Az a gyerek, aki mer kísérletezni, felnőttként túlél – 50 éves a GYIK titka

Egy múzeumi kísérlet, ami fél évszázada tart

Történetük 1975-re nyúlik vissza. Ekkor kérte fel a Magyar Nemzeti Galéria vezetése Szabados Árpádot, az akkori Képzőművészeti Főiskola (ma Képzőművészeti Egyetem) tanárát egy műhely alapítására. A kezdeményezés mögött az a szándék állt, hogy mint művész-pedagógus próbálja meg a gyerekeket fogékonyabbá tenni a kortárs művészetek iránt, és neveljen ki egy múzeumlátogató generációt.

Fontos megemlíteni, hogy ebben az időben Magyarországon sem a múzeumpedagógia, sem a művészetterápia, sem a drámapedagógia fogalma nem létezett, és összművészeti műhelyek sem igazán működtek még. Szabados Árpád szabad kezet kapott, és néhány egyetemi kollégájával létrehozták a Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyt, azaz a GYIK-ot. 

Ennek keretében a gyerekek megismerkedhettek a képzőművészettel, intuitív alkotóképességük pedig folyamatosan kibontakozhatott. 

Így jött létre a Magyar Nemzeti Galéria harmadik emeletén, egy száz négyzetméteres hatalmas térben, a fővárosra néző csodálatos panorámával az a titkos birodalom, amelyben a gyerekek szabadon dolgoztak, de nem célok nélkül. A foglalkozások vezetője mindig egy művészetelméleti felvetéssel érkezett, például a nagyítás, a színek érzelmi hatása vagy a forma képzése. 

Feladat helyett kaland

Eplényi Anna – aki gyerekként maga is itt tanult, és ma a műhely vezetője – szerint a varázslatot az jelentette, hogy Árpi bácsi és minden művésztanár odaült a gyerekekhez, és együtt találták ki a lehetséges megoldást. Nem „feladatokat” adtak, mint ahogyan az az iskolában szokás, hanem meghívták a gyerekeket arra, hogy együtt gondolkodjanak, és közösen készítsenek valamit. A tanárok partnerként álltak a gyerekek mellett. Elméleti kérdéseket jártak körül, és a foglalkozásokat igyekeztek az akkor viszonylag limitált eszközökkel megoldani: festékkel, agyaggal, papírral, dróttal.

„A műhely sohasem egyetlen ember arculatára épült. A kezdetektől, ahogyan ma is, aszerint változik, hogy éppen milyen oktatók vesznek részt a munkában. A tanárok személyisége, érdeklődési köre és szakterülete nagymértékben alakítja a foglalkozások menetét. Volt olyan kolléga, aki nagyon szerette a drámát, a hosszú történeteket, ő ezt építette bele az alkotásba. 

Volt, aki zeneileg volt magasan képzett, általa a hangok is szerepet kaptak a munkában, más pedig gyakrabban használt véletlenszerű technikákat. 

Az első harminc évben főleg a Képzőművészeti Főiskola, később a Képzőművészeti Egyetem tanárai vezették a foglalkozásokat. Amikor tanítani kezdtem a GYIK-ban, én a kerttörténeti vonalat képviseltem. Ennél azonban talán még erősebb irányváltást jelentett, amikor 2012-ben két építész kolléganő érkezett közénk. Ők behozták az építészkar modellező feladatait. Az absztrakt térhajlítás problémakörét lefordították gyereknyelvre, például tükrökkel és fénnyel kísérleteztek. Ennek az új szemléletnek köszönhetően, nagyon sok klassz térbeli feladatot találtunk ki, amelyek korábban egyáltalán nem jellemezték a műhelyt. Ebből született a Táj-Tér-Tár-kiadványsorozatunk is” – meséli Anna. 

A műhely vezetője szerint nagyon fontos a dokumentálás, a kollégák időről időre leírják a tapasztalataikat, így belső használatra sokrétű szakmai anyagok készülnek.

