Van más út, mint a korai iskolaelhagyás – nehéz sorsú borsodi fiatalokon segít a „Tedd képessé” program
Tizenévesek, de arra kényszerülnek, hogy tanulás mellett vagy inkább helyett a saját családjukat tartsák el. Sok cigány származású, az ország legszegényebb régióiban élő fiatalnak ezek a mindennapok. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kazincbarcikán két éve létrejött az ország első műhelyiskolája, ahol a szakképzésből lemorzsolódó 16–18 évesek részszakmát, versenyképes tudást szerezhetnek. A „Tedd képessé” mintaprogram sikeresnek bizonyult: 60 gyereket sikerült megvédenie a korai iskolaelhagyástól, 80–90 százalékuk azóta dolgozik vagy folytatta tanulmányait. Kérdés, hogy a program végeztével mit hoz a jövő? Puskás Balázzsal, a Don Bosco Szalézi Társasága gyermekvédelmi felelősével, a mintaprogram vezetőjével beszélgettünk.
Megelőzni a korai iskolaelhagyást
Kazincbarcikán 1993 óta a Szalézi rend fenntartásában működik a Don Bosco Iskola, egy többcélú szakképző intézmény: általános iskola, gimnázium, szakképző, technikum és kollégium is üzemel a falai között. A hátrányokkal, nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatását, számukra az iskola befejezését, az életben való elindítást próbálják sikeresen megvalósítani.
A Don Boscóba járó diákok nagy többsége roma származású, olyan borsodi falvakban élnek, ahol tapintható a nyomor, van, hogy az egész faluban nincs áram vagy víz. Nem ritka, hogy az itt élő gyerekeknek kell eltartani szüleiket, rokonaikat, vagy korán saját családot alapítanak.
A lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya a magyar alap- és középfokú oktatásban sokáig magasabb volt az európai uniós átlagnál. 2016–17-ben ez a szám még az akkori tanulólétszám 10,85 százaléka volt, azóta viszont jelentős javulás állt be. A KSH adatai szerint a 2019–20-as tanév második félévében a lemorzsolódók országos aránya 7,28 százalék volt. Ez a javulás viszont a szakképző intézményeket nem jellemezte. Sőt! Itt a lemorzsolódók aránya a 12,87 százalékot is elérte.
A legrosszabbul teljesítő megyék Zala, Borsod-Abaúj Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, ahol a leghátrányosabb helyzetű fiatalok élnek.
A „Tedd képessé” Don Bosco Szakképzés-fejlesztési Mintaprogram 2020-ban azzal a céllal indult, hogy a 16 éven felüli, nyolc általánost végzett fiatalok a szakképzésben maradjanak, a műhelyiskolában részszakmát szerezzenek, és utána helytálljanak a munkaerőpiacon, vagy visszamenjenek tanulni. A programot az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) finanszírozta.
Az első eredmények már most látszanak, de erről majd később.
Nincs tankönyv, csak gyakorlat
„Ha nem megy a szakképzés, gyere vissza dolgozni, és munka közben megtanulod a gyakorlati részeket. Utána még visszamehetsz tanulni, vagy elmehetsz dolgozni” – foglalja össze a képzés lényegét Puskás Balázs, a „Tedd képessé” pilotprogram vezetője.
A műhelyiskola a Don Boscóban a szakképző iskola része, a hároméves szakképzés új, rugalmas útja. A hároméves képzésről lemorzsolódó, 16 évet betöltött, nyolc osztályt elvégzett fiatalok kerülnek át ide. A műhelyiskolán belül működik az úgynevezett Dobbantó is: ide azok járhatnak, akik már elmúltak 16 évesek, ám nem sikerült elvégezniük a nyolc osztályt. Ők egyéves kompetenciafejlesztés után tovább mehetnek a műhelyiskolába.
A fiatalok 6–24 hónap alatt szerezhetnek részszakmát. Míg a fiúk falazó-kőművesnek, szobafestőnek, fémipari gyártáselőkészítőnek, csőhálózat-szerelőnek, addig a lányok lakástextil-készítőnek (a divatszabó részszakmája) tanulhatnak.
Nincs elmélet, csak gyakorlat, nincs órák közti csengetés, és nincs vizsgaidőszak sem. Mindenki akkor vizsgázik, amikor az oktatója úgy látja, hogy elsajátította a szükséges ismereteket.
A gyerekek és a szakoktatók mester-inas viszonyban dolgoznak. A mester az építkezésen mondja el a tanítványnak, hogyan rakja a téglát, hogyan keverje a habarcsot. Minden, ami elmélet, például anyagismeret lenne, azt is a gyakorlatban tanulják meg.
Tanulnak, és közben eltartják a családot
Szendrőlád és Sajókaza a környék két legelmaradottabb települése, ahonnan sokan járnak be a műhelyiskolába. Emellett Dédestapolcsány, Balajt, Edelény is vonzáskörzet.
„A brutális mélyszegénység és a családi minta sem segíti őket abban, hogy ki tudjanak emelkedni, óriási hátrányokkal kerülnek hozzánk. Sok esetben már a korai fejlesztés során sem jutottak hozzá az alapokhoz, ezért részképesség-zavaraik vannak. Gondolkodásbeli készségek, matematikai értés, szövegértés, dolgok sorrendbe állítása, nekik ez mind-mind nehézség” – magyarázza a programvezető. A fiatalokkal ezért heti egy napon pszichológus, gyógypedagógus, életmód-tanácsadó is foglalkozott. „A két év alatt kialakult egy közeg, amelyben jól érzik magukat.”
Vannak olyan tanulók, akik amellett, hogy a Tedd képessé programban részt vesznek, eltartják a családjukat is.
