UrbanGo, a városi kincsvadászat Rolls-Royce-a

– Miért kezd el három felnőtt felnőtteknek szóló játékokat kitalálni és megvalósítani?
– A kincskereséssel az egyik unokatestvérem gyerekzsúrján találkoztam először, és teljesen elvarázsolt. Később a négy gyermekünk miatt is felmerült az igény olyan játékra, amelyet minden korosztály élvezni tud. Amikor Réka, a feleségem és Bea, az unokatestvére rendezvényszervezőként dolgoztak, sokszor elkeserítette őket, hogy kitaláltak valami szórakoztató újdonságot, de a megrendelők visszautasították: „túl kreatívak”. Az UrbanGo esetében, amit tizenöt évig dédelgetünk, míg öt éve végre elindítottuk, szabadon szárnyalhatnak.

A lányokat tehát a leginkább a kreativitás hajtja, de természetesen motivációnk többrétegű: legyen értelmes, szórakoztató, és legyen kulturális aspektusa. Lényege a családdal, barátokkal, kollégákkal értékesen együtt töltött idő, amiből oly' kevés van; nálunk viszont nemcsak együtt szórakozhatnak, hanem közben szabadon beszélgethetnek is.

És fontos számunkra az igényesség is: az UrbanGo külföldi mércével is megállja a helyét. Bár utóbbi időben sok hasonló játék megjelent a piacon, rajongóink szerint mi vagyunk a városi kincsvadászat Rolls-Royce-a.

Van egy nagy törzsjátékos táborunk, akik általában először eljönnek játszani a cégükkel, majd vesznek egy kupont a családjuknak – elkísérik őket, de nem árulják el nekik a megoldásokat, hanem titokban felhívnak minket, és elmondják: nagyon élvezik, ahogy „bénáznak” a családtagjaik – és aztán vesznek másoknak is ajándékba.

– Melyik verzió a népszerűbb?
– A családi-baráti is az, de idén nagyon felfutottak a céges megrendelések. Többször előfordult, hogy 120 főt kellett egyidőben foglalkoztatni; a három budapesti pályán egyszerre ment négy-négy csapat. A családi-baráti játékban minimálisan kell részt vennünk: jön egy visszaigazolás tőlünk a befizetés után és a végén egy hívás a visszajelzések miatt; a telefonos segítségkérés már automata applikációval működik, a készleteket pedig meghatározott időnként feltöltjük. Viszont a céges játékoknál, ha egyszerre több csapat játszik egy pályán, az indulást és a találkozási pontoknál zajló „csatákat” személyesen is felügyelni kell, a végén pedig eredményt kell hirdetni. És közben mindenféle szervezési kérdést is meg kell válaszolni. Ez persze egy kedves gond, de ahhoz, hogy tartsuk a minőséget, muszáj lépést tartani az egyre bővülő igényekkel.

Kép

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

A korábbi telefonos verzió csak korlátozottan tudott segítséget nyújtani; a mostani applikáció sokkal jobb: például azt is meg tudják nézni, hol kellene lenniük, kaphatnak egy fotót és egy részletes leírást arról, mit és hol kell keresniük. De ha váratlan helyzettel, például útlezárással találkoznak, akkor élő embert is el kell érniük, és alapvetően örülnek annak, hogy egy „láthatatlan vigyázó szem” figyeli őket. Az új applikáció révén folyamatosan látjuk, ki melyik pályán jár, és a rendszer jelzi azt is, ha valaki nem indul el időben vagy túl sok segítséget kér – ilyenkor rájuk telefonálunk. A személyes figyelmet nem lehet elhagyni, de ez nem is célunk.

– A rendkívüli helyzeteket hogyan tudjátok megoldani?

– Korábban volt egy olyan állomás a Budai Várban, hogy ha megfejtetted a megoldást és elküldted SMS-ben, akkor kisvártatva megszólalt egy telefon a közelben. Ez egy igazi, James Bond-os fordulat volt, nagyon élvezték a játékosok.

