Viktória és Albert – Egy királyi szerelem története

Európa legjobb partija

Viktória édesapja Eduárd kenti herceg, III. György király negyedik fia volt, aki egészen ötvenéves koráig úgy élt, hogy eszébe sem jutott, hogy a korona ügyeivel foglalkozzon. Építgette katonai karrierjét, szeretői voltak, s távol tartotta magát az udvartól. A három bátyja közül egynek született törvényes örököse, Sarolta, aki azonban 1817-ben meghalt szülésben, és a kisbaba is holtan jött a világra – így Eduárd váratlanul közel került a trónhoz. A herceg unokahúga tragikus halála miatt úgy döntött, hogy feleség után néz, aki egészséges utódot tud neki szülni, hogy az ő gyermeke ülhessen a trónra. Választása az özvegy Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnőre esett, aki Leopold későbbi belga király húga volt. A hercegnő beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és 1819-ben világra hozta Viktória Alexandrinát. Julia Baird, Viktória életrajzírója a királynőről szóló könyvében leírja, hogy a szülei örömére a kisbaba kövérkés volt, mosolygós, és kicsattant az egészségtől, édesapja büszkén mutogatta őt a vendégeiknek, s nem győzte hangoztatni: „Jól nézzék meg, ő lesz Anglia királynője”.

Eduárd herceg alig egy évvel Viktória születése után váratlanul elhunyt. Ahogy teltek az évek, a nagybácsik egyre idősebbek lettek, és egyre valószínűtlenebbé vált, hogy törvényes gyermekük szülessen. Így Viktória, ahogy azt apja tervezte, a trón várományosává lépett elő. A kislányt hírhedten szigorúan nevelte az anyja, egy pillanatra sem engedte neki, hogy egyedül maradjon, ám a rokonokon kívül megfosztotta a vele egykorúak társaságától. Julia Baird szerint Viktória naplóiból kiderül, hogy a lánynak igen erős természete volt, amit édesanyja szigora sem tudott megtörni. Édesanyja hataloméhsége azonban megkeserítette az anya-lánya kapcsolatot.

Viktória alig várta, hogy kiszabaduljon az anyja által köré kovácsolt kalitkából.

A La Manche csatorna másik oldalán, az „öreg kontinensen” élt egy Viktoriával egykorú, hasonlóan magányos kisfiú. Albert szász-coburg-gothai herceg, Viktória unokatestvére szintén igen keveset tapasztalt a családi boldogságból. Szülei botrányos körülmények között váltak el, amikor ő mindössze hét esztendős volt, édesanyját a válás után száműzték, és a fiú soha többé nem találkozott vele. Édesapja ugyan újraházasodott, de országos szoknyabolond volt. Albert egyedül a bátyjával ápolt szoros kapcsolatot. A fiatalember átfogóbb oktatást kapott, mint Viktória, kiváló tanárai voltak, és a bonni egyetemre is járhatott, azonban fiatalabb fiúként nem sok reménye lehetett, hogy jó pozícióba kerül. Nagybátyjának, Leopold királynak ugyanakkor terve volt Alberttel: azt szerette volna, hogy feleségül vegye Európa legjobb partiját, Viktóriát.

A királynőnek kellett választani

Az első találkozás nem egészen úgy alakult, ahogy Leopold tervezte. A rokoni kapcsolat ellenére a kuzinok 17 évesen látták egymást először. Albertet megviselte a hosszú utazás, és a látogatás alatt sokat gyengélkedett. Baird leírja, hogy a hercegnő leveleiből kiderül, hogy bár Viktória jóképűnek találta német kuzinját, a házassággal kapcsolatban bizonytalan volt. Levelezni kezdtek, ám ez a levelezés nem volt sűrű. Viktóriát különösen zavarta, hogy unokatestvére erősen törte az angolt. Egy évvel a találkozó után őt királynővé koronázták, és végre kikerült édesanyja szigorú irányítása alól.

Kép

Albert herceg és Viktória királynő (fotó 1854-ből)

Az ifjú királynő hatalmas népszerűségnek örvendett, két idős és rövid ideig uralkodó király után a még tinédzser királynő személye a királyság rendszerére úgy hatott, mintha egy ódon, dohos szobában végre kinyitották volna az ablakot. Viktóriát körüludvarolták az angol újságok és a politikusok is. Legfőbb tanácsadója a tory miniszterelnök, Lord Melbourne lett, akivel egészen a férfi haláláig baráti viszonyt ápoltak. A történészek megegyeznek abban, hogy az apa nélkül felnőtt Viktória szerelmes volt a sármos és intelligens Melbourne-be, ennek következtében több politikai hibát is elkövetett. Az özvegy Melbourne elvben feleségül vehette volna a királynőt, azonban a férfi nem élt vissza a fiatal lány rajongásával, és megelégedett a mentor szerepével.