„Jártak hozzánk például olyan gyerekek, akik az iskola után hazamentek, majd indultak fát, rezet, fémet gyűjteni, amit eladtak, és abból élt a család, apuka, anyuka, testvérek. Nekik napról napra kell pénzt keresniük, ha azt látják, hogy csak a hónap végén fognak pénzt kapni, érthető, hogy kimaradnak az iskolából” – meséli Balázs.
A műhelyiskolában havi ösztöndíjat, egy fél minimábért tudtak fizetni a diákoknak. Munkaviszonyban foglalkoztatták őket, amellett, hogy az iskola beiratkozott növendékei is voltak. Ha valaki nem jött el az iskolába, azt a napot levonták a munkabéréből. „Ha nem mész el a munkahelyedre, nem kapod meg a fizetésedet, ezt is meg kell tanulniuk” – mondja.
Mentorok nélkül nem működne
A műhelyiskolában nyolc gyerekre jut két mentor, akik sokszor egyfajta apa- vagy idősebb testvér-szerepet is be kell, hogy töltsenek.
„Ha egy gyerek nem jön be a műhelyiskolába, eltelik egy nap, két nap, és utána el kell menni beszélni az apukával, nagyapával, nagybácsival. Olyan is volt, hogy kisbusszal hozták be a mentorok a gyerekeket, mert nem jelentek meg reggel, amikor külső munkára kellett volna menni. Előfordult, hogy Fehér Béla, a műhelyiskola helyi vezetője vasárnap délután ment ki egy családhoz, mert akkor tudta csak elérni őket” – sorolja a példákat Puskás Balázs.
Ugyanakkor nem lehet mindig mindenkit megtartani. Sokszor a fent már említett pénzkérdés miatt van, aki inkább a fekete munkát választja.
„Olyan nem volt, hogy valakit egy-két hét után elküldtünk volna, inkább hónapokig próbálkoztunk. De egy idő után sajnos van olyan eset, akit el kell, hogy engedj” – fogalmaz.
A Don Bosco Iskolában az alapítás óta állandó, élő kapcsolat van a szülők és a tanárok között. Kihelyezett szülői értekezleteket tartanak Sajókazán, Szendrőládon, ha a szülők nem jönnek be az iskolába. Keresztény szellemiségben nevelik az odajárókat, a szolgálatuk célja, hogy a leghátrányosabb helyzetűeknek is esélyt nyújtsanak.
„A srácok nagy többségükben keresztény családokból származnak, sajátos hagyományokkal átszőtt, nagyon szép hitük van. Az ott dolgozó szalézi papok, testvérek nagyon jól tudnak erre a hitvilágra kapcsolódni. Játékosan, viccesen tudnak zenélni, ami nagyon fontos, hisz ezeknél a gyerekeknél a kreativitásnak nagy szerepe van” – hangsúlyozza a programvezető.
Hatvanan végezték el a képzést
„Reggel hétre bejöttek, átöltöztek munkaruhába, megreggeliztek, ezután három blokkban dolgoztak, közben voltak szünetek. Ebéd, majd a nap végén értékelés” – vázolja a benti munkarendet Puskás Balázs. Ugyanakkor az itt tanuló fiúk általában külső helyszíneken dolgoztak. A Felzárkózó Települések Programban részt vevő Balajton például egy Jelenléti pontot újítottak fel.
Ezenkívül egy igazi nagyberuházás, az iskola területén található több mint 1100 négyzetméteres műhelycsarnok építési munkálataiban is részt vettek.
„Ez egy teljesen éles helyzet volt, egy éven keresztül tartott. Csőszerelőink, hegesztőink, festőink, kőműveseink is részt vettek benne, sőt festőink ott is tették le a vizsgájukat.”
A pilotprogram két éve alatt összesen hatvanan tettek sikeres vizsgát. Az elsőévesek utánkövetése alapján elmondható, hogy egy év elteltével a 80 százalékuk tanul vagy dolgozik.
„A szakképzésből lemorzsolódók 80–90 százalékát sikerült visszatartani, ez elég jó arány. Közben az első évben a nyolc lányból hárman gyermeket szültek, nekik emiatt előre is hoztuk a vizsgájukat. Otthon nevelik a gyerekeiket, és megható, ahogy a pici babáikkal törődnek. Van olyan házaspár, akik mindketten hozzánk jártak, múlt héten voltam lenn, találkoztam velük. Az anyuka otthon neveli a gyereket, az apukának rendes állása van. Büszkén mutatta az autóját, amit meg tudott vásárolni” – meséli Puskás Balázs.
Hogyan tovább?
A mintaprogram két év elteltével véget ért, de a műhelyiskola továbbra is működik. A projekt vezetője eddig a Szalézi Intézmény Fenntartó volt, az idei tanévtől viszont a Don Bosco Iskola veszi át ezt a feladatot. Puskás Balázs szerint több kihívás áll előttük.
Egyrészről a szakoktatók túlterheltek, egyszerre három helyen (szakképzés, technikum, műhelyiskola) is dolgoznak, ezért a műhelyiskolában nehezebben tud kialakulni a mentor-tanítvány viszony.
„Pedig ezek a gyerekek azt igénylik, hogy egy az egyben velük foglalkozzanak” – szögezi le.
A műhelyiskola után sokan újra motiváltak lesznek, „beleszeretnek” a szakmájukba, és szeretnének visszamenni a szakképzésbe, teljes szakmát tanulni. De ilyenkor az a helyzet áll elő, hogy ugyanoda mennek vissza, ahonnan egyszer már az elméleti oktatás miatt elmenekültek.
„Fontos cél lenne, hogy legyen valamilyen átmenet a formális szakképzés és a műhelyiskola között. Ez még egy megoldandó feladat” – teszi hozzá.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
