5 film, amiken még napokkal később is gondolkozunk, de lélekben erősebbé tesznek

From Scratch (Nulláról kezdve)

Ha valaki már látta a Netflix From Scratch azaz Nulláról kezdve című minisorozatát, tudja, ez az alkotás nem a dolce far niente-ről szól, hiába indul a történet a csodálatos Firenzében. A sorozat a színésznőként ismert Tembi Locke „From Scratch: A Memoir of Love, Sicily and Finding Home” című emlékiratai alapján készült, de nem egy az egyben Tembi és férje, Rosario „Saro” Gullo története, hanem csupán ihletül szolgált Amy és Lino sztorijához. Amy Texasban nevelkedett, de kenyai ősökkel rendelkező lány, aki félbehagyva jogi tanulmányait Toszkánába utazik, hogy művészetet tanuljon. Itt ismerkedik meg Linóval, a séffel, aki először a főztjével veszi le a lábáról a lányt. Egyik család sem nézi igazán jó szemmel a románcot, de amíg a texasi família végül befogadja a szicíliai Linót, a férfi családja inkább kitagadja őt, mintsem, hogy elfogadjon egy „fekete, amerikai, nem katolikus” menyet.

A két fiatal szerelme két olyan világ találkozása, amelyeknek látszólag nincsen közös metszete, ám az összekapcsolódás a családi szeretet által mégis lehetségessé válik.

Bár a történet alapvetően a két főhős egymásra találásáról, szerelméről, életük olykor boldog, máskor tragikus fordulatairól szól, a központi téma mégsem ez, hanem azoknak az emberi interakcióknak, lelki folyamatoknak az ábrázolása, amiktől egy idegen ismerőssé válik egy másik kultúrában, ahogyan elfogadják és befogadják őt. Tembi Locke élete bizonyíték arra – és ezt a sorozat gyönyörűen bemutatja –, hogy a család nem kizárólag vérségi kötelék, hanem a szeretet és egymás mellé állás példája is, ami döntés kérdése. A filmsorozatból az első képkockák alapján akár egy szokványos amerikaias szerelmi románc is kibontakozhatott volna, ám szerencsére nem így történik: ahogy haladunk előre a történetben, az úgy válik egyre komplexebbé és mélyebbé, jótékonyan felszaggatva olyan sebeket is az emberben, amelyeknek jót tesz a gyógyító sírás és emlékezés.

Kép

A Nulláról kezdve című film plakátja – Forrás: Netflix

Nyugaton a helyzet változatlan

A német pacifista szerző, Erich Maria Remarque regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan 1929-ben jelent meg először. Az író saját első világháborús élményei nyomán írta meg elemi erővel ható művét, amelynek címe egy korabeli újságcikkre utalt. A regény a Netflix jóvoltából harmadszor is filmes adaptációt kapott Edward Berger rendező munkája nyomán.

A film egy fiatal német katona, Paul Bäumer történetét meséli el az első világháború nyugati frontján. Az újonc barátaival együtt lelkesen vonul be a seregbe, hogy reményei szerint könnyű és dicsőséges győzelmet harcoljon ki hazája számára. Illúziói viszont hamar szertefoszlanak, amikor megtapasztalja a lövészárokharcok sokkoló valóságát. Ekkor még reméli, hogy egy napon békében hazatérhet. Ám ahogy peregnek a képkockák, úgy lesz egyre kilátástalanabb a helyzet, és felvetődik bennünk a kérdés, hogy még ha élve haza is térnek a katonák, képesek lesznek-e valaha normális életet élni...

Kép

Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből

Az új feldolgozásban van egy plusz hozzáadott szál: az 1918 novemberében a compiegne-i erdőben kötött fegyverszünet körülményeinek bemutatása. Ennek fő célja, hogy betekintést engedjen a hadigépezet kulisszatitkaiba akkorról, amikor a háború már csupán egy önmagát gerjesztő mészárszék volt. Ennek megértése által válik igazán fájdalmassá, amint szemünk láttára hullanak el sorban a film hősei (akik közül sokan még csak nem is nagykorúak).

A film nézése közben végig az motoszkált a fejemben: vajon hány feldolgozás kell még a Nyugaton a helyzet változatlanból, hogy az emberiség végre tanuljon a saját történelméből?

