Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma – mit tanulhatunk a Bibliából a helyes táplálkozásról és a fenntarthatóságról?

Nem csak kenyérrel él az ember

„A bibliai idők embere életmódjában szorosabban alkalmazkodott a rendelkezésre álló természetes erőforrásokhoz. Ma már szinte teljesen elszakadtunk attól az életformától, amelyben az ember csak annyit vett el a környezetéből, amennyi valóban szükséges volt. Az ó- és újszövetségi emberek – és általában minden olyan kor emberei, akik természetes erőforrásokra támaszkodtak – természetszerűleg a rendelkezésükre álló élelmiszerekből alakították ki az étrendjüket.”

Ez a szemlélet és életmód számunkra is sok tanulságot hordoz, még akkor is, ha az a sztereotípia él bennünk, hogy a Biblia korában élő ember mindennap csak kenyeret fogyasztott…

„Akkoriban a kenyér valóban az élet alapját jelentette: a gabonafélék és hüvelyesek révén biztosította a legtöbb szükséges tápanyagot. Nem a mai értelemben vett, adalékokkal teli kenyérről volt szó, hanem egy természetes, tápláló ételről, amelynek elkészítési módját a modern kor rekonstruálni tudta az Ezékiel 4:9-ben felsorolt gabonák és hüvelyesek, valamint régészeti ásatások alapján.”

„Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. (…) És ételedet árpa-lepény formájában egyed…” (Ezékiel, 4:9-12)

Ez a kenyér fehérjében és rostban gazdag, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó étel volt. A leveseket is ilyen zsemleszerűen kivájt kenyerekből ették, ha pedig megszikkadt a kenyér, főzelékekbe mártották vagy aprították. Ilyen bemártott falattal találkozunk az utolsó vacsorán (János evangéliuma, 13:26), de az már az Ószövetségben is feltűnik, Ruth könyvében (2:14).

Gyakran fogyasztottak hüvelyeseket

A bibliai kor konyhája ugyanakkor sokkal gazdagabb volt, korántsem csak kenyérrel és vízzel táplálkoztak. Az asztalon gyakran helyet kaptak a hüvelyesek – bab, lencse, csicseriborsó –, amelyek nemcsak rostokat, hanem létfontosságú ásványi anyagokat és a szervezet számára szükséges fehérjét is biztosították. Ezekből sűrű egytálételeket, lepényeket, krémeket készítettek, melyeket friss zöldfűszerekkel, hagymával, fokhagymával ízesítettek. 

„Érdekes, hogy a modern dietetika ma is hangsúlyozza: a növényi rostok és a növényi eredetű fehérjék, a teljes értékű gabonák kiemelt szerepet játszanak az egészséges táplálkozásban – ezek az alapanyagok a bibliai korban a mindennapi étrend részét képezték.”

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kor embere ne fogyasztott volna húst, hiszen a bárány, az apróbb testű madarak, de mindenekelőtt a különböző halfajták gyakran megjelentek az asztalon. 

Ám a húsfogyasztás elsősorban ünnepekhez és különleges alkalmakhoz kötődött. Az állatok levágását a zsidó vallási előírások szigorúan szabályozták, így ezt rituális rend és komoly előkészület kísérte, ami éles kontrasztban áll a mai ipari méretű állattartás és a vágóhidak világával.

Modernebb, mint gondolnánk

„Ha párhuzamot kellene vonnunk, a Biblia étkezéssel kapcsolatos utalásai sok olyan elvet mutatnak, melyek meglepően közel állnak ahhoz, amit ma kiegyensúlyozott táplálkozásnak nevezünk – még ha nyilván nem modern fogyasztásfilozófiáról van is szó. Ugyan elsősorban a helyben rendelkezésre álló zöldségekre, gyümölcsökre, gabonákra és hüvelyesekre támaszkodtak, változatos ételeket állítottak elő. Az Egyiptomban töltött évek alatt megismerkedtek a fejlett sütési technikákkal. A bibliai szövegek említenek mézes pogácsát (2Kir 18:32) és aszalt szőlővel készült lepényeket is (Hós 3:1). Ezek a péktermékek általában durvábban őrölt gabonából készültek, így közelebb álltak a mai teljes értékű gabonákhoz. Édesítésre a méz, a datolya és más gyümölcsök szolgáltak – jóval az előtt, hogy a finomított cukor elterjedt volna.”

Egyéb luxuscikkekre és mai szemmel nézve meglepően modern konzerválási technikákra is találni forrást: a szőlőből például bor készült, a datolya, a füge és más déli gyümölcsök pedig gyakran aszalt formában kerültek az asztalra. 

Az aszalás, a sóval való tartósítás és az olívaolajban eltevés mind olyan módszerek voltak, amelyekkel az ételek hosszabb ideig megőrizték ízüket és tápértéküket. 

Fahéjas pisztrángot is ettek

Ezek a technikák ugyan a modern értelemben vett tudatos táplálkozási elveket követték, valójában a környezet adottságaihoz való praktikus alkalmazkodást tükrözték. A korszak gasztronómiájáról népszerűsítő jelleggel olyan művek adnak részletes képet, mint a populáris What Would Jesus Eat? című keresztény wellness- és életmódkönyv. 

Vagy az olasz teológusok által összeállított Egy asztalnál Ábrahámmal című, tudományos igényességű gyűjtés. Utóbbi rekonstruált recepteken keresztül mutatja be a kor gasztronómiai világképét: az asztalra kerülhetett zöldséges csirke, nyárson sült bárány, fürj, mandulás édes kenyér, sőt fahéjas pisztráng is – olyan ízpárosítások, amelyek ma is megállnák a helyüket egy modern étterem menüjében.

