„Azért festem meg Isten arcát, mert hiszem, hogy láthatóvá lett” – Az ikonfestő diakónus az Athosz-hegyen is alkotott

Egyenes úton jutottál el a diakónusi szolgálatig? 

Nem vallásos családban nőttem fel, de nem tiltották, hogy hittanra és templomba járjak. Álltam az oltár mellett, énekeltem, kezeltem a tömjénezőt, és az illattal együtt belém ivódott a hangulata. Mégis eltávolodtam egy időre, és a ráckevei szerb ortodox templom vezetett vissza a vonzásterébe. Amikor beléptem, megéreztem a falakból áradó tömjén illatát, és felszakadt belőlem, hogy mennyire hiányzik. Bekapcsolódtam a budapesti görögkatolikus közösség életébe, teológiát tanultam, és faltam az egyházatyák könyveit, hogy megértsem az egyház tanítását. Évekkel később a Petőfi téri ortodox templomban láttam diakónust szolgálni. Olyan kisugárzása volt, amely a mai napig lenyűgöz. A bizánci szertartásban a diakónus az oltár és a hívek felé is fordul imádság és felolvasás közben, valamint tömjénez. Ez a mediátor szerep az élet minden területén megtalál, és ebben élem meg az egységet. Igyekszem minél többet szolgálni a templomban, emellett folyamatosan festek. A feleségemmel és a fiammal egy kis tetőtéri lakásban élünk, ahol nincs műhelyem. Azon az asztalon festek, amelyiken eszünk. 

Hogyan sajátítottad el az ikonfestés művészetét?

Egy Athénban élő ikonfestőtől, Dimitris Siregelastól tanultam, aki néhány évet töltött a budapesti ortodox közösségben, és azóta is visszahívjuk. Eleinte családok és magánszemélyek kerestek meg felkéréssel. Az igazán nagy fordulat 2021-ben jött el, amikor Seres Tamás ikonfestő-restaurátor meghívott a csapatába a nyíregyházi székesegyház festésére. 

El kellett döntenem, hogy az ikonfestés hobbi marad számomra, vagy hivatás lesz. Vettem egy nagy levegőt, és igent mondtam. 

Nyíregyháza után most Miskolcon dolgozunk, a következő projekt pedig Debrecenben lesz. Amennyi időm marad, azt az egri görögkatolikus kápolna falképeinek szentelem, és otthon tornyosulnak a táblakép-megrendelések is. 

Mi a különbség a fára és a falfelületre festett képek között?

A képek teológiája és szerkezete ugyanaz, de más a technikája az alapján, hogy fára, vászonra vagy falra megy. A fatáblát elő kell készíteni – vásznazni, alapozni, csiszolni –, hogy legyen egy stabil felület. Megkeressük a prototípust, az előképet, ami a templomok falára nem mindig adaptálható egy az egyben. Komoly tervezési munkának kell megelőznie, hogy egyben lássuk az egészet. A kápolnánkban még csak a szentély díszítése készült el, de már a fejemben van az egész falfelület. Ideális esetben előzetesen kartonokra vázoljuk fel, és kidolgozzuk a színeket. A valóságban a bejövő fénynek megfelelően folyamatos korrigálásra fog szorulni. Ha templomméretben dolgozunk, hangsúlyosabban, nagyobb mozdulatokkal kell festeni, hogy lentről nézve hatásos legyen. 

A jobb felső négyzetre kattintva teljes méretben láthatja galériánkat.

Hová nyúlnak vissza az ikonfestészet gyökerei?

Az ikonok közvetlen elődei az egyiptomi múmiaportrék. A fatáblára festett arcképet a múmiára helyezték, hogy a lélek felismerje a testet, amikor visszatér. A legrégebbi falképek nyugaton találhatók, mert a képrombolás évtizedeiben Bizáncban lemeszelték a falképeket, leverték a mozaikokat, és összetörték az ikonképeket. A pápa viszont védte az ikontisztelőket. Ezért is mondhatjuk, hogy az ikonok nemcsak a keleti egyház kincsei, hanem az egyetemes egyházé, vagyis közös örökségünk. Ha Szerbiában, Görögországban vagy Olaszországban belépünk egy kora középkori templomba, szinte nem is tudjuk, hogy ortodox vagy katolikus épületben vagyunk-e. Az egység kulcsa a múltban gyökerezik, abban a közös ezer évben, amikor még osztatlan volt az egyház. A képrombolás hatására a keleti egyház lelkébe beépült, hogy nem csupán lehet ábrázolni a szenteket, hanem kell. 

Ha hiszem, hogy Isten megjelent a világban, és láthatóvá vált Krisztusban, akkor ezt nemcsak szavakkal és tettekkel, hanem képekkel és színekkel is hirdetem. 

Az ikonfestészetben milyen szerepet kap a kreativitás, az alkotó személyisége? 

