Schäffer Erzsébet: Az öreg halász és a turista
Történt egyszer, hogy a marguaritai halász éppen szakadozott chinchorrójában hűsölt a kunyhója mellett, amikor mellé lép egy turista és kérdi, van-e hala. A halász nem állítja meg himbálódzó függőágyát, a tengerről nem emeli le a tekintetét, úgy mondja, nincsen, eladta egy szálig.
Kép: Pixabay
– Miért nem fogsz még? – kérdi a turista.
– Minek? – kérdi a halász.
– Hát, eladod azt is – mondja az idegen.
A halász megpiszkálja az orrát. – És akkor?
– Vehetsz új csónakot…
A halász a másik oldalára fordul, a hasát vakarja. – Azt meg minek?
– Még több halat foghatsz…
A halász most kinyújtózik, karját a feje alá teszi, himbál egyet a chinchorrón. – Aztán minek?
– Embereid lesznek. Szép nagy házad…
A halász megint a tengert nézi, a foga között szűri a szót. – És akkor?
– Jól élsz. Nem kell dolgoznod. Kimész a partra, lógatod a lábad…
A marguaritai halász megmozdul, fölemeli a fejét a chinchorróból, lábával a tenger felé bök.
– Nézz rám, szenyor, most mit csinálok…?
(Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton c. novellája után szabadon)
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
