A világ legcsodálatosabb fái – Ég és föld összekötői, mitikus túlélők, ezeréves élőlények
Ökoszisztémánk és egyetemes szimbólumrendszerünk legsokrétűbb alkotói. Nemcsak zöld környezetünk, térérzékelésünk, tájékozódásunk emberöltőket átívelő mércéi, hanem meséink és mítoszaink főszereplői is. Szürreális formájú, mitikus korú, csodálatos élettörténetű fákból szemezgettünk...
A sivatag Életfája
A bahreini sivatag közepén élő magányos fa a természet egyik felfoghatatlan csodája. A nem egészen 10 méter magas úgynevezett aszályfa (az Egyesült Arab Emirátusok jellegzetes fája, nemzeti jelképe) a sivatag egyetlen zöld leveles növénye. Több száz méter mélységbe érő gyökerei egy föld alatti forrásból táplálkoznak (egyes nézetek szerint a homokszemcsékből is képes kivonni a vizet).
Korát 400–500 évre becsülik – a helyiek szerint ez a fa maga az édenkert Életfája, számos mítosz és legenda övezi.
Élőhelye hőmérséklete átlagban 40, néha 50 Celsius fok. Bahrein egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, évente több mint 50 ezer ember látogatja.
Az óceánparti szökőfa
A Csendes-óceán Kalaloch nevű partszakaszának (Washington, Olympic Nemzeti Park) csodafáját Élet- és szökevényfának is nevezik. Gyökerei alól az erózió szinte teljesen elmosta a talajt, a fa a levegőben lógva zöldell, és ellenáll minden heves viharnak. Az alaszkai Sitka városáról elnevezett szitka lucfajta a világ ötödik legmagasabb fafajtájába tartozik – igaz, ezt a példányt épp nem a magassága jellemzi. A kalochi luc életkorát ezer évre becsülik.
Az atomrobbanást túlélő páfrányfenyők
A Hiroshima felett 1945. augusztus 6-án felrobbant bomba egykilométeres körzetében látszólag minden élő szénné égett. A következő tavasszal azonban kiderült, hogy a földtörténet nagy túlélői, a ginkgo fák belsejében néhány sejtnyi élet kitartott, és tavasszal a fekete-fehér romok között ezek a fák virágzásnak indultak. A páfrányfenyő (latinul Ginkgo biloba) rendkívül ősi növényfaj, nem először bizonyít: a jégkorszakot is túlélte, ezek a fák gyakorlatilag élő kövületek, növénytanilag nincs is közeli rokonuk.
Az atomrobbanást túlélő hat ginkgo fa egy-két kilométerre volt a robbanás epicentrumától, ma mindegyiket a nevével ellátott emléktábla jelöli.
A Hosen-Ji nevű ginkgót, amely 1130 méterre volt a robbanás epicentrumától, feltehetően 1850-ben ültették, ma 15 méter magas. A mellette lévő templomot a háború után újjáépítették és kibővítették, a fához igazítva alaprajzát.
A világ legmagasabb fái, a parti mamutfenyők
Élőhelyük ma összesen csupán egy nagyjából 40 kilométer széles sáv Észak-Kaliforniában – ott, ahol az óceán sós vize már nem érezteti hatását a talajban, de ahová a parti köd még elér. A faj több millió évvel ezelőtt a Föld mérsékelt égövében volt elterjedt (így például a mai Németország területén is őshonos volt). Átlagosan 1500 évig élnek, közülük a világ legmagasabb élő fája, Hyperion 115,55 méteres, korát 600–800 évre becsülik. Magasságban közel áll hozzá a Sztratoszféraóriás, 112,77 méterrel. A fa angol nevét („red wood”) rendkívül kemény és értékes vörös fájáról kapta.
A favágók kíméletlenül irtották, a kitermelés miatt ráadásul meggátolták az erdőtüzeket, ami meglepő módon a mamutfenyők életében létszükséglet.
Ennek a fajtának ugyanis a tobozai nedvességben megduzzadnak, és a szorosra záródott pikkelyek nem engedik el a magokat – így nem tudnak szaporodni. A tüzek gátlásával a fakitermelők megakasztották a természetes körforgást, és az erdőkben idegen fajok terjedtek el. Ma mesterséges erdőtüzekkel segítik a mamutfenyő szaporodását, természetes ökoszisztémája fennmaradását.
Libanoni cédrus – „Isten cédrusai”
Az ókorban szinte minden nagyobb reprezentatív épületnek cédrus volt az alapanyaga, a fáraók korában különösen kedvelt építőanyag volt. Cédrusból készült Salamon király palotája és a jeruzsálemi Első Templom is.
A Biblia leggyakrabban említett fája érdekes módon nem őshonos a Szentföldön, a bibliai időkben is importálták.
Híres élőhelyén, a Libanoni-hegységben mára már csak néhány erdőfolt maradt, ezek a világörökség részét képezik. A Bsharr városától nem messze lévő híres cédruserdő, az Isten cédrusai első ismert említése a Gilgames eposzban van. A környéket a Szentírás is többször kiemeli szépsége, ékessége miatt. „Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!” (V. Móz 3,25). Csontváry Kosztka Tivadar művészetének „nagy motívuma”, a festő sajátos szimbólumvilágában a cédrust az ősmagyar mitológiával is összefüggésbe hozta.
