkezdtem komolyabban kutatni az alvás témakörét. Egy tengerentúli módszerben találtam meg a megoldást a saját problémámra – és innen indult a karrierváltásom is: rájöttem, hogy nagyon sok édesanya küzd ugyanezzel, nekik szerettem volna segíteni. 

Bereczné Babus Eszter: Mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Először képesítés nélküli óvónő lettem, majd az egészségügyi képesítés megszerzése után a Szent János Kórház koraszülött osztályára kerültem. Húsz évig foglalkoztam koraszülöttekkel, majd diplomás ápolóként a gyermekosztályt vezetem a mai napig. Alapító tagja vagyok a kórház „Együtt Baba-mama-papa” programjának. Jelenleg koordinátorként és szülő-csecsemő konzulensként tevékenykedem a programban. 

Milyen problémákkal fordulnak önökhöz a szülők? 

Dr. Oláhné Szakács Mariann: Az én klienseimnél legtöbbször az éjszakai alvás a problémás. Náluk sűrűn kel éjjel a gyermek és/vagy sokáig tart a visszaaltatása, illetve sok olyan szülő is keres, akiknél a nappali alvás a fő probléma, náluk vagy nem alszik eleget a baba napközben, vagy nehéz elaltatni. 

Bereczné Babus Eszter: Hozzánk a legtöbb esetben táplálkozási zavarokkal érkeznek a szülők: nem szopik a baba, nem akarja a hozzátáplálást vagy keveset eszik, illetve az alvással kapcsolatos zavarok is ugyanilyen gyakoriak.  

Mi a rossz alvás gyökere a tapasztalataik szerint? 

Dr. Oláhné Szakács Mariann: A szülők sokszor nem tudják, mivel néznek majd szembe a baba megszületése után: mi az, ami normálisnak tekinthető az egyes életszakaszokban, és mi nem. Nagyon sokan nem ismerik az alvással kapcsolatos gyakori problémákat, útvesztőket. Úgy látom, ezek valahogy kevésbé vannak benne a köztudatban, én sem ismertem őket addig, amíg el nem kezdtem a témakörrel komolyabban foglalkozni.  

Régen, amikor a generációk együttélése volt a jellemző, a nagyszülők, dédszülők fizikailag is közel voltak, könnyebben átadták tapasztalataikat az utódaiknak.  

Ma ez a tudás elvész a generációk között, sokszor még a gyerekorvosok és a védőnők sem rendelkeznek elegendő információval a babák és kisgyermekek alvásával kapcsolatban. A szülők próbálnak segíteni – leggyakrabban ringatással, szoptatással – a gyereknek az elalvásban akkor is, amikor nincs szükség segítségre. Ezzel belekerülnek egy ördögi körbe, amikor a gyermek már nem tud segítség nélkül elaludni. Sok szülő nem olyan természetes folyamatként tekint az alvásra, mint például a mozgásfejlődésre. Amikor a baba megtanul kúszni-mászni, majd járni, az egy önmagától működő, természetes folyamat, amelyben adódnak esések, borulások, kisebb sérülések. Ebbe a folyamatba nem nyúlnak bele a szülők, az alvásba viszont sokszor igen, pedig az alvás megtanulása ugyanolyan magától működő, idegrendszeri érésen alapuló folyamat, mint a mozgásfejlődés. 

Bereczné Babus Eszter:  

Én azt tapasztalom, hogy a rossz alvás oka legtöbbször a szülő és a gyermek közti kommunikációs „elsiklás”, vagyis amikor a szülő nem ismeri fel, vagy nem érti teljesen a gyerek jelzéseit. A háttérben gyakran anyai – vagy ritkább esetekben apai – szorongás áll.  

A szülők szoronganak, hogy biztosan jól csinálják-e, jó szülei tudnak-e lenni a gyermeknek. Konkrét példát említve, nagyon sok szorongás hátterében az állhat, hogy a szülő fél, hogy éjjel légzésleállás vagy kimaradás következhet be. A gyerek érzi ezt a félelmet, emiatt nem is alszik jól, ébredéseivel igyekszik a szülőt megnyugtatni, hogy minden rendben van. Nagyon nehéz ezeket oldani, mert a félelmek egy része transzgenerációs. A konzultáción feltárjuk a lélek mélyén lévő szorongásokat, majd közösen megoldási lehetőségeket keresünk, hogy feloldjuk őket.  

Milyen következménye van a gyermek rossz alvásának a család egészére nézve?  

Dr. Oláhné Szakács Mariann: A felnőtt szervezetre is nagy terhet ró a nem alvás, energiacsökkenést, figyelmetlenséget, a fókuszálás képességének csökkenését vonja maga után, ami nagyon sok esetben párkapcsolati zavarokat is okoz. A krónikus fáradtság a gyerekkel való viszonyra is negatívan hathat: nem egy olyan anyukám volt, akinek a gyerekhez sem volt türelme, a kimerültségtől egyszerűen nem tudott úgy viszonyulni a gyerekhez, ahogy szeretett volna. Aztán amikor a gyerek elkezdett aludni, ezek a problémák megoldódtak. 

