Négy szoba, négy család – reményt hoznak a „fecskék” Csenyétén, az ország legszegényebb falujában
A borsodi Csenyéte az ország egyik legszegényebb települése, ahonnan a kitörés szinte lehetetlen. A zsákfaluban – amely a Felzárkózó települések program tagja – a lakhatás, a vályogházak rossz állapota régóta gondot jelent, egy-egy heves esőzés után bokáig állnak a családok a vízben. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében májusban vályogépítő-képzés valósult meg a településen. A Fecskefészek Otthonom csapata vezetésével a helyiek megtanulták, hogyan javíthatják, miként óvhatják meg otthonaikat. Érintettek számoltak be a képzésről és a jövőbeni tervekről.
Négy szoba, négy család
„Elég pici” – mondja a 26 éves Tamás, amikor arról kérdezem, mekkora lakásban élnek. Tamás négyfős családjával az ország legszegényebb településén lakik. Csenyéte egy Borsod vármegyei zsákfalu, melynek teljes lakossága roma etnikumú. A településen 72 ingatlan található, körülbelül 60 százalékuk komfort nélküli, nagyon rossz állapotú ház.
„Úgy kell elképzelni, hogy egy 60–70 négyzetméteres ház négyfelé van vágva, és négy család lakja” – veszi át a szót Madár György, a Máltai Szeretetszolgálat csenyétei lakhatási programjának munkatársa.
Az egykori, 1900-as évek elején épült parasztházak szerkezeti elemei mára nagyon meggyengültek. Sok házat lebontottak, elhordtak, de az utóbbi években stabilizálódott egy olyan közösség, akik meg szeretnék menteni a házakat, ahol élnek.
Azokat a hagyományos technikákat tanulták meg a lakók, amiket helyben elérhető anyagokból, minimális eszközigénnyel hasznosítani tudnak a saját házaik állagának megóvásához, felújításához.
„Kicsit ijedt voltam, mert ilyet korábban még nem csináltam, de összefogtunk, és láttuk, hogy nem is olyan nagy ördöngösség. Legjobban arra voltam kíváncsi, hogyan lehet megoldani, hogy a vályog fennmaradjon a falon. Szívvel-lélekkel segítettek nekünk, hogy mindenki megtanulja. Ha az embernek nincs más szakmája, akkor egy vályogházat fel tudunk újítani, vagy egy kemencét is meg tudunk építeni” – folytatja Tamás, aki most a képzés után már lakásbővítésen gondolkozik. Hétköznap reggel van, neki mennie is kell, tart a munkaideje, a Szeretetszolgálatnál dolgozik közfoglalkoztatásban.
Pozitív megerősítést kaptak
A Felzárkózó települések program keretein belül 2020-ban kezdődött el a településen a házak felmérése, ezt követően folyamatos volt a veszélyhelyzetek elhárítása, illetve a házak komfortfokozatának javítása. A halmozott problémák miatt másfél éve külön csapat dolgozik még intenzívebben a lakhatási nehézségek megoldásán. Mind a 72 ingatlan állapotát felmérték, és rangsorolták a szerint, hol kell sürgős beavatkozás, hol nem.
„Első körben a tetők állapotát mértük fel. Az állagmegóvás második részéhez nyújt hasznos tudást ez a képzés, hiszen 80 százalékban vályogépületekről beszélünk. Az volt a cél, hogy olyan tudást szerezzen a közösség, aminek segítségével a lakók önkéntesen nemcsak a saját otthonuknál, de más házaknál is segíthetnek, akár munkát is tudnak vállalni a környéken” – fogalmaz Madár György.
Végül Csenyétéről 19-en vettek részt a képzésen, illetve Baktakékről és Taktabájról is csatlakoztak hozzájuk páran. Fiataloktól az idősekig, nők és férfiak vegyesen, régen ugyanis a házaknál a javítási munkákat az asszonyok végezték. Összesen 23-an kaptak tanúsítványt. Az alapokat megtanulták: hogyha ott van a föld, az agyag a kertükben, hogyan kell azt homokkal, és szalmával összekeverni. Az építőanyag nyolcvan százaléka ugyanis helyben van.
