Terhes férfi a láthatáron
„It”, vagyis „az” – mondták arra az amerikai születésű, várandós transznemű férfire, akin a gyermekáldás egyértelmű jelei mutatkoztak a kilencedik hónapban. Mindenki zavarba jött. Zavarban volt a nőként született, majd a hormonoknak köszönhetően szakállat növesztett transzember, és zavarban voltak azok is, akik nem tudták, hogy most „he” vagy „she” a megfelelő személyes névmás az embertársuk esetében. Valószínűleg az utca embere nem olvassa el ilyenkor az idevágó szakirodalmat, hanem a maga – zavart keltő – módján elintézi a helyzetet egy semleges „az” személyes névmással. De ki kelt zavart igazán? A szakállat növesztő nő? A hormonkészítményeket felíró és testi sebészi beavatkozásokat végző orvos? Netán az utca embere, aki nem elég felkészült a társadalmi nemek évről-évre változó szóhasználatában?
Részlet egy 19. sz.-i szexuális felvilágosító könyvből - Kép: Wikipedia
„A másság tolerálása” adu ász kifejezés a politikailag korrektnek látszani igyekvő nyugati kultúrákban. De meddig tart a másság elfogadása? Elfogadom, ha embertársaim a saját nemükhöz vonzódnak, és esetleg úgy is élnek, és – a heteroszexuálisokhoz hasonlóan – homoszexuális nemi életüket zárt ajtók mögött gyakorolják.
Elfogadom, ha – a szakértők szerint gyerekkori traumára visszavezethető okokból – valaki a másik nem képviselőire szeretne hasonlítani, és nőnek/férfinak öltözik. Szíve joga.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a hormonális beavatkozások kezdetén, a szakáll növesztésével egyidőben nem veteti ki a méhét valaki, mert nem akar minden hidat felégetni és esélyt ad magának a „visszatérésre”. Az ő döntése.
De amikor tőlem elvárják, hogy mindehhez tapsoljak, és én is érezzem azt, amit ők, és viselkedjek is az elvárásaiknak megfelelően... na ez már nem megy. A másság tolerálása addig tart, amíg az én gondolkodásomat és világképemet is tolerálják.
Szerintem férfinak és nőnek vagyunk teremtve, és ez a két nem együtt adja emberi mivoltunk alapján. Hiszen az ő egységükből, együttműködésükből születik egy új ember, a természet körforgásába bekapcsolódva. Aki ebben nem akar részt venni, nem így gondolja, az nem tud bekapcsolódni a természet rendjébe. Ezért nem természetes az utca embere számára, ha egy terhes férfit lát, aki operációk következményeként női szervekkel rendelkezik, és hormonkészítmények segítségével férfi szőrzetet növesztett. Ne várjuk el, hogy a nőt férfinek lássa, a férfit nőnek, és azonosuljon a testképével.
Érzelemvezérelt világunkban egyre inkább elfogadjuk, hogy a valamelyik nemhez tartozásunkat az érzelmeink határozzák meg.
Ha férfinak érzem magam, férfi vagyok, ha nőnek, akkor nő? Ha valami másnak, akkor valami más? Ez a világméretű jelenség beláthatatlan útra tereli az emberiséget.
Pedig a kromoszómák révén minden egyes sejtünkbe bele van írva nemi hovatartozásunk. Ezeken a biológiai tényeken nem változtat a tolerancia jegyében romboló ideológia.
A szóban forgó transzférfit bemutató cikk kitér a korunkra olyannyira jellemző „ember-likvidáló” jelenségre is. Egy olyan világban élünk, ahol az ember akarata dönti el, ki maradhat életben és kinek kell távoznia. „Megtartották a babát, pedig nem álltak rá készen” – olvashatjuk a cikkben. Milyen egyszerű néhány szóban leírni a még csak ultrahang-készülékkel látható ember élete feletti ítéletet!
Pedig egy ember életével semmilyen élethelyzet nem tehető egy mérlegre!
Nem mérlegelhetjük, hogy a már jelen lévő ember belefér-e az életünkbe. Egyszerűen azért, mert mindenkinek van helye a világban és joga az élethez.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
