Akik kiléptek testi és lelki komfortzónájukból – egy magyar házaspár Ausztráliában

Mindketten érezték, hogy szükségük van a lelki fejlődésre és hogy ki kell tisztítaniuk magukból az európai életmód okozta stresszt. Ma a Csendes-óceán partján fekvő kisvárosban, Tairuában élnek és dolgoznak, de itthon is vettek egy kis parasztházat, amit „távvezérelve” újítgatnak fel a pandémia alatt is. Kalandjaikat az „ÚZ, a csodák csodája” című rendhagyó útikönyvükben örökítették meg, amely 2019-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.

„Jó pár dolgot le kellett zárnunk, hogy tiszta legyen a lap, amire felskicceljük álmaink életét, de nem zártuk be magunk mögött a magyar ajtókat – sőt, úgy tekintünk magunkra, mint akik hidat vertek Magyarország és Új-Zéland között” – vallja Kaia.

– Férjed, Dávid az új-zélandi utazgatások végére egy progresszív építészirodában energiatakarékos passzívház-tervezőként talált állást. Te textiltervező művészként, designmenedzserként dolgoztál Budapesten, majd Új-Zélandon okleveles permakultúra-tervező lettél. Megalapítottad saját bio szépségápolási márkádat, és bemutatkoztál művészként is. De talán kezdjük a mézesheteknél! Milyen emlékeket őrzöl róla?
– A mézesheteink nem a kényelem, a gondtalanság jegyében teltek. Egyszer sem szálltunk meg hotelekben, de még motelekben sem, sokkal inkább sátraztunk. Ez lehetőséget adott arra, hogy a leggyönyörűbb vadregényes tengerpartokon, vagy éppen fűszeres illatú erdők kempingjeiben ébredjünk. Kezdetben kisebb-nagyobb lelki elvonulási központokban önkénteskedtünk Új-Zélandon, Hawaiin és Ausztráliában, ami fantasztikus élmény volt. Amellett, hogy a munkánkért cserébe szállást és ellátást kaptunk, az önkénteskedés legnagyobb értéke az az intenzív tudásátadás, amely a vendéglátó és az önkéntesek között történik. 2017 és 2019 között Queenstownban éltünk, ahol eleinte heti néhány órában a helyi közösségi központban segítettem, és a permakultúrás kertet is gondoztam. Persze nemcsak önkénteskedéssel telt az első egy év, hanem sok-sok utazással, kempingezéssel és túrázással is, amelynek a végére nagyon megszerettük az országot.

– Mi a kiegyensúlyozott házasság titka számotokra? Sikerült megfejteni a négyszáz napos „nászút-terápia” alatt?
– A mindennapok csodái, a kihívások és a feladatok összekovácsolnak bennünket.

A „titok” abban rejlik, amikor sikerül félretenni a félelmeinket, megtalálni a harmóniát önmagunkkal, egymással és az életünkkel, valamint amikor felfedezzük és éltetjük egymás erősségeit.

Ez és az őszinteség, a minőségi és erőszakmentes kommunikáció nyújt biztos alapot a házasságunkhoz és a közös terveink megvalósításához. Sokan gratuláltak nekünk, amiért így neki mertünk vágni az ismeretlennek, de mi egyáltalán nem tekintünk erre „hőstettként”. Nagy utat tettünk meg, annyi bizonyos, számos megpróbáltatásban és kalandban van a mai napig részünk, de szerintem teljesen átlagos életet élünk.

– Saját szépségápolási márkád van. Honnan jött a kozmetikumgyártás ötlete?
– Tíz évvel ezelőtt két komolyabb betegségen estem át, az egyik nőgyógyászati műtéttel zárult. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a testem egy roppant érzékeny „szerkezet”, és a kemikáliákra fokozottan érzékeny vagyok. Annak érdekében, hogy ne kelljen életem végéig gyógyszereket szednem, eldöntöttem, hogy kitisztítok minden méreganyagot a szervezetemből és az életemből. Kidobtam az összes otthon található kozmetikumot és vegyszert, és áttértem a természetes alapanyagokból készült termékekre. A natúrkozmetikumok tanulmányozása során jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen nem is lenne nagy ördöngösség, ha magam is elkezdenék kísérletezni alapanyagokkal és arányokkal. Így születtek meg azok a szépségápolási alaptermékek, amelyeket először még csak a magam és barátaim számára készítettem.  Mindez Te Moatán jött létre, ahol összesen három évet éltünk és dolgoztunk.