„Nekik óriási segítség, hogy nem a tüzéptelepre kell menni, mert nem tudnák megfizetni az alapanyagokat. De ha úgy alakul, a hiányzó alapanyagok beszerzésében segítjük őket.
Ha a családok összefognak, kalákában, egymást segítve házról-házra járva meg tudják ezt csinálni.
Ez a terv. Hallom és látom azóta, hogy sokan, akik csak kívülről nézték a képzést, megpróbálták otthon betapasztani a falrészeket. Ha nem sikerül eltalálniuk az építőanyagok arányait, felkeresik a képzés résztvevőit, hogy segítsenek, hol rontották el” – mondja tapasztalatait Madár György.
„Csenyétéről nagyon nehéz a kitörés. A férfiak, ha tudnak, Pest irányába mennek vasipari munkákba, vagy a közelbe más alkalmi munkára, például fűkaszálni. Ezért az elején féltünk, hogy nem fogy-e el a lelkesedésük. Ingerszegény a közeg, ritkán van ilyen lehetőségük, mint a mostani, és ritkán kapnak pozitív megerősítést vagy dicsérő szót. Most ezt megkapták a képzésen. Ez szárnyakat adott nekik” – foglalja össze.
„Életveszélyes házakban élnek”
Akiktől a dicsérő szavakat kapták, azok a Fecskefészek Otthonom szakértői, Józsa Fruzsina és férje, Barcsa Tamás. Ők ketten tartották a tanfolyamot május végén öt napon keresztül. A Fecskefészek Otthonom egy egyesület, hagyományos, az őseink által használt építési technikákat oktatnak. Maga az ötlet Fruzsina fejéből pattant ki, majd továbbalakult felnőttképzési intézménnyé.
Fókuszban az építészet
A Fecskefészek Otthonom jelszava a „természetesen”. Olyan technikákat oktatnak, amiket helyben található építési anyagokkal – vályog, kő, fa, tégla – is alkalmazni lehet. Az építészet van fókuszban, de ehhez kapcsolódóan sok mindennel foglalkoznak: az állattartástól a növénytermesztésen át a kézműves mesterségekig. Fontos számukra a szemléletformálás, illetve ökológiailábnyom-csökkentésre tanítják az érdeklődőket. A képzéseken felül épületdiagnosztika és tanácsadás is a munkájuk része. Józsa Fruzsina egy részletes vályogház-felújítási és -karbantartási szakkönyvet is írt a tanulni vágyóknak. Missziójuk megmenteni az ősi tudást, és mai modern formába csomagolva átadni azt.
Korábban Vas vármegyei tanyájukon laktak, de fél éve már Erdélyben, Székelyvarságon élnek. Egy nap felkérést kaptak, hogy tartanának-e képzést Csenyétén. Igent mondtak, és mint mesélik, próbálták őket a szervezet munkatársai előzetesen felkészíteni, hogy mire számíthatnak a zsákfaluban a házak állapotát illetően, de így is érték őket meglepetések.
„Egészen sokkoló és meghökkentő volt, amit láttunk. Az emberek életveszélyes házakban élnek. Nem is tudjuk, hogyan állnak még azok az épületek” – idézi fel Fruzsina az első benyomásukat. Először végignézték az épületeket, hogy kiválasszák, melyik család ingatlanánál tarthatnák meg a képzést. Ekkor elegyedtek először szóba a helyiekkel. Mint mondják, teljesen érthető, hogy volt, aki bizalmatlanul fogadta őket, de nagyon sokan nyitott szívvel, jó kedvvel csatlakoztak be a képzésbe.
„Felkészítettek minket, hogy csökkenni fog az érdeklődés: lehet, hogy a második nap a résztvevők fele sem jön el, azonban pont az ellenkezője történt, az utolsó nap is telt ház volt.”
„Ha valakinek más dolga akadt, és csak délután egyre ért vissza a faluba, fél kettőkor már ott volt a képzésen” – szemlélteti Barcsa Tamás.
Az építőanyag ott van a kert végében
Mit oktattak a jelentkezőknek? Nem azt, hogy a nulláról hogyan kell felépíteni egy vályogházat, hanem az állapotmegóvásra, illetve a házak hibáinak kijavítására helyezték a hangsúlyt. Fontosnak tartották az állapotfelmérés oktatását, hogy a csenyétei lakosok ismerjék fel, hol kell beavatkozni.
