„Mi vagyunk azok, akik jelzés nélkül is bejutunk minden érintett háztartásba” – Szabóné Kurucz Aranka védőnőnek mindig a gyerek az első

Mesélj nekem egy kicsit Tokodaltáróról! Hogyan néz ki a körzeted? Azt már látom, hogy kocsival jársz, pedig biciklin képzeltelek el. Vannak veszélyes utak, harapós kutyák, drogtanyák errefelé?

Jövőre lesz épp harminc éve, hogy itt dolgozom. Amikor ide kerültem, meg kellett pályázni az állást. Akkor a lakosság összetétele még teljesen más volt. Tokodaltáró kezdetben egy bányásztelepülésként indult, és a betelepülő bányászok családjainak „hatoslakásokat” épített az akkori tanács. Minden ilyen házban hat lakás van, másfél szobások. Később az esztergomi önkormányzat megvette ezeknek a lakásoknak a nagy részét és egy felszámolt romatelep lakói költöztek ide. Négy utca áll most hatoslakásokból, ez a település számomra legnehezebb része. Tokodaltáró ma is egy természetközeli békés kis település, és bár fiatalkoromban szerettem Pest nyüzsgését, most ezen a tájon érzem magam otthon. Egyetlen hírességünk régebben a Lengyel Piac volt, ami ma is helyi piacként működik. Sok körülöttünk az üzem, a gyár, itt mindenki talál munkát, aki akar. Szeretem, hogy a település olyan kellemesen „egyben van”, nincsenek leszakadó, különálló részei. Ez a lelkiségben is megjelenik.

Miért választottad ezt a pályát? Mi vonzott benne, milyen képed volt róla? 

Vallásos családból származom, nálunk mindig sok rokon gyerek rohangált, és fiatal lányként jól tudtam kötődni hozzájuk. Óvónő nem lehettem, mert ahhoz akkoriban a hangszertudás is feltétel volt a főiskolán. A mi falusi védőnőnk a példaképem volt, vele sokat beszélgettem, így választottam ezt a hivatást. Azóta már három fiam van és hét unokám, „egy rakásban” lakunk, így most is gyerekek között telik az életem. Az unokáink felé folyamatosan nyitottak vagyunk a férjemmel, nem mondunk nemet rájuk soha. Néha 2-3 napra azért elutazunk kettesben és ott némileg elérhetetlenné válunk, de ha itthon vagyunk, mindennap óriási nálunk a forgalom. 

Egyébként önkéntes tűzoltó is vagyok a falunkban, de nálunk ez is egy „családi vállalkozás”, ahol rám a rendezvényszervezés feladata jut. 

Én ebben érzem jól magam.

Hogyan tettél szert tekintélyre, mint védőnő? Küzdöttél ezzel kezdetben, vagy inkább partnerkapcsolatként kezeled a családjaidat?

Amikor ide kerültem, az volt a jó, hogy egykorú voltam az akkori kismamákkal. Most viszont azt fordítom az előnyömre, hogy már gyerekeim, unokáim vannak, nagy a tapasztalatom anyaként és védőnőként is. A védőnői munkában megvannak a hivatalos ügykezelésre vonatkozó szabályok, például, hogy hányszor értesítek valakit egy oltásról, vagy hogy mikor küldök tértivevényes felszólítást. Az én személyiségem olyan, hogy szeretem ezeket inkább megbeszélni, szép szóval megoldani. Van, ahol a fenyegetéssel nem lehet sikert elérni, jobb eszköz a bizalom kialakítása és megőrzése. A bizalom már lehetővé teszi, hogy megbeszéljük, miért nem jött be valaki, mi tartotta őt vissza. Olyan még nem volt, aki végül ne jött volna el… Ha szól egy kismama, hogy nincs cipő vagy ágynemű a háznál, akkor együtt megoldjuk, a családsegítővel és a helyi Vöröskereszttel is jó a kapcsolatom. Nem éreztem soha, hogy küzdenem kell a tekintélyért, a látogatásaim reményeim szerint egyben lehetőségek is.

Kép

Tokodaltáró község védőnője, Szabóné Kurucz Aranka – Fotó: Csongor Andrea

A védőnői hivatás sokszínű műfaj, egészségügyi, gyermekjóléti és szociális területek mezsgyéjén helyezkedik el. Te hogyan teremted meg ebben összhangot? 

Vannak olyan családok, ahol sajnos a gyermek kiemelése fenyeget, ott nagyobb hangsúlyt kap az ellenőrző, kontrolláló szerepem. Ez nehéz szerep. Azt erősítem magamban ilyenkor, hogy a gyerek az, aki fontos, ő a lényeges. A gyerek nem tehet arról, ha a szülő nyomorúságosan bánik vele, vagy nem biztosít a számára lehetőségeket. Ezek a szülők nem szokták belátni, hogy kárt tesznek a gyerekükben. Nekem az a védőmottóm, hogy azért vagyok itt, és én vagyok az, aki a gyerek érdekét védi. Szerencsére ma már nem én teszek javaslatot kiemelésre, viszont jelzést adni a körülményekről kötelességem. 

Egy ilyen kiemelés után húsz évvel egyszer bejelölt engem ismerősként egy azóta már felnőtt fiú, és megmutatta, hogy milyen életre kapott esélyt. 

Ma boldog párkapcsolatban, jó anyagi helyzetben él, munkája van, rendben van az értékrendje. Sokat gondolok erre.

Hogy néz ki egy napod? Melyik részét szereted a legjobban?