A madagaszkári Baobab-sikátor
Saint-Exupéry A kis hercegében a B-612-es bolygót megfertőzték a félelmetes majomkenyérfa-magvak: „...ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel.”. A kis herceg kora mára letűnt, amit az is jelez, hogy a majomkenyérfa (elterjedtebb nevén Baobab) napjainkban nemhogy invazívnak nem tekinthető, hanem hamarosan felkerülhet a veszélyeztetett fajok listájára. A főként Madagaszkár szigetén elterjedt faj egyik legikonikusabb lelőhelye a Manabe régiótól nem messzi sétány, ahol 25 hatalmas termetű majomkenyérfa sorakozik 260 méter hosszan az út mentén, egyedülálló látványt nyújtva. Az elszórtan emelkedő óriások itt valaha dús erdőt alkottak...
A majomkenyérfát nevezik döglöttpatkány-fának is, mert termései olyanok, mintha a patkányok hosszú farkukon lógnának le az ágakról.
Ugyancsak elterjedt gúnyneve a „fejre állt fa” – a néphit szerint az ördög téphette ki, és fejjel lefelé visszaültette.
Termését az elefántok és a páviánok is szívesen rágcsálják. A száraz évszakban lombját lehullatja, az év kilenc hónapjában nincsenek rajta levelek. A Baobab-sétány 10 méteres fái közel 1500 évesek. A „sikátor” Madagaszkár nemzeti emlékhelye – igaz, egyetlen földút vezet át rajta, ahol még belépti díjat sem kell fizetnie a látogatóknak. Naplementében a legszebb.
Gyógyító sárkányvérfák
Egyedülálló természeti formák, nehezen rokonítható látványosságok a Jementől nem messze fekvő Szokotra szigetének sárkányfa-csoportjai – egyesek szerint a földtörténet őskorának hangulatát idézik, mások földönkívüli űrhajókhoz hasonlítják. A fa különös, esernyőalakú lombkoronája valójában kiváló alkalmazkodóképességéről árulkodik: ez a leghatékonyabb forma arra, hogy az eső és a lecsapódó pára a lehető legrövidebb időn belül elérje a fa gyökereit, mielőtt a perzselő nap előbukkan és felszárít minden nedvességet.
A fa – legendák szerint – egy sárkány és egy elefánt küzdelméből született.
A harcban a sárkány győzött ugyan, de a küzdelem végén elvérzett, és véréből egy fa sarjadt.
A sárkányvérfa attribútuma a kérge felsértésével keletkező vörös gyanta. Ez a massza elismert vérzéscsillapító, és gyulladáscsökkentő hatású, de színezésre is használják. Szóbeszéd szerint ennek az anyagnak köszönhetik a Stradivarius hegedűk az élénk színüket. Valaha összefüggő erdeiből ma már csak ligetek maradtak, a kiszáradás miatt eltűnőben van.
Bódhi, Buddha megvilágosodásának szent fügefája
Három vallás is szent fájaként tiszteli azt a körülbelül 2300 éves fügefát (ficus religiosa), amely ma egy észak-kelet indiai templom kedvelt turistacélpontja. Évente közel félmillió ember zarándokol ide, hogy megtekintse a világörökség részévé avatott mahabodhi templomegyüttest és a parkjában álló fát. Hagyományok szerint ezen a szent helyen világosodott meg Buddha (igaz, a ma álló fa valószínűleg nem az eredeti példány, hanem annak közvetlen leszármazottja). A szent fügefát hindu szentírások a világegyetem jelképeként említik. „Égbe nyúló gyökerei” az isteni örökkévalóságot, földre boruló koronája a teremtett mindenséget testesíti meg. A Dzsátaka mesék szerint itt található a világ köldöke.
Matuzsálem, a ma ismert legöregebb élőlény
A világ legöregebb fája (és egyben élőlénye) lassan beéri 1964-ben elpusztított, akkor legöregebb társának, Prométheusznak a korát.
Utóbbit egy dendrológus csapat kutatási célból kivágta – laborban megvizsgált évgyűrűinek száma akkor 4862 volt, azaz körülbelül i. e. 2897-ben jött létre, az egyiptomi Óbirodalom kora előtt.
A ma élő legöregebb fát ezért olyannyira védik, hogy még a pontos helyét is titokban tartják: valahol az észak-kaliforniai Fehér-hegységben, a nevadai határ közelében él.
Mindkét fa sima tűjű szálkásfenyő. Ez a fajta különösen hosszú életéről nevezetes, és arról, hogy 2700 méteres magasságban él, az úgynevezett „fahatár” közelében, ott, ahol fák már nem igazán képesek megmaradni. A mostoha éghajlat miatt (rendkívüli hideg, erős széllökések, száraz talaj) lassú növekedésűek, magasságuk 5-től 15 méterig terjed. Ugyancsak egyedi jellegzetessége, hogy fokozatosan hal el: korának előrehaladtával kívülről befelé, míg végül a törzse már csak néhány szövetfonallal köti össze a gyökerét az ágaival.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Akinek bánata volt, az kiment az erdőbe” – Ma is gyógyíthat, boldogabbá tehet az erdőfürdő
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Magunk alatt vágjuk a fát: ezért fontos erdeink védelme
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Rangidős padsorok, időtálló legendák – Európa három legősibb egyeteme
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