A vályog három legfontosabb összetevője az agyag, a törek és a homok, illetve ezek különböző arányai. „Ezek a házak nem véletlenül vannak ott, ahol. A régi vályogépületeknél jellemzően 500 méteren belül ott van a forrás is, legtöbbször a kert végében. Az, hogy Németországból hozzák a tetőcserepet, elképzelhetetlen volt ezelőtt száz évvel” – magyarázza Barcsa Tamás.
„Az ott meglévő problémákra igyekeztünk gyógyírt nyújtani a képzéssel. Megfigyeltük, hogy mik a szokványos hibák, amik nagyjából minden házon megvannak. Az épületek statikai állapota kritikus volt, ezért nagy hangsúlyt fektettünk arra a képzésen, hogyan kell megállapítani, hogy egy tartószerkezet mennyire állékony, mennyire nem.
Az áthidalásokat, a födémgerendákat szó szerint a Szentlélek tartotta. Olyan technikát oktattunk nekik, amivel helyi anyagokból vagy a ház saját anyagával javítottuk vissza a falrészleteket, amiket az eső lemállasztott.
Azt is megtanítottuk, hogyan találják meg a megfelelő agyagot” – részletezi Fruzsina.
Az elméletek és a gyakorlatok nagy részét Fruzsina oktatta, Tamás az egyéneknek segített a személyre szabott fejlesztésben. A falvastagságnak sok esetben a fele is hiányzott, ezért az úgynevezett visszahízlalásokat tanították a csenyéteieknek. Ezen kívül az áthidaló gerendák beépítését, tapasztásokat, nagyolást, simítást és végül a meszelést. Minden egyes fázist mindenki addig gyakorolt, míg el nem sajátította. Az egyik esős napon mindenki beszélhetett a saját ingatlanjáról, kapott ötleteket, hogyan védheti meg a házát.
Józsa Fruzsina és Barcsa Tamás
Józsa Fruzsina és Barcsa Tamás
„Az a cél, hogy fogjanak össze”
Mint mesélik, gyorsan megtalálták a közös hangot, őket is meglepetésként érte, hogy könnyen tudták a lakókat motiválni. Sőt annyira megbíztak a házaspárban, hogy személyes kérdéseikkel is hozzájuk fordultak.
„Volt egy asszony, aki kitartásával és fegyelmezettségével kitűnt a többiek közül. Az egyik nap odaléptem hozzá, hogy ő tulajdonképpen miért jött el. Őszintén megnyílt, és elmondta, hogy izgul egy statikai kérdés miatt a saját házában. Végül elmentünk, megnéztük a házát, majd meg tudtuk nyugtatni. Nagyon megható volt, mennyire megilletődött ő és az egész családja, hogy elmentünk hozzájuk” – idézi fel Fruzsina.
„Sokat meséltem nekik arról, hogyan tudnák egységben, közösségben, egymást segítve, egymás házát közös erővel felújítani.
A cél, hogy ne mindenki egyedül álljon neki a saját háza felújításának, hanem fogjanak össze.
Kíváncsiak vagyunk, hogy elindul-e ez a folyamat” – veszi át a szót férje.
A Fecskefészek Otthonom csapata szerte az országban tartott már képzéseket.
„Később vissza szoktunk menni háztűznézőbe, mert kíváncsiak vagyunk, hogy haladnak. Egy részünk ilyenkor ott marad a képzés helyszínén. Csenyétére is tervezünk visszatérni. Reméljük, hogy elindítottuk őket egy úton és bízunk benne, hogy hosszú távon is kitart a lendület” – teszik hozzá.
A lakhatási gondokon túl
Csenyéte 2019-ben csatlakozott a Felzárkózó Települések programhoz, amit a magyar kormány indított, és jelenleg nagyrészt Európai Uniós támogatással működik. Egy ötszáznyolcvan fős településről beszélünk, ahol 280–290 gyerek él. A lakhatás csak az egyik nehézség a sok közül Csenyétén. Czikó Krisztina általános koordinátor és Horváth Aranka, a helyi Jelenlét Program vezetője jól ismeri az egész lakosságot és a problémákat, amikkel nap mint nap meg kell küzdeniük.