Nem minden napom egyforma, és nagy örömömre én oszthatom be az időmet. Vannak kötött tanácsadási időpontjaim, de viszonylag szabadon mozgok. A Covid óta megmaradt nálunk az a szokás, hogy egyeztetett időpontra jönnek hozzám és én is szólok, ha kimegyek egy családhoz, kivéve, ha valakihez okkal állítok be váratlanul. A védőnői státuszvizsgálatok időigényesek, érdemes erre időt szánni és nem várakoztatni a következő babát. Legjobban természetesen azt szeretem, ha sikereket érek el. Egyszer egy örökbefogadásnál segítettem, ez nagy öröm volt mindenki részéről. Az is jó érzéssel tölt el, ha egy szűrővizsgálat oda vezet, hogy a baba eljut a korai fejlesztésre vagy megkapja időben az orvosi kezelést.

Miben kérnek ma segítséget a szülők, édesanyák? Milyen problémákkal küzdenek?

Az internet nyújtotta számtalan információs lehetőség ellenére is sok a kérdés, és én örülök, ha engem kérdeznek. A szülésről mindig beszélgetünk, arról, hogy mit kell vinni a kórházba, a szülés utáni élettani hatásokra, igyekszem felkészíteni őket arra is, hogy mi várja majd őket itthon. Lehet-e előzetes császármetszés után normál szülés? Milyen betegségekre milyen hatással lehet a terhesség? Mikor kell elindulni a kórházba, vagy mikor kell mentőt hívni? Kell-e házassági anyakönyvit vinni a kórházba? Mennyi vérzésre kell számítani? Mikor jön ki a gyerekorvos a babához? Sok olyan kérdés merül föl, amire nem térnek ki a könyvek.

A védőnői szerep és módszertan változott a munkában töltött időd alatt. Te hogyan viszonyulsz a falatkás táplálás (BLW), a hordozott babák vagy az EC (pelenka nélküli babák) technikájához?

Mára személyre szabottabb lett a védőnői gondozás, nem mindenkihez megyünk egyforma gyakorisággal, nem is igényel minden család szoros gondozást. A módszertanunk úgy változott, ahogy a tudomány ismeretei is változtak, például a hozzátáplálásról vallott elvek. Régebben nem volt ennyi ételallergia, intolerancia sem, erre is reagál a gyermekgondozói tudás. Én rugalmas tudok lenni az új irányzatokkal, ebben a családom is frissen tart. A menyem BLW-zik az unokámmal, én utánaolvastam és úgy láttam, hogy szakmai szemmel is jónak ítélik. A gyakorlatban is működőnek láttam. Nekem az EC is tetszik, az unokám probléma nélkül lett így szobatiszta.  

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Adódtak-e a pályád során a klienseid felől megfogalmazódó igények, mint pl. babaklub, biztos kezdet gyerekház, vagy zenebölcsi? Felvettél a palettára ilyen tevékenységeket?

Igen, mert az anyukák számára fontos, hogy legyen közösségük. Baba-mama klub indult nálunk védőnői kezdeményezésre, ebben én nagyon elköteleződtem, barátságok is szövődtek a klubban, igazi sikertörténet volt. Ám sokat változtak azóta a családok, jobban is félnek a betegségektől a Covid óta. 

Változott az igény is, az utóbbi időben láttam anyukákat, akik a telefonjukat nyomkodták a foglalkozáson abban a hiszemben, hogy a szervezők vigyáznak a gyerekre.

Ez azonban nem erről kell, hogy szóljon. 

Eszedbe jutott már, hogy a csecsemőápolás lehetne tananyag az iskolákban? Mennyire hoznak otthonról tudást a kismamák?

Én már nevet is találtam ennek, „családi életre nevelés”. Például a bántalmazó helyzetek felismerése, a fogamzásgátlás, a szexuális élet, csecsemőgondozás – ezeken a területeken nagy homályok vannak, miközben a kétismeretlenes egyenlet megoldóképletét tudják a gyerekek. Amire nekem lehetőségem adódott, azt helyben megcsináltam. 

Hogyan éred el az apákat? Ők is célközönség?

Ma már várandós tanácsadáson is megjelennek az apukák, egyre több az apás szülés, és egyre gyakoribbak az olyan látogatásaim, amelyeken az apa is igyekszik részt venni. Nagyon dicsérem őket, bár azt gondolom, hogy ne várjuk az egész nap dolgozó apukától, hogy ő vigye a babát a védőnőhöz, amíg az anyuka a körmösnél van. 

Szerinted mire lehetne még használni ezt a hihetetlenül jól szervezett intézményt, a védőnői hálózatot?

Azt gondolom, hogy mi vagyunk azok, akik jelzés nélkül is bejutunk minden kisgyerekes háztartásba, és ez fontos, bár alázatra intő jogosítvány. Óriási lehetőség a gyermekek, a szülők, a család számára is. A családlátogatás során többnyire az egész nagycsalád hozzám fordul az egészségügyi és szociális kérdéseivel, hiszen ismerem az ellátórendszert, a bemeneteket. A közösségteremtő lehetőségeket is nagyon fontosnak tartom, ezt is szívesen erősíteném.

A Három Királyfi Három Királylány Alapítvány és a Nemzeti Népegészségügyi Központ által 2020-ban alapított Steller Mária-díj azokat az elhivatott védőnőket ismeri el minden évben, akik kiemelkedő szakmai munkájukkal támogatták a kisgyermekes családokat. A díjat minden megyéből és a fővárosból egy védőnő kapja.