Bereczné Babus Eszter: Amikor a kialvatlanság hosszabb időn át fennáll, az szinte mindig feszültséget generál a szülők között. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek alváshiánya az ő idegrendszeri fejlődésében is problémákat okozhat. 

Melyek a leggyakoribb tévhitek a gyerekek alvásával kapcsolatban? 

Dr. Oláhné Szakács Mariann: A leggyakoribb az, hogy ha a gyerek nappal keveset alszik, akkor majd éjjel pótolja. Minél kisebb a gyerek, ez annál kevésbé van így. Ha a nappali alvás kevés, akkor az alváshiányt generál, aminek nem az a következménye, hogy éjjel többet alszik, hanem az, hogy az éjszakák is „dőlni” fognak előbb-utóbb. A másik gyakori tévhit, hogy a cumi segít jól aludni. Az elmúlt években, amióta ezzel foglalkozom, csak az ellenkezőjét tapasztaltam! Sőt soha nem láttam még olyan gyereket, akinek az alvásán a cumi segített volna. 

Bereczné Babus Eszter: Én nem nevezném ezeket tévhiteknek, hiszen rengeteg irányzat van, és egyik sem fekete vagy fehér. Az egyik azt mondja, hogy aludjunk a baba mellett, hogy érezze, hogy biztonságban van, és azonnal tudjunk reagálni a jelzéseire. A másik irányzat azt mondja, hogy hagyjuk sírni, majd megtanul aludni.  

Nem lehet azt mondani a szülőknek, hogy az egyik jó, a másik meg rossz, hiszen minden családnak megvan a maga története, és megvannak az elgondolásai erről. A konzultáción figyelembe kell venni az egyéni hátteret, a szülő és gyerek együttes igényét. 

Milyen módszerrel segítenek a szülőknek? 

Dr. Oláhné Szakács Mariann: Én a Sleep Sense módszert képviselem, amely a kanadai Dana Obleman rendszerének a magyar viszonyokhoz igazított változata. Egy amerikai anyukának nincs három éve, hogy visszamenjen dolgozni, ott nagyon gyorsan be kell állítani a baba alvását, hogy az anyuka három hónap után újra munkába tudjon állni. Itthon több idő van az ilyesmire, így a család és a baba igényeit figyelembe véve készítek egy új, lépésről lépésre követendő alvásrendet a babának, és egy új napirendet is, ha szükséges.  

Bereczné Babus Eszter: A konzultációkon sokat beszélgetünk a várandósságról, az anyaságról. Fontos átbeszélni, hogy az édesanyának milyen elvárásai voltak az anyasággal kapcsolatban, milyen feladatokról tudta, hogy el kell majd látnia. Sok esetben a szülők nem készülnek fel arra, ami rájuk vár. Ennek egyik oka, hogy az internet és a közösségi média világában, ahol minden rózsaszín, a nehézségek ritkán jelennek meg, ez illúzióba ringatja a leendő édesanyákat. Azt hiszik, hogy ha megszületik a baba, akkor utána majd hónapokig csak eszik és alszik, és nem lesz semmi probléma. Aztán amikor kiderül, hogy ez nincs így, akkor nincsenek megküzdési stratégiáik sem. A konzultáció egyik alapvető eszköze a pozitív megerősítés: kiemeljük azt, amiben sikeresnek érzik magukat a szülők. Videó-feedback segítségével maguk is látják, hogy mik ezek, ami sokat segít. 

Mik a legnagyobb kihívások, amelyekkel a munkájuk során találkoznak?  

Dr. Oláhné Szakács Mariann: Minden embernek nehéz változtatni a megszokott rutinjain. A hozzám forduló szülők nagyon fáradtak, így számomra az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy a szülőknek segítsek merni változtatni.  

Én mindig tudom, hogy eredményes lesz a munka, és megtanul aludni a baba, de a szülők kezdetben sokszor ellenkeznek vagy elbizonytalanodnak, és ezen át kell lendítenem őket. 

Bereczné Babus Eszter: Nagyon kevés olyan eset van, amikor megpróbálom megmondani a szülőnek, mit hogyan csináljon. A konzultáció lényege, hogy közösen jöjjünk rá arra, milyen probléma állhat a háttérben, és mi lehet a megoldás. Viszont előfordul olyan, hogy a szülő azt mondja, nem szeretné azt a megoldást. Ilyenkor próbálunk máshogy közelíteni. Szerencsére nagyon ritkán történik meg, hogy nem tudok segíteni, de megesik. A sikeres konzultációk persze ezeket az élményeket felülírják.