Hagyd magad meglepni! – Oszkó Jakab Natália a 35 éves Művészetek Völgyéről, a közösség erejéről és a fesztivál jövőjéről
Harmincöt éves a Művészetek Völgye. Generációk élhették át Kapolcs elhíresült klímájában – amely az évek során nemcsak a „hagyományosan” lezúduló esőt, hanem az utánozhatatlan hangulatot is jelentette – a művészetek és az együttlét örömét. Ma már azoknak az unokái is itt fesztiváloznak valamelyik gyerekprogramon, akik néhány évtizede a Völgy koncertjén csápoltak vagy hajnalig ropták, esetleg átbeszélgették az éjszakát egy-egy kocsmaszínház vagy versudvar után. Oszkó Jakab Natáliával, a Művészetek Völgye fesztiváligazgatójával beszélgettünk, aki tizenöt éve tagja a csapatnak.
Minden évben az az érzésem, hogy a fejedben van a több ezer – most éppen négyezer-kétszáz – program, ugyanakkor olyan lelkes vagy mint egy elsőfesztiválozó, aki szabadon belemerül az „itt és most” élménybe. Hogy lehet egy ekkora volumenű rendezvénynél megőrizni mindkét perspektívát?
Valóban hatalmas rendezvény lettünk. Amikor átvettük, kétezer jegyvásárló látogató volt, tavaly százharmincezer. Tulajdonosa is vagyok a fesztiválnak és szerelmese is, de ebben a szektorban a kollégák nagy része ugyanígy „belebújik” a fesztiváljába. A programot a csapattal együtt kezdjük felépíteni, rengeteget ötletelünk, három hónapon keresztül fejlődik a rendezvény. Ezt a százoldalas műsorfüzetet is közösen szerkesztjük.
Belelapozva az jut eszembe, hogy itt aztán tíz napra tényleg kilépünk a kulturális és társadalmi buborékunkból. Olyan műfajokkal, előadókkal, kezdeményezésekkel találkozhatunk, amelyeket év közben nem is keresünk. Ráadásul ezek nem virtuális, hanem valós élmények, találkozások.
A négyezer-kétszáz program nemcsak koncert és előadás, nagy részük különböző kiscsoportos workshop, például kézműveskedés, társasjátékozás, analóg fotózás vagy tánctanulás.
Amikor eljön az este, nem kell döntened, hogy egy operát nézel meg vagy könnyűzenét hallgatsz. Bóklászhatsz, felfedezhetsz számodra új műfajokat vagy azok egymásra hatását.
Itt új alkotások is születnek, és természetes, hogy a Kender Kertben a tábortűznél szóba elegyedik egy békéscsabai egy sopronival.
Évről évre több a helyszín. Már itt is, ott is nagyszínpad. Mi a maximális hatóköre egy ilyen rendezvénynek?
Valamikor hat településen zajlottak az események. Például az Ördögkatlan is Pulán volt, viszont más volt a közönség és a szabályozás is, vagyis akkoriban bármit ki lehetett nevezni színpadnak. A 2011-es West-Balkán-tragédia óta nagyon helyesen szigorú szabályoknak kell megfelelni. Mára kicsit a közönség is elkényelmesedhetett, mert egy babzsákon ülve is változatos programokat lehet megélni, miközben egymást érik a produkciók.
2013-ban gyakorlatilag csak kapolcsi és néhány taliándörögdi helyszínnel rendelkeztünk. Mára ez a két település megtelt programmal, most Vigántpetendet erősítjük. Tíz évig biztos, hogy ezzel a három településsel jól megleszünk. Buzdítjuk az embereket, hogy gyalogoljanak vagy szálljanak fel a csigabuszokra, applikáción keresztül élőben is követhetik ezeket.