Egyszer azonban telefonált egy csapat: nem tudnak továbbjutni. Visszakérdeztünk minden részletre, de minden rendben volt, így végül rákérdeztünk: nem hallanak valamit a mellettük lévő telefonfülkéből? Akkor derült ki: a szolgáltató aznap leszerelte a telefonkészüléket... Az egészet újra kellett gondolni. Ugyanígy jártunk a Lánchídnál a festő bronzszobrával. Volt egy, a szobor kezében lévő tárggyal kapcsolatos feladat, és egyszer szólt egy csapat: nem találják a megoldás kulcsát. Akkor derült ki, hogy valaki letörte a festő ecsetjét. Vagy ami még gyakori: egy hajléktalan vagy utcán sokat tartózkodó ember felfedezi, hogy egy adott helyre sokan jönnek nézelődni; kifigyeli, mi a megoldás, és felajánlja a segítségét – pénzért. Pedig az lenne a jó modell, ha azt mondaná: „Ha nem fizetnek, elárulom...”.

Mivel minden csapattal legalább egyszer, a végén beszélünk, legtöbbször azonnal kiderül a hiányosság vagy hiba, és gyorsan ki tudjuk javítani. De két-három hetente amúgy is körbejárjuk a pályákat, és ha valami már nem olyan látványos, elmosódott, leszakadt, azt pótoljuk. A legtöbb probléma gyorsan korrigálható és sok eszközünk van beltéren, például vendéglátó egységekben, így nem adunk sok esélyt a rongálásnak. A Várban például van egy nagyító egy hordóban, azt rengetegszer letépték, de megoldottuk: vaslánccal.

Az elején partizán módon intéztük a néhány eszköz kihelyezését, de ahogy bővültek a pályák, beszereztünk mindenféle szükséges engedélyt. Például a Városligeti-tónál lévő pad mintáit, a madáretetőt, a beszélő oszlopot vagy a vízben eldugott tárgyat már így helyeztük el. Az önkormányzatok mindenhol támogatóan állnak hozzánk, senki nem akar elrontani egy játékot. A vidéki pályákat a franchise partnereink felügyelik.

Kép

 Kép: Antal-Ferencz Ildikó

– Hogyan jöttek létre a vidéki pályák?
– Megkerestek olyan, helyismerettel rendelkező játékosaink, akik maguk is dédelgettek hasonló ötletet. Sokan szeretnének ilyesmivel foglalkozni, de végül nem sikerül megvalósítaniuk. A gödöllői pálya gazdája mesélte: annyira szeret játszani, hogy karácsonykor a családtagok kincskeresés révén jutottak az ajándékokhoz. Olyan sikere volt, hogy egy hiányzó családtag utólag kérte: rejtsék el újra az övét.

Mi a kreativitásnak nem szabunk határt, de alapos leírást adunk arról, milyennek kell lennie a pályának, s akinek van ehhez kedve, tehetsége, szuper feladatokat találhat ki. A vidéki pályák tesztelésekor – amikor végre mi is játszhatunk –, láttunk néhány irigylésre méltó ötletet, amire azt mondtuk: kár, hogy nem nekünk jutott először eszünkbe.

Szegeden hamarosan nyílik a második pálya. Idén nyár elején nyílt a gödöllői, nyár végén pedig a debreceni. Mindkettő a városból indulva kimegy a természetbe. Eleinte tartottunk ettől, de remek lett, a belvároson túli természeti kincseket is jó érzés megmutatni. Rengeteg az ilyen visszajelzés: „Itt lakom a közelben, de nem is tudtam erről a rejtett kincsről.” A helyiek újra felfedezhetik saját környezetüket, az idegenek pedig játékosan megismerhetik a várost, városrészt. Egy érdekesség: a Gellérthegyen van egy állomás, amelynek a megoldása közben felfedezhető egy hatalmas, gyönyörű szobor, ami nem mindig látható a fák lombjaitól. De aki szerencsés, fantasztikus látványban van része – erről többen meg szoktak emlékezni.

– Nem tartasz attól, hogy az ötletek egyszer elfogynak?
– Nem. A lányok ötletei kifogyhatatlanok. Rékának van egy hatalmas füzete, amelyben folyamatosan jegyzeteli az ötleteket, és az új pályák építése közben is sok ihletet kapunk. Tervezünk további, nem csak franchise alapú együttműködéseket is. És elképzelhető, hogy nemzetközi vizekre is evezünk; megkerestek már Sydney-ből, Nürnbergből, Bostonból, Bristolból, Prágából, Zágrábból.

Támogatott tartalom. A cikk az UrbanGo Kft. megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.