A módszer, amit nem akartak tankönyvbe zárni

Szabados Árpád sohasem akarta leírni a módszertant. Ő azt tartotta, amint leírná, elveszne a szabadsága. Ugyanakkor fontos alapelvek születtek meg, amelyek a GYIK szakmai örökségét jelentik, és a mai napig az ott folyó munka támpillérjei. Ezeket cikkekben, könyvekben meg is osztják. A műhely kezdetektől fogva tematikus éves programokkal dolgozik. Ennek keretében hol csoportban, hol párosával folyik a munka. A műhelyfoglalkozások célja azonban nemcsak egy alkotás el­készítése, hanem maga az alkotás, az, hogy a gyerekek élvezzék az alkotói folyamatot. 

„Azáltal, hogy egy kis drámajátékot, varázslatot is csempészünk a foglalkozásokba, izgalmassá, rejtelmessé, érdekfeszítővé tesszük. A gyerekek így megtapasztalják, mit jelent a flow-élmény.” 

„Ötven évvel ezelőtt persze erről mit sem tudtak, de a műhely pedagógusai intuitív módon ráéreztek arra, hogy ez mennyire fontos. Látták, hogy az önfeledt és örömteli elmerülés az alkotásban milyen sokat jelent a gyerekeknek, és a különböző készségek fejlesztése mellett hogyan gazdagítja, formálja a személyiségüket. Látták, mennyire feltöltekezve szaladnak a szülőkhöz egy-egy foglalkozás végén ezzel a felkiáltással: »Nézd, anya! Nézd, apa, mit csináltam!«” 

Nagy gesztusok, maszatos falak, felszabadult gyerekek

Anna szerint döntő fontosságú a témaválasztás, olyasmit keresnek, amely absztrakt módon él a gyerekek képzeletében. Ilyen például egy természettudományos felfedezés vagy a geológiai, égi jelenségek. 

„Miért is fontos ez? Mert ha egy konkrét kép él bennük arról, hogy például milyen egy szép királylány, akkor rögtön eszükbe jut valamelyik Disney-hősnő. Ilyenkor csalódottan megállapítják, hogy ők nem képesek olyan szépet rajzolni. Ezért olyan témákat keresünk, amelyek nem kötődnek ilyen erősen a korábban sokszor látottakhoz. Például egy cseppkőbarlang, egy jéghegy, az északi fény megjelenítése a gyerekeket remekül segíti az absztrakció felé. Ugyanakkor mindig kapnak fogódzót, segítünk az első lépéseknél. Így előképek nélkül indulhatnak, és ők találhatják ki, hogy egy adott témát hogyan ábrázoljanak, milyen anyagokat, színeket, technikákat használjanak. 

Szabadságot és teret engedünk a képzeletnek. 

A pedagógusok természetesen átadják a fontos ismereteket is, finoman vezetik őket, de egy tanár sohasem mondja azt, hogy ma ilyen és ilyen módon ezt fogjuk csinálni. Ehelyett közös gondolkodásra, felfedezésre, felszabadult alkotásra hívja őket” – magyarázza a műhely vezetője.

A GYIK-szemlélet része a rendszeresség. Hetente egy alkalommal a gyerekek visszatérnek a csoportba. Ez lehetővé teszi, hogy egy-egy témát minél több oldalról körbe lehessen járni, és visszautalni a már tanult alapokhoz. Ennek köszönhetően az egyszerű feladatoktól az összetettebbek felé haladhatnak. Év végére mindenki legalább tizenöt anyaggal és technikával ismerkedik meg. Nem előregyártott hobbialapanyagokat adnak nekik, hanem használják a sniccert, az ollót, rögzítenek ragasztópisztollyal, szöggel, kalapáccsal. A műhely vezetője szerint ez nagyon fontos, mert az iskolában már nem igazán van erre lehetőség.

„A műtermi légkör felszabadító hatással van a gyerekekre, kitágul az addig szűk keretek közé szorított látás- és gondolkodásmódjuk. Egyszer beírattak hozzánk egy kisfiút, aki annyira csúnyán rajzolt, hogy már csúfolták az iskolában. Nálunk sosincs önmagában olyan feladat, hogy akkor most ki-ki rajzoljon valamit a papírra, ellenben nagyon sok térépítési feladatot adunk. A kisfiú ezekben teljesen feloldódott, és bár a rajztudása érdemben nem javult, az önbizalma helyreállt, örömét lelte abban, hogy konstruál, épít, új utakon jár, hogy amit kitalál, azt meg is tudja valósítani. Nálunk a pozitív megerősítés nem az jelenti, hogy én tanárként megdicsérem, hanem maga az ottlét. Ezért annyira meghatározó az »atelier-hangulat«, a műteremlégkör. A műhelyterem, ahol a festék lecsöpöghet, elkenődhet, a fal pedig lehet maszatos. Ez a fajta »rendetlenség«, amely a műterem sajátja, hihetetlenül felszabadító. 