Vigántpetend az idősebb közönségnek szóló nyugodtabb világ. A Papageno Klaszikban sok nemzetközi produkció is fellép, de a fiatalokat is várjuk a Poket Udvarban és a Petendi Pajtában, ahol hajnalig tudnak szórakozni az önismereti diszkóban. Fellép a Duda Éva Társulat, a Feledi Projekt, a Budapest Bár, Hobo és Zorán is a helyi nagyszínpadon, a Cirque du Tókertben. Itt kap helyet a Kaláka Versudvar, az egyik legrégebbi program. Ez kicsit ücsörgősebb, lenyugvósabb település.
Taliándörögdön a több színpad mellett az evangélikusoknak, a reformátusoknak, és most a jezsuiták körébe tartozó fiataloknak is van udvara a Csipkebokor közösséggel.
Persze idén is minden generáció számára lesz könnyűzenei élmény, például az Irie Maffia, a fiatalabbaknak Mehringer Marci, vagy a Fiúk, Lenkke, Sisi. Fel lehet pattanni a Zenélő Buszra, és itt lehet betérni a Harcsa Veronika Udvarba is, ahol számtalan izgalmas koncert vár mindenkit.
Kapolcson is rengeteg zenei előadó lesz, a Mókuskertben vagy épp a Panoráma Színpadon. A Hagyományok Házának huszonötödik évfordulóját megünneplejük a nagyszínpadon, de igazán emlékezetessé fogja tenni a jubileumi programot a FolkUdvar is. Itt találkozhatunk a megszokott Momentán Társulattal, de kortárs képzőművészettel is a Művészvölgy kúriában: Bukta Imre képektől kezdve Vasarelyn át a Tűzoltószertárban Sillye Júliáig. Az idei évben a Gástya-árokba a Bánkitó Fesztivál is beköltözött.
Azt reméltem, hogy miután teljesen elvesztem a műsorfüzetben, majd eligazítasz, de téged hallgatva is FOMO-érzésem van, hogy mennyi mindent ki kell hagynom már a cikkből is, hát még a fesztiválból. Pedig a Völgyben az „itt és most” jelenlét talán fontosabb, mint hogy „scrollozzunk” a valóságban, ahogy az online felületeken megszoktuk.
A Covid óta valóban jelentősen megnőtt az igény a fiatalok között is a személyes megélésre, kézműveskedésre, közösségi élményekre. Lehet, hogy eredetileg valamilyen nagykoncert miatt érkeznek, de sokszor kötnek ki valahol máshol. Én is mindennap meglátogatom az összes helyszínt, a napi stábülés mellett mindenkivel beszélgetek.
Hány lépés ez naponta?
Húszezer körül, de ezalatt annyi szeretetet kapok, hogy közben töltődöm is.
Ez a közösség gondolom, nem csak tíz napig létezik.
Olyan kétszázhuszonöt ember van a stáblistákon, velük folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Már az augusztusi köszönőlevelekkel megkapják az összes dátumot a következő évre, és szeptembertől novemberig mindenkivel leülünk egy-másfél órára átbeszélni az az évi eseményeket. Van negyvennyolc udvarunk, úgyhogy ez ki is tölti ezt a két hónapot. Leadják a programokat, közben folyamatosan telefonon, e-mailen tartjuk a kapcsolatot. Még télen véglegesítjük a fellépéseket, amiket aztán három hónapon keresztül beletuszkolunk ebbe a száz oldalba. Áprilisban is van egy nagy stábülésünk. Ezalatt az önkéntesek is összeszerveződnek, kis csoportokat alkotnak, ahogy egyébként a látogatók is. Sokan vannak, akik szabadságot vesznek ki, hogy csatlakozhassanak. Az egyik udvargazda lány például közben diplomázott, közösen támogattuk a tanulását. Rengeteg kutatás és diplomamunka születik a Völgyről. Van, akinek referenciaként szolgálunk munkavállaláshoz – akár külföldön is.
Mondhatjuk, hogy generációkat nevelünk fel, tyúkanyós koncepcióban dolgozunk együtt.