Mint mondják, a 0–3 éves korosztályra, az iskoláskorúakra és a felnőttekre külön-külön igyekeznek figyelmet fordítani. „Településszinten mindenkit el kell érnünk. Csenyétén jellemző a korai, kiskorú terhesség, a kisbabáktól kezdve a legidősebbekig mindenkit látnunk kell. A rendszeres családlátogatások által sok információhoz jutunk” – mondja Czikó Krisztina.
Az óvodában problémát jelent a szakemberhiány, szakképzetlen pedagógusok dolgoznak. A településen csak 1–4. osztályig van általános iskola, két településsel arrébb van a felső tagozat.
„Busz viszont csak napi kétszer, reggel és délután jön be a zsákfaluba. Ha lekésik a gyerekek reggel, onnantól kezdve igazolatlan napjuk van” – veszi át a szót Horváth Aranka.
Minimális az a munkalehetőség, ami nem utazáshoz kötött. Nemcsak munka, bolt sincs, egy mozgó árus biztosítja az élelmiszereket.
Csenyétén a Máltai Szeretetszolgálat földterületén a közfoglalkoztatásban dolgozó munkatársak művelik a termelői kerteket, az idei évben tököt ültettek. A családok számára már korábban létrehozták a Kiskert programot: tíz család műveli a háztáji kertjét, ezen kívül egy közösségi kertben 15 család folytat földművelést. De van például adósságkezelő programjuk is, hogy a lakók megtanulják a közüzemi számlák értelmezését. A Jelenlét Pontra bejöhetnek mosni, kéthetente a Máltai Szeretetszolgálat mobil egészségügyi központja érkezik a településre: vérvételre, EKG-ra van lehetőség, és orvossal is tudnak online formában konzultálni.
Eközben a gyerekek többek közt zenélni tanulhatnak a Máltai Szimfónia Programban, fociedzésen vagy művészetterápiás foglalkozáson vehetnek részt. Óvodával, iskolával, védőnővel, családsegítővel is kapcsolatot tartanak a Jelenlét Pont munkatársai. „Én mindig azt mondom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, csapatban, illetve szakemberekkel együtt kell dolgozni” – vallja Czikó Krisztina.
Hogyan tovább?
A jelenleg működő programokon túl a szakemberek további képzéseket szeretnének szervezni, a felnőttek munkaerőpiaci alkalmasságát és a gyerekek iskolai kompetenciáit erősíteni, valamint a helyi mezőgazdasági termelést fejleszteni.
„Már a képzés utáni héten is volt, aki elkezdte javítgatni a házát”
A vályogépítő-képzés a Felzárkózó települések program lakhatási elemének része volt. Csenyétén majdnem minden ház vályogból készült, ezért a Máltai Szeretetszolgálatnál úgy gondolták, ennek a képzésnek hasznát vehetik a lakosok.
„Mindegyik ingatlan felújításra szorul. Egy felhőszakadásnál, esőzésnél legalább három-négy család beázik, bokáig állnak a vízben. Már előzetesen elkezdtünk azon dolgozni, hogy minden házban legyen egy szoba, ahol nincs rés a falon, a gyerekek biztonságban lehetnek, ne legyen ablak nélküli ház” – szemlélteti Czikó Krisztina.
Ők is úgy látták, hogy a lakók örömmel fogadták a képzést, bevonhatók, együttműködők voltak, pedig sokszor nehezen fordulnak az idegenek felé, mert nem tudják, mit akarnak tőlük.
„Az idősebbek régen a szüleikkel végeztek hasonló vályogépítő munkát. Csak fel kellett frissíteni a tudásukat, új technikákat tanulhattak. A fiatalok is szívesen csatlakoztak” – magyarázza Horváth Aranka. „Már a képzés utáni héten is volt, aki otthon magának elkezdte a házát javítgatni” – teszik hozzá.
A tanfolyam során a gyerekeket is nagyon érdekelte, mi történik a falujukban, iskolából hazafelé jövet látták, hogyan folyik az oktatás. A Jelenlét Pont művészetterápiás foglalkozásán ezért legutóbb a vályogépítéshez kapcsolódóan agyagoztak a kicsik, így ők is részesei lehettek a közösségi eseménynek.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
