Bagdy Emőke: Merjünk álmodni! – 9 inspiráló gondolat a boldog öregedésről

1. A biológiai kor nem mond el mindent

Az élet nem hanyatlás, hanem folyamatos fejlődés, melynek minden korszaka megkapja a maga feladatait és lehetőségeit – legalábbis a pozitív pszichológia szerint. Az öregedés természetes, ciklikus folyamat, amelynek vannak genetikai alapjai, de nem ez határozza meg teljesen az életünket. Sokkal inkább az számít, hogy személyiségünk és szemléletmódunk hogyan formálja ezt az életszakaszt. 

„Az egész életvezetés részint mintavezérelt, részint tudatos döntés kérdése” – hangsúlyozza Bagdy Emőke. 

2. A klimax nem végállomás 

A szakember szerint az emberi élet „csúcspontja” valahol 40–50 éves kor között van: „Ez az az időszak, amikor a legjobban süt ránk a nap.” Innen elindulhat ugyan egy lejtő, de ez nem hanyatlás, hanem átalakulás.

Az élet közepét sokan válságként élik meg, pedig Jung és Erikson is kiemelik: ez az a pont, ahol a legtöbb élettapasztalat, képesség és belső erő összegződik. A „klimax” szó eredetileg is csúcsot jelent. Innen indulhat az igazi újraszervezés: a gyerekek kirepülnek, a munka már nem az egyetlen identitásképző tényező – itt az idő, hogy önmagunkra figyeljünk. A kérdés nem az, mi marad meg, hanem hogy mi alakulhat át.

3. Ősz haj, gyűrött arc: a természet ritmusa – nem veszteség

Kultúránk gyakran harcot hirdet az idővel: anti-aging, fiatalságkultusz, elvárások a női testtel szemben. Pedig az öregedés nem veszteség, hanem átalakulás – mint ahogy az őszi levél színe is a szépség egy másik formája.

Az identitásunk nem a ráncaink számától függ, hanem attól, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz. 

„Kicsit gyűröttebbek vagyunk, igen, de mégis önmagunk” – mondja a pszichológus.

4. Az időskor az „életmű” élvezete és belső alkotás

A generativitás fázisában – ahogy Erikson fogalmaz – a felnőtt ember alkot, átad, gondoskodik, gyerekeket nevel, közösségeket épít, értékeket teremt. Az időskorban ennek a korszaknak a gyümölcseit élvezhetjük – ha megengedjük magunknak. Ez nem passzivitást jelent, hanem belső megpihenést, a lényegi dolgokra való fókuszálást: „Az emberi szervezet is mindazt, amit addig begyűjtött, visszaadja a világnak” – fűzi hozzá Bagdy Emőke. 

„Megépítettem a személyiségem lelki házát” – mondja. Ha valami nem sikerül jól, lehet korrigálni – a fontos az, hogy a vágyott életképet közelítsük önmagunkhoz. A kérdés mindig az: „Ki vagyok a világban, és ezt hogyan tudom beépíteni az életem alkotásába?”

Kép

Fotó: Emmer László

5. Önszeretet – a gondoskodás belső forrása 

Ma sok félreértés övezi az önszeretet fogalmát. Bagdy Emőke szerint nem arról van szó, hogy mindenáron jól érezzük magunkat, hanem hogy úgy bánjunk magunkkal, mint egy jó édesanya a gyermekével: figyelemmel, türelemmel, gondoskodással.

Az igazi önszeretetben benne van a másik ember is. 

Nem lehetek boldog, ha mellettem a másik boldogtalanságban él. Az ember társas lény, az énünk pedig kapcsolatokban fejlődik. 

Ha az önszeretet csupán saját igényeink kielégítését szolgálja, könnyen egoizmusba csúszhat.