Az ember nem birtokosa, hanem őrzője a világnak

Nemcsak finom ételek kerültek az asztalra, hanem „az ókori Közel-Kelet mindennapi táplálkozása a technológiai korlátok és az erőforrások szűkössége miatt fenntarthatóbb lehetett a mainál. Természetes módon igazodtak az évszakok változásaihoz, a nyári terményeket szárítással és aszalással tartósították, a gabonát és a hüvelyeseket pedig agyagtárolókban őrizték meg a téli hónapokra. A korszak embere nem engedhette meg magának a pazarlást: minden alapanyag érték volt, és mindent a lehető legjobban igyekezett felhasználni. 

A mai szem számára ez a gyakorlat több ponton is emlékeztet a fenntartható életmód elveire. A növényi túlsúlyú, helyi és szezonális étrend, amely akkoriban kényszerűségből alakult ki, ma tudatos választássá válhat.

Az a bibliai szemlélet, amely szerint az ember nem birtokosa, hanem őrzője a teremtett világnak, a 21. század környezeti kihívásai között talán aktuálisabb, mint valaha… 

Kiváltképp a nagy karácsonyi dőzsölések és az újévi fogadalmak idején, amikor érdemes elgondolkodnunk, hogyan fogyasztunk, mennyit pazarolunk, milyen módon állíthatjuk vissza a mértékletességet és az ünnep eredeti fókuszát. Csak egy adat a sok közül – a Nébih legfrissebb felmérése szerint egy négyfős magyar család évente átlagosan 239 kg élelmiszerhulladékot termel, pedig mindez megelőzhető lenne. Az ünnepi időszakban a kukába kerülő élelmiszer aránya rendszerint az átlagnál magasabb, mivel ilyenkor hajlamosak vagyunk többet vásárolni vagy túltervezni a menüt.”

Az Édenkerttől a szupermarketig

„Érdekes, hogy már a bűnbeesés története is a táplálkozáshoz kötődik: az ember a tiltott gyümölcs elfogyasztásával szegi meg az isteni rendet, ezzel megbomlik a harmónia Isten, az ember és a teremtett világ között. Ettől kezdve az embernek verejtékes munkával kell megművelnie a földet, hogy élelemhez jusson. Idekapcsolódik az a bibliai tanítás is, hogy az ember felelős azért, hogyan bánik a rábízott földdel, és milyen módon hasznosítja a természet erőforrásait.”

Ezt a mai világban – amit az állandó rohanás és a túlfogyasztás jellemez – gyakran elfelejtjük. Emiatt elveszítettük a közvetlen kapcsolatot az élelmiszertermelés folyamatával, és nem tudatosul, milyen hatással vannak fogyasztási szokásaink a környezetre, a teremtett világ egészére.

Míg régen az emberek helyben termelt, természetes alapanyagokat fogyasztottak, addig ma az élelmiszereinket a világ különböző pontjairól szerezzük be. 

„Ennek nemcsak egészségügyi, hanem komoly környezeti hatásai is vannak – utóbbiakkal azonban ritkábban szembesülünk” – hangsúlyozza Szűcs Boglárka.

A világ egyik felén éheznek, a másikon túlfogyasztanak

Ahogy a szakértő is megfogalmazza, a túlfogyasztás korában az ember egyre távolabb került a természettel és az étellel korábban fennállt harmonikus viszonyától. A jóléti társadalmak ma hasonló mértékű összegeket fordítanak az elhízáshoz és a túlfogyasztáshoz köthető betegségek kezelésére, mint amennyiből az alultápláltsággal küzdő emberek élelmezése biztosítható lenne. Míg a világ egyik felén az éhezés, a másikon a mértéktelenség uralkodik. Az vagy, amit megeszel – mondjuk gyakran, pedig talán úgy is fogalmazhatnánk: az vagy, ahogyan fogyasztasz, ebben pedig mindenkinek egyéni felelőssége van.

„A háztartások szerepe a környezetterhelésben is jelentős: az élelmiszer-fogyasztás az ökológiai lábnyom közel felét adja, ennek zömét az állati eredetű termékek teszik ki. A húsipar önmagában a globális üvegházhatású gázkibocsátás negyedéért felelős, vagyis nagyobb mértékben ludas, mint például a közlekedési szektor.” Ezek az adatok is jól mutatják, milyen fontos a tudatos fogyasztás és a fenntartható étrend választása.

A Bibliában az étkezés közösségi élmény

A Biblia tanításaiban az étkezés nem csupán biológiai szükséglet, hanem közösségi élmény is. 

Jézus gyakran ült asztalhoz másokkal – vámszedőkkel, bűnösökkel, barátokkal és idegenekkel –, ezzel is megmutatva, hogy az étel megosztása az elfogadás és az egymás iránti szeretet jele.

„Az asztal a közösség helye volt, ahol a test és a lélek egyaránt táplálékhoz juthatott. Ma, amikor a gyorséttermek és a globális ellátási láncok sok ember mindennapjait uralják, érdemes volna újra visszatalálni ehhez a szemlélethez.”

A bibliai táplálkozás tanulsága nem egy régi receptgyűjteményben rejlik, hanem abban az egyszerű igazságban, hogy a mértékletesség, a hála és az isteni rend tisztelete a teremtett világban együtt hozhatja vissza azt az elveszett harmóniát, amely valaha a Teremtő, a teremtett világ és az ember között fennállt.