Az író és az olvasó felelőssége – Grecsó Krisztián Verájáról

Kihez beszél ma egy szépíró? Mi értelme a megszólalásának, ha celebek, influenszerek és arctalan, dühös kommentelők gondolata többet ér a szavánál? Adja magát a válasz: egy regény legföljebb az értelmiséget érheti el, a szerző pedig örülhet, ha hangja néha áthallatszik az internet és a tévécsatornák zaján, és eljut a szélesebb közönséghez. Ezért is van különös súlya annak, hogy mit mond egy népszerű író a jelen problémáiról.

Ki számít népszerű írónak? Egy olyan szerző, akinek szavára sokan figyelnek, művei jelentős példányszámban kelnek el. A sztáríró tízezres nagyságrendű követői táborral rendelkezik a közösségi oldalakon, de offline jelenléte is meghatározó: meg tud tölteni egy színháztermet, a Könyvhéten kígyózó sorok várják, hogy belefirkantson valamit új kötetébe. Műveit lefordítják idegen nyelvekre, képes betörni a külföldi piacra. Ezért sem mindegy, miről ír egy népszerű szerző, mit emel ki a jelen fontos kérdései közül.

Grecsó Krisztián véleményformáló író. Ráadásul a Verát a kritika elkezdte ifjúsági regényként kezelni. Előfordulhat, hogy otthon az anyuka elolvassa Tátraiék életét, és az előszűrés után a kamaszlány kezébe kerül a könyv.

A Vera több generációt szólít meg, célközönsége elég széles: nők, anyák, fiatal kamaszlányok. Én azért vettem a kezembe, mert kétlányos apukaként már előre készülök gyermekeim kamaszkorára, tanárként pedig az izgatott, mivel gazdagodhat egy fiatal gimnazista és rajta keresztül a vele gyakran együtt olvasó szülő a friss Grecsó-regénnyel. Merjem-e ajánlani apaként, tanárként szülőknek, diákoknak, lányaimnak?

A regény központi kérdése az örökbefogadás. Mi tartja össze a családot? Mitől lesz több a család, mint szülők és gyermekek vér szerinti köteléke? Milyen volt a családom múltja? Mennyire valódi az a szülő–gyerek kapcsolat, amelyben élek?

Ehhez hasonló kérdésekkel szembesülhet szülő és kamasz. Grecsó könyve ifjúsági regényként ügyesen orientálja a fiatal olvasót a család mibenlétének kérdése felé, éppen abban az életkorban, amikor a kortárs közösség válik fontosabbá.

Kép: Fortepan/adományozó

 

Az örökbefogadás mellett a másik lényeges, aprólékosan ábrázolt probléma a regényben a kamaszodás. Az iskolai felvilágosításokon és az otthoni feszengős nagybeszélgetéseken kívül kevés az olyan hiteles fórum, ahol érzelmi és gyakorlati kapaszkodót kaphat egy tizenéves lány a benne zajló folyamatok megértéséhez. Miért lázadok a szüleim ellen? Miért bizsereg olyan furcsán a testem, ha egy szimpatikus fiú közelében vagyok? Kik a valódi barátaim? Ilyen és ehhez hasonló kérdések köré épül a Vera. Különös, hogy a kamaszlányok kérdéseire egy férfi író könyve adhatja meg a választ. Egy olyan regény, amelyik tisztában van az akcelerációval, vagyis azzal, hogy az érzelmi-biológiai érés ma a lányoknál korábban kezdődhet, mint évtizedekkel ezelőtt.

Grecsó Krisztián az első szerelem mellett kitér az első nagy lázadásra, az első menstruációra, az első nagy szerelmi csalódásra és sok más kamaszos határátlépésre is. Egy kamaszodó lány szülei ezáltal ahhoz kapnak segítséget, hogy elképzeljék, mi játszódhat le gyermekük fejében.

Nem elhanyagolható szempont a Vera esetében, hogy több oldalról mutatja be a bullying (az iskolai zaklatás) témáját. Egy pillanatban a címszereplő, Vera ráébred arra, hogy ő tulajdonképpen megalázta, érzelmileg zaklatta egyik osztálytársát. Ez éppen akkor világosodik meg számára, amikor őt közösítik ki és ő válik áldozattá. A zaklató és a zaklatott közötti vékony mezsgyéről gyakran megfeledkezünk, de a fiatal olvasó, vagy akár az aggódó szülő a könyv által a diákok világába belepillantva szembesülhet az osztályteremben, akár éppen a tanórákon zajló bullyinggal.

Ez a három kiemelt probléma is mutatja, hogy Grecsó Krisztián jól bánik azzal a felelősséggel, ami a népszerűséggel együtt jár. Mindemellett az olvasók megismerhetik a Kádár-rendszer végének, az 1980-as éveknek a mindennapjait, az elfojtásra ítélt családi titkok működését és egy kicsit Szegedet is – igaz, utóbbi marketingfogásnak bizonyul, hiszen a napfény városa inkább mellékesen felvillantott díszlet, mint valódi téma, így a tetszetős borító könnyen összezavarhatja az olvasót.

Nyugodtan oda lehet tenni a Verát az egykori csíkos és pöttyös könyvek mellé, és az sem véletlen, hogy a regény mottójában az Abigélt és A Pál utcai fiúkat idézi meg a szerző. Mindkettőt, sőt mindhármat érdemes gyerek- és felnőttfejjel is elolvasni, hiszen kamaszként és szülőként egyaránt formálódunk. Ideális esetben szülő és gyermek együtt beszéli meg a Vera tanulságait, ami esélyt teremt az iskoláról, barátságról, családról és kamaszodásról folytatott, konfliktusmentes társalgásra. Gátak szakadhatnak át.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti