Megszoptatott unikornis, luxusbölcső és háromkirályok: karácsonyi jelenetek a középkorból
Adventben szinte ellepik a fogyasztói világot a karácsonyi díszek és jelenetek, ez alól a vallásos témák sem jelentenek kivételt. De vajon mi járhatott a középkori emberek fejében, amikor szobrokat, oltárokat, festményeket, freskókat szenteltek Krisztus születésének? Ennek jártunk utána Isó M. Emese művészettörténésszel, a középkori ábrázolások „kódfejtőjével”, az Ejha! művészettörténeti hírlevél szerkesztőjével, aki néhány példán keresztül segített eligazodni a szerteágazó téma útvesztőiben.
Művészettörténészként hogy látod, honnan ered a karácsonyi téma népszerűsége?
A megtestesülés egy olyan bibliai történés, amely folyamatosan foglalkoztatja nemcsak az alkotókat, de a nézőket is, hiszen nagyon zsigeri vágyhoz kapcsolódik, az Isten látása iránti igényhez. Mindeközben a megtestesülés egy gyermek születése is, csoda és átélhető élmény egyszerre. Nem vezetek statisztikát, de meggyőződésem, hogy az egyik legtöbbször és legkülönfélébb módokon ábrázolt kép a karácsonyi jelenet. A téma ráadásul mágnesként vonzott magához még számos további vallásos elképzelést is, amelyek így szinte összetorlódtak a születési jelenetekben.
Például?
Ma már természetes, hogy a betlehemi jelenetben ott van a kis Jézus mellett Mária, Szent József, és néhány haszonállat. Szent József alakja azonban korántsem egységes a középkori ábrázolásokon. Sokat elárul, hogy miként vélekedett egy korszak, egy közösség vagy egy alkotó József szerepéről.
Vannak ábrázolások, amelyeken József kételyei mutatkoznak meg: a betlehemi jelenet hátterében ül, és azon tűnődik, mi is történik valójában. Vagy vannak az ezzel pont ellentétes képek, ahol elkezd aktívan részt venni a szülés körüli teendőkben, besegít az ágy körül, támasza a nőnek.
Utóbbit jeleníti meg az almakeréki – a mai romániai Mălâncrav – szász erődtemplom freskója is: a gyermek Jézus József kezében van, fürdéshez készülődnek. De az ökör és szamár szerepeltetése sem a véletlen műve: ez az a két állat, amely szimbolikusan megjeleníti, hogy bár nem mindenki ismeri fel, de megváltó született, utalva egy bibliai igehelyre: „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” – írja Ézsaiás.
Józsefen kívül a pásztorok és a háromkirályok alakja is kanonizálódott. Ők mennyire egységesek?
József mellett a Gyermek előtt hódoló többi alak számos kérdést fölvet: alkotói szándéktól és a kép céljaitól függött, hogy a művész a pásztorokat vagy inkább a királyokat jelenítette meg. A pásztorok azt fejezik ki, hogy bárki Krisztus színe elé járulhat, ezzel szemben a királyok ábrázolása sokkal több művészi szabadságot enged: az alkotó tobzódhat a színekben, formákban, technikákban, hiszen kreálhat bármilyen remekmívű palástot, vagy éppen ötvös műremeket adhat a királyok kezébe, amit ajándékul hoznak. A király ráadásul sokszor nagyon is valós személy, rejtett portré révén maga az uralkodó, aki megrendelőként bukkan föl, hiszen remek hivatkozási pont az öreg és bölcs király szerepében megjelenni. Mint ahogyan Luxemburgi Zsigmond is megjelenik olykor.
Kérlek, mutass be néhány különleges vagy számodra igazán kedves alkotást!
Van egy ábrázolás, ami mindent letarol. A karácsony közeledtével ellepik a világot Raffaello Sixtusi Madonnájának a keretre támaszkodó, szomorú angyalkái. Ők néznek ránk vissza szalvétákról, bögrékről és képeslapokról, de még bélyegekről és zoknikról is.
Ezt mindig különösnek találtam, és nincs rá más magyarázatom, mint az, hogy a marketingesek talán ráéreztek: a vásárlókat nem fogja érdekelni a puttók messzire révedő arckifejezése mögötti tragédia, hiszen cukik.
Nem számít, hogy mellékszereplők egy olyan kompozíción, amelyen a Krisztus keresztre feszítésének elkerülhetetlensége miatti dráma hatja át a szereplőket. Ők lettek a világ legismertebb angyalkái – és ezt már 20. század elején is így tartották róluk. Pedig, ha a képek beszélni tudnának!
Milyen tragédia áll a jelenet mögött?
A monumentális – 265×196 cm-es – kompozíció hat szereplőt vezet elénk. A félrehúzott függönyök mögül lép ki Mária, aki a gyermek Krisztust tartja. Bal oldalt Sixtus pápa tekint rájuk, miközben kimutat a képből. Jobbra Szent Borbála látható, alul pedig az eredettörténeteket is inspiráló angyalkák támaszkodnak. A festményt II. Gyula pápa rendelte meg az elhunyt IV. Sixtus előtti főhajtás gyanánt. Eredetileg Piacenzában, a San Sisto oltárán állt.
Miért szomorkodnak mind?
Képzeld el, ahogy az oltáron áll ez a kép! A pápa nem másra mutat ki, mint az oltáron álló, a megfeszített Krisztust ábrázoló keresztre. Az alkotó ugyanis megkomponálásakor figyelembe vette, milyen térben fog megjelenni a kép, és átlépte annak határait. Többszörösen is. Már az is izgalmas, hogy az angyalok a keretre támaszkodnak, hogy a pápa kimutat a képből, de hogy értelmet is nyer a mozdulat és minden tekintet az eredeti térben, az több mint frappáns!
A kompozíció így előrevetíti Krisztus vállalt áldozatát.
Van egy különleges kép: Bruegeltől a Háromkirályok imádása, folytassuk azzal.
Bruegel bőkezűen bánik a vászonnal, ám a Háromkirályok imádása mindössze 35×55 cm. Pici, intim festmény, amihez oda kell lépni, hogy lásd, mi történik rajta. Így pillanthatjuk meg a főszereplőket is a kép bal alsó sarkában, az istállóban. A kép jobb oldalán befagyott víz, a jégen gyermek szánkózik, háttal száguld egy lék felé, fölötte az anyja kétségbeesetten kiált. Szinte egy vonalban van a képen a két anya: ez a parasztasszony, és Szűz Mária, aki már tudja gyermeke áldozatát. Ott feszül az ellentét köztük: egyik jajveszékel, a másik csendben elfogadja. Ahogy az előző képen, úgy itt is a kép túlmutat önmagán, és a húsvétra, az áldozatra irányítja a figyelmet.
Muszáj megemlékeznünk Szent Ferencről, a betlehemállítás „atyjáról”. Ez hogyan épült be a hagyományba?
A hagyomány szerint Szent Ferenc volt az első, aki betlehemet állított és éjféli misét mondott a grecciói barlangban 1223-ban. Hatására terjedtek el előbb a ferences rend, majd az egész nyugati kereszténység körében a betlehemes misztériumjátékok. Amikor felépítette a betlehemi istállót, ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozott, mert a maga tárgyi valóságában akarta látni és láttatni a betlehemi jelenetet – mintegy megalkotva a középkori „theatrum sacrumot”, a szent színházat. A Gyermek a legenda szerint a jászolban megelevenedett. Giotto képe Assisi templomának 28 jelenetből álló dekorációs programjában a tizenharmadik.
Különleges freskó, sok érzékszervet bekapcsol. Szinte hallani, ahogy énekelnek a jelenlévők, miközben Ferenc megérinti, és a kiságyból kiveszi a felsíró Gyermeket. Talán hideg van kint, de itt az állatok melegítik a levegőt, gyertya fénye világítja meg az arcokat. És jelen vannak azok az apró kis részletek, amelyeket talán észre sem veszünk: a diadalíven egy croce dipinta, azaz festett kereszt látszik hátulról, épp olyan, mint ami előtt a hagyomány szerint látomása volt Assisi Szent Ferencnek.
Ezeken a festett kereszteken sokáig nyitott szemű Krisztusokat ábrázolnak, utalva arra, hogy legyőzte a halált. Szent Ferenc hatására terjed majd el, hogy Krisztus lehunyja a szemét, és ez utal teljes emberségére.
Csak egy szempár – mégis milyen eltérő két jelentés! Nagyon egyszerű gesztussal teljesen más teológiai jelentés, más érzelemvilág hívható elő. Áthuzalozódik.
Mi a croce dipinta szerepeltetésének jelentősége itt?
