„A sok kicsi itt nagyon sokra megy – az SOS Gyermekfalvakért még a fitness-teremben is képesek vagyunk kampányolni!”

Müller Dia, az F&M Fitness and More csoportos órákért felelős szakmai vezetője:

– Tavaly az egyik spinningoktatónk keresett meg azzal, hogy jár hozzá egy vendég, aki az SOS Gyermekfalvaknál dolgozik, és gondolkodtak rajta, milyen jó lenne együttműködni – meséli. Leültünk beszélgetni, és több ötlet is eszünkbe jutott. Első állomásként tavaly szerveztünk egy spinning maratont. Az összes oktatónk tartott egy előre meghirdetett különleges órát, amelynek teljes bevételét felajánlottuk az SOS Gyermekfalvak javára. Szerencsére mindegyik óra teltházas volt. Tervezzük egyébként, hogy a jövőben rendszeresítjük ezeket az „adományozós” órákat, hiszen látszik, hogy nyitottak rá a vendégek.

Idén, a közös akció folytatásaként pedig kitettük azt a bizonyos „Oda, ahol szeretnek” feliratú stoppolós táblát, valamint az SOS Gyermekfalvak roll-upját is a recepcióhoz, hogy ezzel is segítsük a szervezet egyszázalékos kampányát.

Eiles Tibor, az F&M ügyvezetője:

– Az egyik vendég azt mondta nekem, hogy amikor megpillantotta a stoppoló kisgyerekekről készült táblát, rögtön az ugrott be neki: „hú, ez milyen nyomasztó”. Tehát megszólította, hatott rá, és ez már önmagában jó szerintem. Az igazi persze az lenne, ha ténylegesen fel is ajánlaná nekik az adója 1%-át.

Romet-Balla Ágnes, az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtési igazgatója:

– Érdekes, hogy tőlünk nyugatabbra ez máshogy működik: ott az ösztönöz adományozásra, ha boldog, mosolygós gyerekeket ábrázolsz, és azt üzened, hogy a te segítségeddel ide, ebbe az állapotba szeretnénk eljuttatni a nálunk nevelkedő fiatalokat is. Magyarországon épp fordított a helyzet: a tragédiát kell láttatnunk ahhoz, hogy felkapják a fejüket az emberek, hogy hatni tudjunk rájuk.”

– Gondolom, nem fűződik gazdasági érdeke ehhez a kampányhoz a teremnek, a vezetőségnek. Mi motiválta mégis, hogy nyitottak voltak erre az együttműködésre?

Dr. Magyar Mátyás, az F&M szakmai partnere, a Fájdalom Ambulancia vezető szakorvosa:

– Nekünk is vannak gyermekeink, de mi szerencsére csak sejtjük, hogy milyen borzasztó lehet szülők nélkül nevelkedni. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalkozásunkban rejlő lehetőségeket kiaknázzuk a nehéz sorsú gyerekek érdekében. Tibivel régóta dédelgetett álmunk egyébként, hogy egy saját alapítványt is létrehozzunk. 

Eiles Tibor: – Azon túl, hogy nekünk fontos, hogy a vendégek jól érezzék itt magukat, a terem alapvetően egy gazdasági vállalkozás, tehát profitorientált. Itt naponta nagyjából 800 ember fordul meg. Nem titok, hogy mi is igyekszünk a reklámfelületeinket maximálisan kihasználni, értékesíteni, hiszen a hozzánk járó vendégek sok nagy cég számára komoly célközönséget jelentenek. Az SOS Gyermekfalvak ügye viszont egy teljesen más kategória. Amikor megkerestek minket, nem gondolkodtunk sokat, egyértelmű volt számunkra, hogy segítünk. Ez az életszemléletünkből fakad, és nem szeretnénk, ha azt hinnék, hogy ezzel a „húzással” is csak a teremnek akarunk reklámot csinálni.

Romet-Balla Ágnes: – Nekem viszont nincs azzal semmi bajom, ha valaki az SOS Gyermekfalvakat „arra használja”, hogy a saját cégét is reklámozza, ha ezzel egyébként a mi tevékenységünket is támogatja.