Baird könyvében leírja, hogy a korabeli sajtó sokat foglalkozott Viktória szerelmi életével, és minden elképzelhető párkombináció felmerült. Az Egyesült Államok szintén Viktória-lázban égett annak ellenére, hogy a függetlenségi háború még élesen élt az emlékezetben. A sajtó még azt is felvetette, hogy az amerikai elnök, Martin Van Buren komolyan gondolkodik azon, hogy házassági ajánlatot tegyen a királynőnek. Ha igaz is lett volna a pletyka, ezt az amerikai elnök sem tehette volna meg, ugyanis az angol királynőnek nem lehetett megkérni a kezét.

A kor férfiközpontú szabályai ellenére Viktóriának mint uralkodónak kellett házassági ajánlatot tennie a kiválasztott férfinak.

Igazán komoly jelentkezők azonban nem vetődtek fel, és Albert is jelképesen a váróteremben rostokolt. Bár Leopold próbálta siettetni az ügyet, Viktória csak két évvel a megkoronázása után, hosszas halogatást követően hívta meg először Albertet Angliába.

Együtt, majd egymás nélkül

Amikor a királynő viszontlátta Albertet, villámcsapásként érte a találkozás. A herceg három év alatt sápadt tinédzserből férfivá érett, és a fiatal lány naplója alapján szerelem volt ez második látásra. A találkozásukat azóta számtalan filmes adaptáció örökítette meg, de talán semmi nem adja vissza jobban a valóságot, mint a húszéves királynő saját szavai: „Érzelmek öntöttek el, amikor megpillantottam Albertet, aki gyönyörű”. A sok szempontból még igen ifjú Viktória azzal a nehéz feladattal nézett szembe, hogy el kellett fogadtatnia választását a parlamenttel és közvetlen környezetével. Lord Melbourne ellenezte a frigyet, de Viktória elszánta magát a lépésre. Baird szerint Albert gyerekkora óta számított erre a házasságra, és édesapja, valamint bátyja kicsapongó életmódja ellenére puritán életet élt. A férjkérés megtörtént, az eljegyzést bejelentették. Albert vegyes fogadtatásban részesült, a parlament nem örült német származásának, de születése és rangja megfelelő volt, így nem állítottak akadályt az útjába. Viktória és Albert esküvője hagyományteremtő erővel is bírt, ugyanis Viktória tette népszerűvé a fehér mennyasszonyi ruhát, amely korábban nem volt divatos viselet.

Albert és Viktória házassága valóban is boldog lett, azonban mind a jellemük, mind a különleges helyzetük okot adott a konfliktusokra.

Mindketten önfejű, erős jellemek voltak, igencsak különböző ízléssel: Viktória imádta a bálokat, az operákat, míg Albert művelt emberek társaságára vágyott. Konfliktust okozott köztük az is, hogy bár Albert lett Viktória legfontosabb tanácsadója, a királynő eleinte nem engedte, hogy férje teljesen belelásson a korona ügyeibe. A gyakori terhességek miatt azonban kénytelen volt egyre több feladatot átengedni Albertnek. Szülőként is különböztek: Viktória szigorú anya volt. Amíg Albert élt, a gyerekek jobb viszonyt ápoltak az apjukkal. Jane Ridley történész leírja, hogy Viktóriának különösen rossz kapcsolata volt a walesi herceggel, Eduárddal, a csélcsap és botrányt botrányra halmozó trónörökössel. A szülők kedvence a legkisebb gyermek, Beatrix volt.

A herceg az évek előrehaladtával egyre fontosabb szerepet kapott, tulajdonképpen királyi funkciókat töltött be, és fontos diplomáciai vitákat oldott meg. Helen Rappaport történész leírja, hogy Albert a monarchia politikai függetlenségére törekedett, és rengeteg feladatot vállalt. Váratlanul, mindössze 42 esztendősen halt meg tífuszban, 1861-ben. A királynő a következő 40 évben nem is vette le a gyászruhát. Az uralkodó mély depresszióba zuhant, bánatát és királyi magányát jól kifejezik lejegyzett szavai: „Most már senki sem fog engem Viktóriának nevezni”. 15 évig tartott, amíg a királynő feldolgozta férje halálát. Addigra fiatal özvegyből a birodalom matriarchája lett. Albertet azonban sosem felejtette el, és 1884-ben fia, Leopold halála után egy levélben a következőt írta: „Minden boldogság véget ért számomra ebben a világban, de kész vagyok arra, hogy küzdjek, és imádkozom azért, hogy el tudjam hordozni a keresztem. Ezek a szörnyű fájdalmak is azt mutatják meg nekünk, hogy ez valóban nem a mi maradandó lakóhelyünk.” S Viktória valóban tovább küzdött, időskorában tovább nőtt a népszerűsége, és olyan monarchiát hagyott maga után, amely aztán a huszadik század viharait is túlélte.

Források:
Baird, Julia: Victoria the Queen, An Intimate Biography of the Woman Who Ruled an Empire, Blackfriars, 2016
Rappaport, Helen: ’Prince Albert: the death that rocked the monarchy’, History Extra, 2019, https://www.historyextra.com/period/victorian/prince-albert-the-death-that-rocked-the-monarchy/
Ridley, Jane: ’Queen Victoria: The real story of her 'domestic bliss', BBC, 2013, https://www.bbc.com/news/magazine-20782442