A legtöbb visszajelzés a szülőktől érkezik, akik arról mesélnek, hogy a gyerekük, amióta hozzánk jár, jobban tud figyelni, elfogadóbb, céltudatosabb, és a kudarcait könnyebben kezeli. Valójában nem találtunk ki semmi újat, hiszen a Bauhaus-műhelyek alapelve is az volt, hogy a mesterek és tanítványok közösséget alkotva kísérletezzenek és alkossanak. Így mindenki kipróbálhatta magát különböző technikákban. 

Fontos számunkra a szabálytalanság, az adott pillanatra érkező spontán válasz. Nálunk a gyerekek egymással is megtanulnak partnerként beszélgetni. 

Meg tudják fogalmazni a véleményüket a másik megoldásairól, és rendszeresen kérdezik is egymást. A szorongó gyerekeket éppen ezért nagyon jól »kinyitja« a GYIK-Műhely. Mi nagyban festünk, nagy gesztusokkal, csorog a festék, fröcsköljük a vásznat. Az akcióművészetből is sok mindent átemelünk. Néha becsukott szemmel vagy egymás hátán rajzolunk. A véletlenszerűség, a spontaneitás a jó irány. Ez pedig más területeken is segítheti a gyerekeket, például rájönnek, hogy egy matekpéldát többféleképpen is meg lehet oldani.” 

Második generáció, elsőrangú alkalmazkodók

Már a második GYIK-generációt tanítják itt, sok olyan gyerekkel foglalkoznak, akiknek a szülei is a műhelybe jártak. Ezek a felnőttek – bármilyen hivatást is választottak később – itt egy olyan szemléletet sajátítottak el, amely alapján szélesebb lett a látás- és gondolkodásmódjuk, nem riadnak vissza a problémáktól, és szeretnek új utakat keresni. Mindezt pedig bármilyen élethelyzetben sikeresen kamatoztatják is. A műhely az ötvenéves évfordulóra arra kérte a hajdani diákokat, hogy fogalmazzák meg, mit vittek magukkal az életbe az itteni szemléletből. Sok sikeres ember – a Milánóban dolgozó díszlettervezőtől az építészig – ennek a kísérletező módszernek köszönheti az eredményeit. Eplényi Anna is sikeres a szakmájában. Idén májusban vette át az Év Tájépítésze Díj Közönségdíját.

„A mai jövőképkutatás abban az egyben egészen biztos, hogy a szokások sokkal gyorsabban fognak megváltozni, mint korábban – mondja Anna. – A kreatív ember lesz képes a túlélésre. Az, aki egy papírlapból is meg tudja építeni a hidat, mert tudja, hogy hogyan kell jól behajtogatni. A kreativitásnak éppen az a lényege, hogy az elsajátítható műveleteken túl más utakat is kipróbálhatunk, más szemmel is ránézhetünk az anyagra, a térre, olyan műveleteket végezhetünk el, amelyek egyébként szokatlanok. Hamarosan szinte már mindent – lexikális tudást, nyelvtudást –, tálcán fog kínálni a világ. 

A kutatások szerint azok a gyerekek lesznek felnőttként sikeresek, akik gyorsan tudnak reagálni a külvilág változásaira, és minél előbb képesek alkalmazkodni egy új helyzethez, akik kreatívak, újszerű megoldásokat találnak ki, valamint képesek például egy új startupot létrehozni. 

A hozzánk járó gyerekek már most tudják, hogy mit kell tenniük, ha elmegy az áram, ha nem tudnak valahová bejutni, ha otthon marad a festék. A váratlan kis helyzetekben is rugalmas, gyors változtatásokra képesek. Talán ez az egyik legfontosabb terület, amelyben a GYIK-szellemiség segíteni és támogatni tudja a gyerekeket.”

Ez a cikk a Képmás magazin 2025. július–augusztusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.