Tanári szoba 2. – Legalizált gyerekmunkából szórakozás

Egy felnőttnek átlagosan 40 órát kell dolgoznia, ami azt jelenti, hogy a gyerekmunkát nem sok értelme volt korlátozni a 19. században, mert az még most is legális a középiskolákban, legalábbis annak fehér galléros formája. „Értelmiségi leszel, fiam, engedelmeskedj!” – fegyelmezi a tanár a lázadó lelkiismeretet. Mert a kamaszlélek szabadságra vágyna: divatos regényre, letöltendő sorozatra, popslágerre, koncertre és alkotásra – a napi kötelező és hasznos penzum mellett.

Hogyan segíthetek én a gyerek szabadságvágyának érvényesítésében? – teszem fel naponta, általában nyolcadik óráim után a kérdést magamnak. Vagy szokja meg a leendő állampolgár, hogy az Óperenciás-tengeren túl a Túlórák Birodalma várja?

Első segítségem ebben a tanévben a diákoknak: az olvasnivalókon kívül nem adok nekik írásbeli házit!

Egyáltalán honnan ered az a szokás, hogy szinte minden tanár kötelességének érzi szobatudóst faragni diákjából? Tisztában van-e azzal a pedagógus, hogy a leckék nagyrészt szünetekben és este tizenegy környékén szülői nyomásra születnek? Ebből adódóan hatékonyságuk, készség- és képességfejlesztő szerepük, ismeretelmélyítő jellegük egyáltalán nincs. A szövegértésben kiváló eredményeket elérő finnek és dél-koreaiak egyenesen üldözik az otthoni tanulást. Ez talán a lónak a túlsó oldala, hiszen minél inkább sulykoljuk a diáknak, hogy ne tanuljon otthon, annál nagyobb késztetést érez arra.

Hihetetlen, de a kamaszoknál is működik a tiltott gyümölcs effektus. Az egyik kollégámnak például van egy fekete könyve, a tiltott olvasmányok jegyzéke. Azt időnként bent felejti az osztályban.

Másnap, mint mi sem történt volna, megtalálja. A gyerekek úgy tesznek, mintha nem pillantottak volna bele. Közben már ott is van a kezükben Camus Közönye vagy Krúdy Gyulától az Asszonyságok díja.

A másik segítségem a tankönyvvel kapcsolatos. Mivel a gyereknek a túlterheltségből adódóan kevés ideje marad a hatékony tanulásra, ezért órán próbálom meg hozzásegíteni a tudáshoz, akkor fejlesztem az ő készségeit és képességeit.

Fontos hangsúlyozni, hogy órán is csak segíteni tudunk a tanulásban, nem pedig megtanítani, csúnyább szóval „letanítani” az anyagot. Erre pedig az egyik legjobb módszer, ha a diák élvezi az órát, élményhez kötődik nála az ismeret, és talán észre sem veszi, hogy ő akkor éppen tanul.

Kép: Designed by Freepik  

Ilyen trükk lehet a gamification (játékosítás), ami magyarul azt jelenti: játékos feladatokkal színesíteni az órát. Például rendezhetünk egy vetélkedőt a gyerekek között egy-egy olvasmányból. Kisorsolhatjuk a 3-4 fős csapatokat, akik együtt dolgoznak a feladatokon, és a verseny végén a dobogós helyezést elérőknek fel lehet ajánlani egy-egy jelest, kis ötöst vagy pulszt. Így nagyobb lesz a diákok motivációja, és a tanár is könnyebb szívvel adhat ötöst a produkcióra, mint amikor egy felelő dadogva izzad a többiek előtt. Emellett nagyobb eséllyel válik belőle társasági lény, a nagyon beszédes diákok (minden osztályban vannak ilyenek) pedig kidumálhatják magukat. Miért baj az, ha hamarabb végeznek a feladattal, és utána megbeszélik fél percben a hétvégét, amit a pad alatt levelezve egyébként is megosztanának egymással?

Ha azt gondolnánk, ilyen vetélkedő csak általános iskolásokat hoz lázba, tévedünk. Már két alkalommal tanultunk ilyen formában Franz Kafka Az átváltozás című művéről 12. osztályokkal.

A 18 évesek olyan lelkesen alkottak állóképeket az elbeszélés egy-egy jelenetéből, mintha Facebook Live közvetítést indítottak volna a hétvégi buliról.

Hasonlóan aktívak voltak, amikor bulvárcikket kellett írni Gregor Samsa sorsáról, vagy amikor egy rögtönzéses érvelő feladat keretében el kellett adniuk Kafka könyvét egy kortársuknak. A hangulat akkor hágott igazán a tetőfokára, amikor jól ismert sablonok alapján képekhez kellett vicces feliratokat társítani, azaz mémeket alkottak. Mivel a net egyébként is tele van Kafkához kötőtő mémekkel, ötleteik összevethetők az univerzum hasonló műveivel, és publikálhatók is a megfelelő csatornákon (saját Instagram-profil, az iskola mémoldala stb.). Az okosabb iskolák maguk készítenek mémoldalt, mielőtt a diákok megelőzik őket... 

A legalizált fehér galléros gyerekmunka így válhat szórakozássá, kikapcsolódássá, amitől szépen hízik a tanár és a diák mája is.

Így lehet a heti 44,5 óra gyerekmunkának egy részét játékká alakítani, hogy a diák ne váljon már előre kizsigerelt munkaerővé, hanem motivált, kreatív fiatal lehessen. Ráadásul a tanár is szívesebben dolgozik egy olyan órán, ahol a diákok jól érzik magukat. A munka ilyenkor kicsit neki is szórakozássá válhat.