Budapesten folytatódik a bangladesi sziámi ikrek műtéti szétválasztása

A három fő szakaszból álló műtétsorozat első részét, a fő agyi szállítóér-hálózat érfalon belüli kétlépcsős szétválasztását dr. Hudák István idegsebész vezetésével végezte sikerrel az alapítvány háromfős orvoscsapata Bangladesben tavaly februárban és augusztusban - írja a Semmelweis Egyetem közleményében. A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány és a Semmelweis Egyetem hosszas egyeztetés után jutott arra a döntésre, hogy Rabia és Rukia kivizsgálása és előkészítése az egyetem klinikáin történjen meg. Az agy és a koponyacsontok végleges szétválasztását alapos – gyermekgyógyászati, aneszteziológiai, radiológiai és infektológiai – vizsgálatokkal szükséges előkészíteni, majd a bőr és a koponyán kívüli lágyrészek nyújtásához speciális tervezésű plasztikai sebészeti szövettágítókat kell beültetni. A beültetést az alapítvány plasztikai sebésze, dr. Pataki Gergely végzi, az egyetem pedig diagnosztikai eszközparkkal és támogató orvosteammel segíti az alapítvány orvosait a műtétsorozat második fő részében. A harmadik szakaszt, az agy és a koponya végleges szétválasztását jelentő „nagyműtétet” dr. Csókay András idegsebész irányítja majd. 

Dr. Csókay András 2018. decemberében szerepelt a Képmás magazin címlapján. Szám Kati a sziámi ikerek szétválasztásáról is kérdezte őt az interjúban:

– Hogy talált meg a sziámi ikrek szétválasztásának feladata?
– A bangladesi misszión keresztül. Ezt Pataki Gergely plasztikai sebész barátom indította el 8 éve. Együtt hoztuk létre 18 éve az alapítványunkat Teréz anya ihletésére. Álmomban nem gondoltam volna, hogy sziámi ikreket elvállalhatok, de amikor megtudtam, hogy nem vállalták el, imádkozni kezdtem – a mai napig vallom, hogy ima kell a tudományos ötlethez. Persze ezt nyilván nem mondja minden tudós, de azt biztos mondja, hogy az elmélyülés vagy a meditálás nagyon fontos. A csendbe való visszalépés, a mélységbe való eljutás, ahol találkozhatunk az igazsággal. A keresztény viszont nemcsak a mélységben keresi az igazságot, hanem tudja, hogy konkrétan kihez megy – Krisztushoz. Az itt megtalált igazságok nemcsak hitigazságokat tartalmazhatnak, hanem morális igazságokat is. Ne lepődj meg, ha ebben az elmélyülésben tapasztalod meg, hogyan hozhatod helye a tönkrement házasságodat. És a tudományos igazságok is itt vannak. Az imádságba esik be az újító gondolat, például, hogy hogyan oldj meg egy műtéti problémát. Így esett be az az ötlet is, hogy nem nyitott műtéttel kellene elválasztani az ikrek ereit – ehhez pedig megtaláltuk dr. Hudák Istvánt, aki érpályán keresztül tudta szétválasztani az agyi ereket egyedülálló módon. De még messze vagyunk a végleges sikertől, több hosszú műtét áll előttünk.

– Mi bátorított az imán túl, hogy ebbe belevágj?
– Az összenőtt ikrek a gyerekkorukat még jól átvészelik, de egy kamasznak az összenövés kibírhatatlan érzéssé válik. Kell nyilván egy szülői döntés, az orvos feladata pedig az, hogy megsaccolja a műtéti siker esélyét. Súlyos betegeknél ez mindig így van.

– A magyar orvostársadalom hogyan kísérte ezt a szenzációt?
– Eddig tudományos kongresszusra egyszer léptünk ki vele, arra nem nagyon reflektáltak. Általában attól függött a reakciójuk, hogy barátaink-e vagy nem. Utóbbiak szerint felelőtlenség, amit teszünk.

– Reagálsz erre?
– Nem. Hatalmas példaképem Semmelweis Ignác, de az igazi Batthyány-Strattmann László, mert őt is üldözték, de ő nem bolondult bele. Pedig azt mondták róla, hogy emberkísérleteket végez, hogy passzióból húz fogat, vág le lábakat, és ez az akkori vezető szakmai újságokban, mint pl. a Magyar Orvos, jelent meg, nem egy bulvárlapban! De ő azt vallotta, keresztény embernek nincs ideje megsértődni, elveszi az energiát a munkától. Az az érzésem, hogy szegény Semmelweis nem tudta Krisztus lába elé tenni a maga szenvedéseit, üldöztetéseit és elfogadni azt. De lehet, hogy ebben tévedek, mert ennek nincs is köze a vallásossághoz, inkább ahhoz, ki milyen lelki alkat.