Nyugat-Európában is erősödik a félelem, az ukrán háború megosztja a társadalmat

Európa megosztott

Az Európai Tanács megbízásából április vége és május közepe között végzett online közvélemény-kutatásban 8172 felnőttet kérdeztek meg tíz európai országban: Németországban, Franciaországban, Romániában, Lengyelországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Nagy Britanniában, Finnországban és Svédországban. A június közepén közzétett eredmények szerint az ukrajnai háború negyedik hónapjában az európaiak továbbra is egységesen támogatják Kijevet, de megosztottak abban, hogy meddig hajlandók elviselni a konfliktus gazdasági hatásait.

A felmérés eredményei azt jelzik, hogy a közvéleményt egyre inkább a háború közvetett hatásai, különösen a megélhetési költségek emelkedése miatt aggódik.

A kormányoknak választ kell keresniük erre a problémára, miközben megpróbálják fenntartani a nyomást Moszkvával szemben. A megkérdezettek valamivel több mint egyharmada békepárti, és szeretné, ha a háború mielőbb véget érne, akár ukrán területi veszteségek árán is, szemben azzal a 22 százalékkal, akik szerint az igazságosság az elsődleges, és az ukrán területi integritást a végsőkig védelmezni kell. A szavazók egyötöde bizonytalan, és továbbra is határozott európai választ szeretne, míg a többiek azt mondták, nem tudnak állást foglalni.

A jelentés szerzői, Ivan Krastev és Mark Leonard, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) vezető munkatársai szerint ezek a vélemények hatással lesznek az európai Ukrajna-politikára. A közvéleménykutatás eredményei arra utalnak, hogy az európaiak attitűdje folyamatosan változik. Az élelmiszer és a fűtés árának további emelkedése társadalmi krízist eredményezhet, a nehezebb napok pedig még csak következhetnek – áll az értékelésben. Az európaiakat a nukleáris háború veszélye is aggasztja, és ha még erősödni is fog az a meggyőződés, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem hoznak eredményt, nőni fog a szakadék azok között, akik gyorsan véget akarnának vetni a háborúnak, illetve azok között, akik Oroszországot akarják legyőzni.

Aggasztó gazdasági előrejelzések

A felmérésben szereplő országokban – kivéve Lengyelországot – a mielőbbi békét sürgetők tábora az erősebb. Ők amiatt aggódnak, hogy kormányaik az Oroszország elleni fellépést helyezik előtérbe a növekvő inflációval és a megélhetési költségek drasztikus emelkedésével szemben – áll az ECFR elemzésében. Mivel a gazdaságok még mindig a koronavírus-járvány utóhatásaitól szenvednek, az ukrajnai háború májusban rekordmagasságba vitte az infláció emelkedését az eurózónában, míg az energiaárak emelkedése idén lesz a legmeredekebb. Ez az előrejelzés még azelőtt született, hogy az EU júniusban az orosz olajimport nagy részének leállítása mellett döntött. Azóta világossá vált, hogy a további kereskedelmi fennakadások és a kiterjesztett gazdasági szankciók recesszióba sodorhatják az európai gazdaságot.

A Kelet-Ukrajnában zajló harcok elhúzódása, a háborús fáradtság, az egekbe szökő élelmiszerárak és energiaszámlák megrengethetik az európai kormányok elszántságát abban, hogy térdre kényszerítsék Moszkvát.  

Egy másik elemzés az Európai Beruházási Bank megbízásából készült, és kifejezetten a háború gazdasági hatásaira fókuszál. Eszerint az euróövezet inflációja 2022-ben várhatóan 6 százalék fölé emelkedik, ami 2,5 százalékponttal magasabb a néhány hónappal ezelőtti becslésekhez képest. Ez 1,1 százalékkal csökkentheti a reál magánfogyasztást az Európai Unióban. Ennél is fontosabb, hogy az élelmiszer- és energiaárak emelkedése súlyosan érinti a szegényebb háztartásokat. Az Unió reálgazdasági növekedése 2022-ben várhatóan jóval 3 százalék alá esik, az Európai Bizottság által a háború előtt becsült 4 százalékhoz képest.

Az EBB a háborúnak az uniós cégek jövedelmezőségére gyakorolt ​​hatását elemezve rámutatott, hogy e cégek vesztesége várhatóan mintegy 15 százalékra emelkedik az invázió kezdetét követő egy évben. Hitelminősítésük folyamatosan romlik, és az elkövetkező hónapokban 10 százalékról 17 százalékra emelkedik azoknak a cégeknek az aránya, amelyeknél fennáll az adósságtörlesztésre való képtelenség veszélye.

Leginkább az olyan ágazatokban működő cégek szenvednek kárt, mint a közlekedés, a vegyipar és a gyógyszeripar, valamint az élelmiszeripar és a mezőgazdaság.

Már most veszélyben az életszínvonal

Észak- és Nyugat-Európa gazdagabb országaiban még az alacsonyabb jövedelmű háztartások is jobban tudják viselni az áremelkedést, mint a közép- és délkelet-európai háztartások, hiszen a megtakarítási ráta és a jövedelmek általában magasabbak. Ezt jól tükrözik az Eurobarométer legfrissebb, június végén közzétett adatai is. Eszerint az európai polgárok mintegy 60 százaléka előtérbe helyezi a szabadság és a demokrácia védelmét a fogyasztói árak visszafogásával szemben. Ugyanakkor a COVID-19 világjárvány már az ukrajnai orosz invázió előtt is aggodalmat és bizonytalanságot keltett az emberekben a gazdasági kilátásaikkal kapcsolatban.

Az egyszerűsítő Kelet–Nyugat, Észak–Dél kategorizálást azonban árnyalja az Eurobarométer tavasszal készült felmérése, amely szerint az európai polgárok túlnyomó többsége (87 százaléka) azt állítja, hogy a háború már hatással volt rá, vagy érinteni fogja az életszínvonalukat. Az európaiak 60 százaléka nem bízik abban, hogy az ukrajnai háború után az élet változatlan marad, ám 40 százalékuk szerint az infláció és a megélhetési költségek emelkedése máris rontotta az életszínvonalat.

Tízből csaknem hat ember azt mondja, hogy nem érzi magát késznek az energia- és élelmiszerárak emelkedésére. Az európai szankciókat támogatók és az áremelkedés miatt aggódók aránya közel megegyező.

Jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között abban is, hogy például a Görögországban élők különösen sebezhetőnek érzik magukat, míg Dániában viszonylagos rugalmasságot mutatnak.

Újra előkerülnek a világháborús praktikák

A szankciók mellett kardoskodó politikai retorika és a polgárok félelmei között tehát nagy a szakadék. Ezt a feszültséget jól érzékelteti, hogy

a nyugati sajtóban egyre több olyan írás jelenik meg, amely már rég elfeledett spórolási trükkökre tanítja az olvasókat.

Ezek általában a második világháborús gazdasági nehézségeket állítják – egyelőre merész – párhuzamként az európai polgárok elé, ami mutatja a félelem mértékét, és egyben azt is, hogy Európa nyugati felének a lakossága az elmúlt 60 évben hozzászokott ahhoz, hogy semmilyen hiánnyal és korlátozással nem kell szembesülnie. Egy angol portál írása például a második világháborúban helytálló angol háziasszonyok praktikáit sorjázza és ajánlja az olvasók figyelmébe.

A listán olyan megoldások is szerepelnek, amelyek Európa középső és keleti vidékén sosem kerültek ki az eszköztárunkból. Ilyen például az a tanács, hogy a napon szárított ruha anyagában tartósabb marad, mint a szárítógépben szárított; kevesebb cukorral is lehet édességet készíteni, mint amennyi a receptben áll; az elmosott befőttesüvegek kiválóan alkalmasak a tárolásra, az összegyűrt alufólia, a szakadt textília és az újságpapír alkalmas tisztitóeszköznek. 

A serpenyőket nem kell kidobni, ha elkoszolódtak, hanem többek közt rebarbarával is vissza lehet adni a fényüket; a fonnyadt zöldségből még remek leves főzhető; a húsmaradékból fasírtot lehet készíteni; a száraz kenyér pedig szintén értékes alapanyag a főzéshez.

A kevésbé valószerű ajánlások között szerepel a textilpelenka, a céklalé mint ajakszínező és a cikóriakávé, valamint a vaj dúsítása olajjal és sóval. A lista néhány eleme mosolyt fakaszthat, ám megjelentetése önmagában is jelzésértékű.

Ugyanakkor érdemes felidézni, hogy a krími orosz invázió idején, 2015-ben az európaiaknak mindössze 30 százaléka gondolta úgy, hogy Ukrajnának uniós tagságot kellene biztosítani, hogy megvédjék az országot a jövőbeni orosz agressziótól, valamint fontosnak tartották, hogy a tagság feltételeként a korrupciót és az oligarchiát fel kell felszámolni. A közvéleménykutatás részletei ma már elérhetetlenek az interneten, ám egy összefoglalóból megtudhatjuk, hogy a francia válaszadók voltak a legszkeptikusabbak, míg a britek nagyrészt közömbösek. A még durvább agresszió mára érthető módon más megvilágításba helyezte a csatlakozási kérelmet, ám a hét évvel ezelőtti közvéleménykutatás jelzi, hogy az európai polgárok támogatása nem volt feltétlen, és valószínűleg ma sem az. A konfliktus elhúzódása és az Oroszországgal szembeni szankciók sikertelensége, valamint az emberek tűrőképességét próbára tevő áremelkedés és fűtőanyagkorlátozás esetén a kritikus hangok fel fognak erősödni.