Romet-Balla Ágnes és Eiles Tibor

Az egész adományozói piac annyira gyerekcipőben jár még nálunk! Ha valaki meg tudja mutatni, hogyan lehet egy kreatív ötlettel, együttműködéssel másokon segíteni, azt érdemes kirakni a kirakatba, és meg lehet tapsolni.

A kis- és közepes vállalkozások körében, úgy érezzük, elindult egyfajta pozitív változás: egyre többen kezdik fontosnak érezni, lassan már presztízskérdésként tekintenek a társadalmi felelősségvállalásra, és büszkén teszik ki például a honlapjukra annak a civilszervezetnek a logóját, amelyet támogatnak. A nagyvállalatokkal van a legnehezebb dolgunk! Olyan ez, mint a magánszemélyeknél: akinek kisebb a pénztárcája, és már megtapasztalta, milyen nehéz körülmények között élni, sokkal könnyebben adakozik, akár pár száz forinttal is, mint az, aki jómódban él. Tisztelet persze a kivételnek.

– Az SOS Gyermekfalvak kis lakóinak életében mekkora segítséget jelentenek évről-évre a magánszemélyek egyszázalékos felajánlásai?

Romet-Balla Ágnes: – A statisztikákból kiderül, hogy egy embernek az 1%-os adománya átlagosan 4-5000 forint körül van. Ennyi egyébként a gyermekpszichológusaink óradíja is. Ha belegondolunk abba, hogy a nálunk nevelkedő 400 gyerek 99 százalékának szüksége van segítségre a lelki traumák feldolgozásában, könnyen belátható, mekkora szükség van ezekre az egyszázalékos felajánlásokra. A sok kicsi itt nagyon sokra megy.

A tavalyi évben közel 30 millió forint gyűlt össze az egyszázalékos támogatásokból. Ennyi egyébként hozzávetőlegesen a kecskeméti gyermekfalu éves fenntartási költsége.

Mi is az ún. „etikus adománygyűjtők” körébe tartozunk, ami azt jelenti, hogy évről-évre kőkeményen ellenőrzik, hogy az utolsó forintot is az alapító okiratunknak megfelelően költöttük-e el.

Egyébként az, hogy a NAV átvállalta az adózóktól a bevallások elkészítését, nagy érvágást jelentett a civilszférának. Tavaly emiatt hétmillió forinttal kevesebb felajánlás érkezett hozzánk. Az eddiginél is jóval nagyobb tudatosságra kell ösztönöznünk tehát az embereket az egyszázalékos felajánlásokkal kapcsolatban. Sokszor elhangzik, hogy tényleg csak két perc kitölteni a nyomtatványt, sokan mégsem veszik erre a fáradtságot, pláne most, hogy már az adóbevallással sem kell bíbelődniük.   

– A magánszemélyek adományain és a vállalati szféra felajánlásain túl miből gazdálkodnak?

Romet-Balla Ágnes: – Három forrásból táplálkozunk: nagyjából egyharmad-egyharmad részben az állami normatívából és az adományokból, a fennmaradó harmadot pedig eddig az osztrák SOS pótolta ki kb. 600 millió forinttal. Ezt a jövőben fokozatosan, de jelentős mértékben le fogják csökkenteni, vagyis az így kieső részt is nekünk kell majd előteremtenünk. Tényleg minden forintra égető szükségünk volt eddig is, ezután pedig még inkább.

– Mennyire jellemző egyébként a kollégáira, hogy a munkaidő végeztével sem tudják „letenni a lantot”, hanem a szabadidejükben, jelen esetben még spinningelés közben is az SOS-gyerekek segítésén jár az agyuk?

Romet-Balla Ágnes: – Nemrég a lányom legjobb barátnőjének volt születésnapi bulija. Az ő anyukája egyébként egy menő belvárosi szórakozóhely marketingese. Úgy voltam vele, hogy, bár annyira adja magát, de ezt a lehetőséget talán most mégsem használom ki. Aztán két falat torta között végül mégis csak elkezdtünk gondolkodni egy jövőbeni nagy, közös projekten.

Szóval igen, a fodrásznál, a gyerek szülinapi zsúrján, de még a fitness-teremben is képesek vagyunk kampányolni a kollégáimmal, ha éppen úgy adódik, az egyszázalékos időszak hajrájában meg pláne!