Kép

Kohout Dávid és Kaia

– Milyen termékek futnak a KAIAS naturals márkanév alatt, és hol szerzed be az alapanyagokat?
– Természetes bio-alapanyagokból készült kézműves termékek ezek, alapjai leginkább növényi olajok és zsírok, valamint különböző porított alapanyagok, amelyeket helyi, családi vállalkozásokon keresztül szerzek be. A palettán többek között sheavajas krémdezodor, málnamag olajos napvédő krém cinkkel, valamint mandulaolajos bőrradír is szerepel, de készítek tusfürdőt, testápolót, sampont és fogkrémet is. A receptúrát nem őrzöm lakat alatt; rendszeresen tartok kozmetikumkészítő workshopokat, mert hiszem, hogy mindenki képes helyesen ápolni a testét, ha ismeri az alapokat.

– Ha jól tudom, 2021-ben egy teljesen új fejezet nyílt az életedben.
– Most először kaptam arra lehetőséget, hogy főállású művészként és vállalkozóként alkothassak. A korábban készült képeimből önálló kiállításom nyílt tavaly karácsonykor az egyik helyi kávézó falain. Jelenleg egy szakácskönyvön dolgozom és egy versesköteten (egy fiatal írónővel közösen), illetve egy olyan nagy projekten is, ami a saját lelkemet és a testemet sújtó betegség (endometriózis) leküzdéséből inspirálódva juttat el női gyógyulástörténeteket a nagyközönséghez. Női körökben veszek részt, rengeteget olvasok és tanulok. „Sister Circle” név alatt csoportot indítottam Messengeren, ahol egy tágabb baráti körben beszélhetünk át és oszthatunk meg fontos témákat. Dávid a munkája mellett továbbra is foglalkozik hawaii lomilomi masszázzsal – épp március végén nyitja meg első önálló stúdióját. Zenészként is egyre aktívabb: eklektikus progresszív jazzt játszanak zenekarukkal, a WEM-mel (Wild Earth Musketeers).

– Igazán nem lehet azt mondani, hogy tétlenkedtek. A pandémia hogyan érintett?
– Eleinte nagyon kikészültem. A lezárás nálunk konkrétan azt jelentette, hogy házi őrizetben éltünk két hónapig. Minden bezárt, kivéve az élelmiszerboltok, a patikák és a benzinkutak. Ez az időszak belőlem elsősorban a depressziót hozta ki.

Arra tanít engem ez az időszak, hogy a legmélyebb emberi érzéseimnek – úgymint szeretet, együttérzés, hála és megbocsátás – mindennap adjak teret.

– Megtaláltad a választ arra, hogy kicsoda valójában Kohout Kaia?
– Egy tudatosan élő és szemlélődő nő. Legtöbbször már nem az egóm irányít, és ez nagymértékben megkönnyíti a döntéseimet is. Már nem veszek fel álarcot és szerepeket, megtanultam őszinte lenni önmagammal és hallgatni a megérzéseimre. Nem ezen a néven születtem, de időközben a vezeték- és keresztnevemet is felülvizsgáltam: hosszú évekig elégedetlenkedtem a Barbi és a Barbara nevekkel. Amikor belefogtam a nevem jelentésének felkutatásába, azt találtam, hogy a Barbarát a barbár szóból eredeztetik, és idegent jelent: ezen mindenképp túl voltam már lelkileg. A választott nevem, Kaia jelentése olyan küldetést vetít előre, aminek nekivágni készen álltam. A névnek eredetét tekintve afrikai, hawaii, görög és maori gyökerei vannak, olyan vezetőt jelent, akiben harmóniában és egyensúlyban van a víz, a föld és a levegő elem. Némi kutatás után ráébredtem, hogy a Bodnár családnév, amellett, hogy nem igazán tudok hozzá viszonyulni, olyan minőségeket hordoz, amelyek a Barbarához hasonlóan már nem szolgálnak engem.

– Milyen útravalót adsz majd a gyerekeidnek?
– Hogy éljék figyelemteljesen az életüket. Hogy szándékosan ne ártsanak önmaguknak vagy más élőlényeknek. Legyenek önazonosak, kíváncsiak, merjenek kilépni a komfortzónájukból, merjenek szabadok lenni, új utakat megismerni, s ne takarják el magukat önmaguk elől.

És hogy az élet ugyan kihívásokkal és leckékkel teli, mégis egy csodás kaland és játék.