Az, hogy utal a sorsfordító látomásra. Vajon ki ne reménykedne abban, hogy képek vagy szobrok előtti imája során csodában részesülhet? Az egész képtisztelet mögött ott húzódik az Isten látása iránti vágy: ezért is lehetséges, hogy a megtestesülés misztikuma elképesztően gazdag ikonográfiai megoldásokon keresztül lesz átélhető. A középkor egyébként is tele van képekhez vagy szobrokhoz kapcsolódó látomásokkal: itt is az az üzenet, hogy a megfelelően elmélyült ima – egy kép vagy szobor előtt – valamilyen csoda átélését teszi lehetővé.
Volt a gyermekek számára készített betlehem?
Ismerünk a késő középkorból olyan gyermek Krisztus-figurákat meg bölcsőket is, amelyek kifejezetten játékméretűek: nem embernek készültek, hanem játékbölcsők. Annyira megmunkált a kivitelezésük, hogy egyértelmű luxuscikkek lehettek. Luxusbölcsők. Az ilyen és ehhez hasonló tárgyakat sokszor azok az apácák kapták ajándékba a családjuktól, akiket gyermekségükből kiszakítva, fiatalon küldtek kolostorba, amikor még babáznak, játszanak.
Amikor a kolostorban élő lány babázik, akkor egyrészt gyermeki énjét éli meg, másrészt viszont azt várják tőle, hogy imitálja és közvetítse a Szűzanya szeretetét és gondoskodását a gyermek Krisztus felé.
A bölcső eredetileg személyes tárgy volt a magánáhítat köréből, ám a közösségbe kerülve szimbolikus térben kap szerepet, megváltozik a funkciója és a nyilvánossága, hiszen segítségével a betlehemezés is megvalósulhat.
A gyermek Jézus jászola, 15. század. A gazdagon megmunkált, ezüstözött faszobor selyemmel, aranycérnával, zománcokkal és csengőkkel van díszítve, és ereklyét is elhelyeztek benne. A bölcső mindkét végén a születés és a Háromkirályok imádásának faragott jelenete díszítik; a hímzett takarón Krisztus bibliai családfája látható.
Most, a tárgyak említésekor is, meg az előbb az állatok említésekor is eszembe jutott, hogy számos profán elem van a történeti képeken: ezek hol jellegzetesek, hol egészen kilógnak a témából. Van ilyen tapasztalatod a karácsonyi ábrázolásokban?
Az egyszarvú. Nem tudom, hogy van-e valami – eddig ismeretlen – szikra, ami berobbantja az unikornisrajongást, vagy egyszerűen csak megjelent és elterjedt, de a középkor egyik legnépszerűbb mitikus állata. A Physiologus, azaz a „természetismerő” is leír róla minden tudhatót, és arról is vannak forrásaink, hogy uralkodók sefteltek vikingekkel, hogy megszerezzék az egyszarvú szarvát, aminek gyógyítóerőt tulajdonítanak.
Legendája szerint ezt az elképesztően vad állatot csak úgy lehet megszelídíteni, ha egy tiszta, szűz leánnyal találkozik. A lány letelepszik az erdő közepén, odalép hozzá az egyszarvú, ölébe hajtja a fejét, és megszelídül. Más változat szerint az egyszarvú a nő mellére ugrik, az megszoptatja, ezáltal hatalma lesz fölötte, így az állat befoghatóvá válik, értékes szarváért megölhetik. Nos, ezt a jelenetet Máriára és Krisztus megtestesülésére is vonatkoztatták.
A vallásos értelmezésben már Mária az a szűz leány, akin keresztül „befoghatóvá”, azaz számunkra felfoghatóvá és elérhetővé válik Krisztus: megtestesül.
Mit láthatunk ezen a képen?
A kompozíción sajátos angyaliüdvözlet-jelenet tárul elénk, hiszen Gábriel arkangyal egy vadászkürttel a szájában lép elénk, és vadászkutyák vezetik Máriához, aki zárt kertben ül, ölében az egyszarvúval. Egyszerre több minden tolul össze ezeken a képeken: kifejezik Mária tisztaságát, hogy Krisztus csak rajta keresztül érhető el. Mária maga a hortus conclusus, a zárt kert, az Éden-allegória, amely a hűséges és odaadó szeretet jelképe is. Karácsony és a születés misztériumát úgy közvetíti, hogy – mai szemmel nézve is – átélhetővé teszi a csodát.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A bandukoló Szent Család és a karácsonyváró falusiak – Képes adventi történetek
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
