Will Smith „igazi férfiként” viselkedett, amikor pofonnal kelt felesége védelmére?

Amikor Will Smith lekevert egyet Chris Rocknak, miután a komikus a színész feleségének kopaszságával viccelődött, volt, aki úgy gondolta, hogy a reakció kellően férfias volt, mások elfogadhatatlannak tartották a válaszlépést, és olyanok is akadtak, akik, miközben csóválták a fejüket, mélyen belül úgy érezték, hogy Rock megérdemelte, amit kapott.

Védelmező férj vagy őrjöngő bántalmazó?

Az ügyben hírességek is véleményt nyilvánítottak. Vannak, akik az esetet nyílt hadüzenetként értelmezték, amelynek célpontjai azok a humoristák, akiknek a poénjait egyesek sértőnek találják. „Hadd mondjak el valamit! Nagyon rossz gyakorlat felmenni a színpadra, és fizikailag megtámadni egy komikust” – írta Kathy Griffin a Twitteren. „Most mindannyiunknak azon kell aggódnunk, hogy ki akar a következő Will Smith lenni a klubokban és színházakban” – tette hozzá a humorista.

Mások megvédték Smith-t, amiért meg akarta óvni a feleségét, megjegyezve, hogy a fekete nőket ritkán védik meg nyilvánosan. Tiffany Haddish színésznő szerint amit Smith tett, az a legszebb dolog, amit valaha látott. Szerinte a férj feladata, hogy megvédje a társát, és azt felelje a sértegetésre, amit Smith: „Ne vedd a feleségem nevét a szádra, hagyd őt békén!”.

A történtek által kiváltott vegyes érzések természetesek, hiszen a megítélés evolúciójának abban a fázisában vagyunk, amikor a nyugati társadalomban már nagyon sokan nem tudják elfogadni, ha a szóbeli atrocitásokra valaki fizikai erőszakkal válaszol.

Akik viszont hősnek látják Smith-t, azoknak azért fér bele a pofon, mert a társát védelmező férj szerepe egyesek szemében még mindig legitimálja az ütést. Pszichológusok a „becsület kultúrájának” nevezik azt, amikor valaki úgy érzi, hogy az ő vagy a családja jó híréhez való jogát bármi áron megvédheti. Ez az íratlan szabályrendszer magában foglalja azt is, hogy a hölgyeket nem sértegetjük, és megkövetel bizonyos (sokszor irracionális) viselkedést a fenyegetésre, ami lehet vélt vagy valós.

A tradicionális „férfiassághoz” ma is sokan kötik az agresszív, „macsó” viselkedést, ugyanakkor fontos elkülöníteni a proaktív és a reaktív agressziót. Will Smith az utóbbi jeleit mutatta a 94. Oscar-gálán. A pofon Rock élcelődése után csattant el, amit a színész provokációként értékelt, ennek hatására érzelmi instabilitásba került, és elvesztette a kontrollt.

John Wayne-től a Marvel-hősökig

Nem is olyan régen még kitörő üdvrivalgás fogadta a moziban a hőst, aki kiütötte a nővel kekeckedő pasast. „Ilyen egy igazi férfi” – nyugtázta a közönség, amelynek tagjai gyorsan meg is tanulták a leckét. A dolgokat úgy kell elrendezni, ahogy John Wayne a vásznon: ököllel.

Ez azért is jelentett problémát már a némafilmek idején is az Egyesült Államokban, mert az alkotások sokszor úgy működtek abban az időben, mint egyfajta használati utasítás az amerikai élethez; a bevándorlók a filmeken keresztül gyorsan megtanulhatták, hogyan kommunikálnak, öltözködnek, viselkednek a helyiek.

A férfiak ezekben az alkotásokban általában erősek, dominánsak, a nők pedig passzívak, háziasak voltak, és sokszor a karakterük egyetlen dramaturgiai funkciója az volt, hogy megmentik őket.

Azóta történt elmozdulás a filmvászon hőseinek tulajdonságait illetően, de az akciósztárok ma is tarolnak. Gondoljunk csak a Will Smith által megformált sportos, csajozó, fegyveres macsó karakterekre, akik emellett persze lazák, viccesek is, és az erőszak fontos része az eszköztáruknak. A filmekből látszik, hogy a társadalom továbbra is isteníti az erőszakot a popkultúrában, a tévé és a videójátékok előtt ücsörögve.

„Furcsa kulturális hozzáállásunk van az erőszakhoz. Nagyon szeretnénk felülemelkedni, és mégis teljesen megszállottak vagyunk” – vallja John Gottschall, A professzor a ketrecben: Miért harcolnak a férfiak és miért szeretjük nézni című könyv szerzője is.

Emellett persze megjelentek új hősök is a vásznon, amelyek megformálásával igyekeznek lerombolni a sztereotípiákat: Hollywoodban ma már az a férfi karakter is szerethető, aki úgy hős, hogy hisz az asszertív kommunikációban, és nem fél kimutatni az érzéseit.

A nyugalom megőrzése, az érzelmek szabályozása, a kontroll megtartása mindig előnyt jelent a vitában. Will Smith botránya arra bizonyíték, hogy amikor nem tudjuk megőrizni a hidegvérünket, a társadalom többé nem bocsátja meg nekünk, ha fizikai erőszakkal válaszolunk a minket ért szóbeli fenyegetésre – még akkor sem, ha egyébként nekünk van igazunk. 

Az ismert stand-up comedy-s Chris Rock az idei Oscar-gálán viccelődni kezdett Will Smith feleségének kopaszságával. Azt mondta, hogy alig várja, hogy láthassa Jada Smith-t a GI Jane folytatásában. Ezzel arra utalt, hogy a főszerepet játszó Demi Moore leborotválta a haját a film miatt. A legjobb színésznek járó Oscar-díjat kiérdemlő Will Smith erre felment a színpadra, és felpofozta a komikust. Azért tapintott érzékeny pontra a poénnal Rock, mert Jada Smith nem önszántából borotválta le a haját. Egy alopecia nevű gyógyíthatatlan betegségben szenved, amelynek egyik tünete, hogy a betegnek foltokban hullik a haja, szőrzete. Smith nyilvánosan bocsánatot kért, és cselekedetét megbocsáthatatlannak nevezte.