A tágabb közösség is beleszólhat a jövő évi programokba?
Van egy kívánságlista-játékunk októberben és novemberben, ahol ki is tudsz választani programokat, meg be is tudsz írni ötleteket. A helyszíneken falufórumokat tartunk, így is kapunk visszajelzéseket. És ezeken a helyeken nemcsak aktív időben vagyunk jelen, hanem egész évben, hiszen a Művészvölgy Kúriát egész évben támogatjuk. Ez heti négy-öt programot jelent a Ringatótól kezdve különböző színházi, irodalmi, zenei programokon, hangszersimogatón át az angoltanfolyamig. Tapolcáról, Veszprémből is járnak át az ingyenes koncertekre, de Kapolcson például építettünk járdát, parkot, infrastruktúrát.
Mi az, amivel a harmincötödik jubileumi nyáron meglepitek a völgylakókat?
A Hagyományok Házával együtt ünneplünk, ez lesz a FolkKarcok, de a Quimby is harmincöt éves, úgyhogy velük együtt jubilálunk. Lesz Völgyszimfonik 35, Márta István és Naszály Gyuriék pedig több helyszínen fognak kiállításokat szervezni. Például a Cili néni kocsmájában, ahol 1989-ben csinálták a kocsmaszínházat, de fellép a Mandel Kvartett is a Völgykomolyzenén – ez is egy 1989-es program. A kávéházban lesz egy úgynevezett Retrovölgy Tanúasztal, egy sok beszélgetésből, emlékidézésből álló programsorozat. Márta István saját udvara, az „Ős” Porta is megnyitja kapuit mindennap egy-másfél órára. Ott vették fel a Támad a szél lemezt, úgyhogy azt fogják körüljárni, elzenélni, Gryllusék is felbukkannak itt. Abban a házban vették fel anno Cseh Tamás egyik lemezét, azt is lejátsszák. Sok ilyen emléket megidézünk és sok helyen lesznek kiállítások a témában.
Mit javasolnál a beavatatlan látogatónak? A programfüzet, a hangok, a benyomások, a társaság után induljon el a forgatagban?
Próbáljon meg minél több helyre benézni, de hagyja magát meglepni!
Valakinek csak annyi a Völgy, hogy eljön az anyukájával fülbevalót nézni és eszik egy langallót. De mi programszervezőként azért reménykedünk abban, hogy a kulturális programok is érdeklik a látogatóinkat.
Látsz különbséget a különböző nemzedékek között? Mások a szokások, az igények, másképp fesztiváloznak, találkoznak egy mással?
A tiniknél újra népszerű az olvasás – elég a Poket könyvekre gondolni –, de a színház, a komolyzene és a jazz is reneszánszát éli náluk. Nagyon élvezik az együttlétet és a kapcsolatteremtést megkönnyítő workshop formátumot, mert kiléphetnek az online tér elszigeteltségből.
Ők már alig fogyasztanak alkoholt: a Z generáció visszafogottabb, tudatosabb életmódot él, jógázik, avokádós matchát iszik, fűszeres-gyömbéres smoothie-kat készít és salátát eszik.
Régebben amiatt féltették ezt a korosztályt, mert túl sokat ivott; ma inkább azért, mert túl sok időt tölt az online térben.
A Művészetek Völgye mindig is biztonságos tér volt. Az anyukák sokszor ide engedik el először a tinijeiket, miközben ők beülnek addig valami más koncertre.
Itt mindenki biztonságban van, a résztvevők vigyáznak is egymásra, összeszedik maguk után a szemetet.
A Völgy kulturált tér, nyilván ez is a vonzereje. Ezért is szeretnek ennyien kapcsolódni hozzá. Gondolkodtam: Vajon azért ennyire más, mert megerőltetjük magunkat tíz napig? És vajon mi csak tíz napig tudjuk magunkat megerőltetni?
Az interjú a Képmás magazin július-augusztusi összevont lapszámában jelent meg.
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>