A kortárs művészetben az egyén megvalósítja önmagát, az ikonfestészetben viszont alkalmazkodik. Nem a művész személye a fontos, ezért nem is szoktuk aláírni az alkotásainkat. A nagy ikonfestők képei beazonosíthatók, csodáljuk az egyéniségüket és stílusukat, de mindvégig a hagyományos keretek között maradtak. Amikor egy kórus ősi, bizánci himnuszokat énekel, ahhoz nem illik az egyéni virtuózkodás. Ugyanígy próbálunk ragaszkodni ahhoz a hagyományhoz, amelyben a képek megfogantak, mert sok esetben az ünnepi szertartás szövegeit tartalmazzák. Valójában a liturgia szent cselekményét, mozgásait fejezzük ki színekkel. Ezért kell érteni a szertartásokat, és bekapcsolódni az egyház imájába. Az ikon alapvetően hitvallás. Azért festem meg Isten arcát, mert hiszem, hogy láthatóvá lett.

Azt mondják, hogy Isten és a szentek ábrázolása nem pusztán alkotás, hanem imádság is.

Imádság mindenképp, de ahol most tartok, inkább kihívás, koncentrált tevékenység. Az viszont fontos, hogy az ikonfestő élje az egyház életét, bekapcsolódjon imádságába, böjtjébe, ünnepeibe. 

Mennyi idő alatt készül el egy alkotás?

Egy arc egy-két nap alatt elkészül, de egy jelenet komplexebb; van, hogy hetek munkája. Szeretek szakaszosan dolgozni; letenni, és egy-két hét múlva újra elővenni, ránézni friss szemmel. Egyszerre több ikonon is dolgozom. 

Említetted az ábrázolás kötöttségeit. Mit lehet tudni a színek szimbolikájáról?

Nincs minden színnek minden helyzetben jelentése. Az apostolok közül Péter felsőruhája általában okkeres-barnás-zöldes, ez alapján be lehet őt azonosítani. 

Krisztus ruhájánál a bíbor az isteni természetet, a kék az emberit jeleníti meg. Az alsó ruhája mindig bíbor, a felső ruhája kék, mert ő Isten, aki az emberi természetet magára vette. 

A Szűzanyánál pedig fordítva vannak a színek, mert ő ember, de az isteni természetet öltötte magára. A szír ikonokon a Szűzanya általában tiszta kékben van, mert a szír hagyományban a kék az anyaság színe. Sokféle ikonfestő iskola létezik, de az alapok közösek.

Milyen szerepe van az aranynak? 

Az arany egyrészt kifejezi a megbecsültséget, hogy valami értékeset szeretnénk felajánlani. Az arany a glóriában, a háttérben vagy a ruhákon alkalmas arra, hogy kifejezze a teremtetlen fény jelenlétét, amely körberagyogja a szentet. Az arany túlmutat a színeken, transzcendens hozzájuk képest. 

Kép

Vajda Mihály falfestményei az egri görögkatolikus kápolnában – Fotó: Vajda Mihály

Milyen festéket használsz?

A fatáblákra hagyományosan tojástemperával festünk, a tojássárgáját használjuk fixatívként. Ehhez adunk vizet, fehérborecetet és főként ásványi pigmenteket. Szeretek modernebb alapanyagokkal is dolgozni, például akrillal vászonra. A nyíregyházi templomban szilikáttal festettünk, ez viszonylag új technika. Az UV fénynek jól ellenáll, nem fakul, tartós a színe. Megjelenésében a freskóra emlékeztet, de nem szükséges hozzá nedves vakolat. A színek megtervezéséhez viszont elengedhetetlen a gyakorlat, ugyanis száradás után jelentősen világosabbnak hatnak.

Az ikonfestészet hagyományának őrzői a titokzatos Athosz-hegyi kolostorok szerzetesei. Jártál ott?

A Mesterem egy alkalommal megengedte, hogy együtt dolgozzam vele a Szent Hegyen. Hat napot tölthettem el a Simonos Petras monostorban. 

Segítettem a hétterek, vagyis az alapszínek felfestésében, és átadtam magam annak a nagyon sajátos hangulatnak, ami ott átöleli az embert. 

Athosz egy ezeréves szerzetesi köztársaság nagy kolostorokkal és közel kétezer szerzetessel. Bekapcsolódhattam az imádságukba, ami hajnali négy órakor kezdődött. Dolgoztunk, imádkoztunk, és időnként elzarándokoltunk más monostorokba. Egy magyar atyával is találkoztam, akit a Szív imájáról kérdeztem. Felejthetetlen élmény volt.

Mi jut eszedbe, amikor a templomok festett falait szemléled? 

A szentek példaként állnak előttünk. Ránk néznek a templom faláról, és mutatják az irányt. Mi is arra vagyunk meghívva, hogy közéjük tartozzunk. Ez az ikonok egyik üzenete.