Faraway

A Faraway (Messzeség) egy hamisítatlan „feelgood” vígjáték (ugyancsak a Netflixen tekinthető meg) amolyan fáradt, semmittevős estékre. Mindenkinek ajánlom, aki megható, kedves és igazán emberi történetre vágyik, gyönyörű helyszínnel – egy horvátországi szigettel – a háttérben. A főszereplő Zeynep megfáradt családanya, aki egy nap szomorú hírt kap: meghalt az édesanyja. Az asszony a férjét kéri meg, hogy olvassa fel a temetésen az általa megírt szöveget – amire ő fájdalmában nem képes –, ám a férfi elfeledkezik róla, és nem jelenik meg a szertartáson. Zeynep teljesen összeomlik, és szinte elmenekül az otthoni környezetből. El akar távolodni mindattól, ami a müncheni életét jelenti: a monoton hétköznapoktól, a téli szürkeségtől, a gyásztól és a csalódásoktól. Autóba ül, és meg sem áll, amíg arra a kis horvát szigetre nem ér, ahol elhunyt édesanyja öröksége várja. Zeynep története innen indul.

A müncheni szürkeséget csupa szín – mélykék, türkiz, zöld és narancssárga – váltja fel, és ahogy a környezete, úgy a megfáradt nő is kivirágzik, szép lassan újra megtalálja önmagát. Zeynep története megérintett: én is éreztem a fájdalmát, majd ébredő erejét, tettvágyát, finoman bimbózó boldogságát is. Együtt nevettem és sírtam vele, megmosolyogtam a vicces és kedves emberi történeteket. A filmtől ne várjunk csodát, de a végére érve úgy érezhetjük, végül mindig helyreáll a rend, és igenis szép a világ.

Brooklyn

Egy fiatal ír lány, Eilis az ötvenes évek elején az óhazából kivándorol Amerikába, ahol a honvágy leküzdése után rátalál a szerelem is. Ám a brooklyni idillt megzavarja Eilis testvérének a halála. A lány kénytelen hazatérni Írországba, ahol a sors nehéz döntési helyzet elé állítja. A film egy lány felnőtté válásának története: Eilis ártatlan, gátlásos kislányként érkezik Amerikába, és magabiztos nőként tér vissza szülőföldjére, amelyet már teljesen más perspektívából – az Amerikából hazatért díváéból – lát.
Távolléte alatt nem Írország változott meg, hanem ő maga.
De vajon hogyan dönt, amikor élete válaszút elé érkezik: visszatér Amerikába, vagy marad az óhazában? A Brooklyn szívszorító, egyben megmosolyogtató film, jó értelemben véve egyszerű, egyenes vonalú, következetes. A jobbik énünkhöz szól, együttérzést és reményt ébreszt. Olyan alkotás, amelyet szívesen megmutatunk a barátnőknek, az anyukánknak és a nagylányunknak is.

Kép

Jelenet a Brooklyn című filmből

Az ember, akit Ovénak hívnak

A Fredrik Backman 2012-ben megjelent nagy sikerű regénye alapján készült film minden idők harmadik legsikeresebb svéd mozija lett. A történet elején egy megkeseredett férfit látunk, Ovét, aki feladatának érzi, hogy a lakóparkban, ahol él, szigorú rendet tartson. Semmi nem kerülheti el a figyelmét: aki nem tartja be a szabályokat, annak bizony keményen beolvas, legyen az szomszéd vagy akár egy gyanútlan látogató. Ove egy igazi zsörtölődő öregember, a legrosszabb fajta, aki mindennel és mindenkivel kötekedik, és ezzel halálra idegesíti a környék összes lakóját. Mindeközben végtelenül magányos, mióta szeretett felesége, Sonja elhunyt, ráadásul még az állásából is nyugdíjazták.

Ove viselkedése kifejezetten zavaró, és egyre kíváncsibbá válunk, vajon milyen események láncolata tette őt ilyen morózus vénemberré.

A magyarázat a jelen eseményfonalába helyenként emlékezés formájában beékelt múltbeli történések felidézésével rajzolódik ki, és ahogy haladunk előre az időben, úgy bontakozik ki Ove fejlődéstörténete, amelyen keresztül fokozatosan megértjük, miért viselkedik gorombán és távolságtartóan az emberekkel.

Kép

Jelenet Az ember akit Ovénak hívnak című filmből

A film vezérfonala az új szomszédokkal való kapcsolatának kibontakozását követi végig, akik – élükön az édesanyával – lebontják a falat, amit az érezni már semmit nem akaró öregember hosszú évek alatt maga köré emelt. A film egyszerre drámai és komikus, miközben a múlt megríkat, a jelen inkább megnevettet bennünket. A végére persze mindannyian megszeretjük ezt a habókos, rengeteg fájdalmat magával cipelő öregurat, és teljesen megértjük, miért vált olyanná, amilyen.