„Ezért van Ericssonnak igaza: felnőtt vagyok, ha már tudok adni, mert megélem azt, hogy kaptam, de most aztán gyakorolom az adást, és az adásban megélem azt a boldogságot, hogy a másik boldog, és a visszatükrözött boldogságban tud az énem megnőni arra, hogy jól érzem magam a bőrömben” – mondja Bagdy Emőke. 

6. Boldogság? Tanulható és döntés kérdése

Az idősödés derűje nem ajándék, hanem életstratégia. Rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk a test változásaihoz, a szerepeink átrendeződéséhez, az idő múlásához.

A pozitív gondolkodás nem adottság, hanem tanulható készség, hangsúlyozza Bagdy Emőke. Aki nem hozta magával otthonról a belső derű képességét, az is elsajátíthatja később. Például esténként három dologért hálát adni – mindegy, hogy kinek –, máris elkezdi „átprogramozni” az agyunkat arra, hogy a jóra fókuszáljon.

A hála gyakorlása, a célok újrafogalmazása, a kapcsolatok újraszervezése mind olyan erőforrás, amelyek segítenek abban, hogy az öregedés ne elhasználódás, hanem kiteljesedés legyen. 

Az időskor nem az elmúlás kezdete, hanem egy újfajta életminőség terepe: a lelki érés, a megérkezés, a belső szabadság ideje.

A pozitív gondolkodás terjed. „Ragályos” – mondja a szakember, és ezt most szó szerint értjük. A közösségek mentálhigiénéje is múlik azon, hogyan beszélünk egymással. A jó szót, a nevetést, a reményt ugyanúgy lehet „fertőzni”, mint a negatív érzéseket. 

7. A boldogság három pillére: párkapcsolat, család, barátok

Több pszichológiai kutatás is megerősíti: a tartós boldogság nem pénzhez vagy sikerhez kötődik, hanem kapcsolatokhoz.

1. Egy fontos személy, akinek a legfontosabb vagyok.
2. Család, amelyben szeretet van – még ha nem is tökéletes.
3. Néhány közeli barát, akikkel őszintén meg lehet osztani az életet.

Ezek azok a „boldogságfészkek”, amelyek megtartanak akkor is, amikor testi vagy lelki nehézségekkel küzdünk. 

A fájdalom nem maradhat bent – hangsúlyozza. Fontos, hogy legyen valaki, akinek a nehézségeinket elmondhatjuk, hogy az „kiürülhessen”, de utána együtt tovább is tudjunk lépni. 

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

8. Hasznosság és szolgálat – életünk értelme időskorban is

A méltóságteljes öregedéshez hozzátartozik, hogy érezzük: szükség van ránk. Nemcsak kapni, hanem adni is tudunk. Lehet ez egy jó szó, egy gesztus, vagy akár csak a jelenlétünk. 

A „másik boldogságában való részvétel” erősíti az önbecsülést, az egészséget, sőt: még fizikai fájdalmakat is enyhíthet.

9. Életterv

Az egyik legfontosabb gyakorlati eszköz, amit a szakértő említ, az életterv. Egy tízéves terv célokkal, reményekkel, akár a legnehezebb körülmények között is. „Igenis merjünk álmodni” – mondja –, mert az álmaink adják az irányt. A hosszú távú célok segítenek abban, hogy ne csak túlélni akarjunk, hanem élni is.

„Mérei Ferenc, az én mesterem munkaszolgálatosként olyan munkára volt kárhoztatva, ahol 60 kilós ládákat kellett egy teherautóra fölrakni. Ahogyan ment, hogy felvegye magára a ládát, azt mondta az egyik őr, te, ez össze fog csuklani, ez nem bírja. Mérei felvette a vállára a ládát. Azt mondja a másik, látod? Hagyd, mert ő lélekkel csinálja.” 

Ez a „lélekkel csinálás” az, ami Bagdy Emőke szerint minden nehézségen átsegíthet. Az élethez való akarat, az „elaborációs” képesség, hogy a feszültségeket értelmes tettekké dolgozzuk át, a legmélyebb válságban is erőt adhat.

A teljes adás elérhető itt.