Kilencven felett kapára cserélik a járóbotot, ha jön a tavasz

– Ki küldte ide magát? 

– Senki sem, Emerka néni, magamtól jöttem. 

– De valaki csak fizet magának ezért, hogy az öregeket hallgatja. 

– Senki nem fizetett nekem azért, hogy ma eljöjjek Varsányba. Azért jöttem el magához, mert szeretném megismerni. 

– Akkor jöjjön. Megmutatom a kertet. 

– Műveli még az egész kertet? 

– Kilencvenévesen elhatároztam, hogy nem lesz kert, de aztán újra tavasz lett, és annyira sajnáltam a földet, hogy csak úgy ott van hagyva, hát mégis belevetettem ezt-azt... Mondom, sajnáltam a földet. 

A most kilencvenhárom éves Emerka néni ma is gondozza a kertet, ahol ottjártamkor csodálatos bőség fogadott. Ribizlit és málnát ettünk a bokrok mellett, és közben teli szájjal beszélgettünk. Ő persze nem sokáig állt meg, a keze máris a kopott kapa felé nyúlt, és közben a talajt kaparta, ahogyan ezt ők nevezik. 

Sok ilyen asszonyt és férfit ismerek, akik a földhöz megmagyarázhatatlanul kötődnek. 

Hiszen néhányuknak már maga a járás is nehézséget okoz, de kapálni, azt mindig tudnak. Egy másik asszony azt is mesélte, hogy neki csak akkor fáj a dereka, ha leül. Amint kapálni kezd, máris elmúlik. Tavasszal ezért gyakran lecserélődik a járóbot a kapára. Mert akkor annak van az ideje. 

Amikor Pista bácsit és a feleségét, Maris nénit megismertem, azt éreztem, hogy bizony, ilyenek lehettek az igazi parasztok, a szó eredeti értelmében. Portájukon katonás rend fogadott, nemcsak baromfit, hanem disznókat, sőt teheneket is tartanak. Hajdanán minden faluban, az összes portán voltak ilyesféle jószágok, manapság pedig már falun is ritkán hallani kakaskukorékolást. Lenyűgözött az állatok sokfélesége, de főleg a mérhetetlen eltökéltség. Ők aztán valóban napkeltétől napnyugtáig szorgalmasan dolgoznak, traktoron ülnek, kapálnak, nincs megállás, nincs szabadság. 

Gyakran tűnődöm azon, vajon mi az, ami ennyire hajtja ezeket az embereket? 

Amikor a kapa a kezükbe kerül, mintha elsimulnának a ráncok az elnyűtt arcokon: az akarat, az viszi őket a jószágokhoz és a kertbe.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.