Több mint rendrakás: mit kezdjünk feleslegessé vált tárgyainkkal?

Nagytakarításkor kincseinket rendszerint ide-oda helyezgetjük, beljebb toljuk a régi dolgokat, kívülre tesszük az újakat, de a polcok tulajdonképpen ugyanolyan zsúfoltak maradnak. A kiselejtezett darabokat az ember fölviszi a padlásra, lehordja a pincébe, esetleg beteszi a rumliszobába. Hátha szükség lesz még rá. Így gyűlnek körülöttünk a kinőtt gyerekruhák, régi cipők, „kitanult” íróasztalok, megunt könyvek. A szemétre dobás tékozlás, elajándékozni pedig luxus lenne. Persze a legtöbb padláslakó kincs soha nem lesz többé használatban, és évek múltán azt vesszük észre, hogy ruha-, könyv-, és bútorraktárban élünk.

Ruhagyűjtés

Talán a ruhásszekrény az, amit hajlandóak vagyunk néha átnézni, és a kihízott, vagy évek óta nem használt daraboktól meg is válunk. Jó ösztönzők erre a bevásárlóközpontok elé kihelyezett ruhagyűjtő-konténerek. Gondoljunk arra, hogy a rászorulók sem tönkrement, ódivatú, elhordott darabokat szeretnének megkapni, azok a szemetesbe valók. Az adományozás aranyszabálya, hogy csak olyat ajánljunk fel, amit szemtől szembe is felkínálnánk. Tartsuk tiszteletben a szegényebb ember méltóságát!

Mindenre szükségünk van?

Költözködés alkalmával egy barátunk – látva a hatalmas dobozhalmot a szobánkban – megjegyezte, hogy nem irigyli a gyerekeinket, akiknek annak idején majd konténerek tucatját kell elszállíttatniuk a sok felgyülemlett kacatunkkal. Huszonéves fejjel ezt a mondatot megdöbbenve fogadtuk, ám azóta látjuk, hogy barátunknak sok mindenben igaza volt. A tárgyak szép lassan elöntenek minket, és mi meg vagyunk győződve arról, hogy mindegyikre szükségünk van. De nézzünk szét a lakásban, húzzunk ki pár fiókot! Minden egyes apróság olyan fontos?

Ha csak egy-két dolog hasznosságában nem vagyunk biztosak, vegyünk elő egy kartondobozt, és tegyük bele ezeket! Merjünk selejtezni a használati tárgyaink és dísztárgyaink között is! Nem szemétbe-dobásról van szó, csak elkülönítésről. Talán már azt sem tudjuk, kitől kaptuk azt a kisvázát vagy bögrét, ami mindig kiszorítja az újabb, rendszeresen használt darabokat. Ahogy töltődik a szelektálódoboz, érezni fogjuk a lakás frissülését, az újabb és újabb négyzet-tízcentiméterek felszabadulásának örömét. Hiányozni biztosan nem fognak a régi kis porfogók.

Lomokból ajándék

Egyre több szórólap, címzett postai küldemény, és reklám kér pénzt károsultak, rászorulók, szükséghelyzetben lévők megsegítésére, pénzbeli lehetőségeink azonban végesek. Ha a környezetünkben nincs olyan család, ahol komoly megélhetési gondok vannak, szerencsések vagyunk, mert manapság sajnos egyre többeknek a napi élelem is problémát jelent.

Nemcsak olyan rászoruló családok élnek köztünk, akikről lerí, hogy alultápláltak, rendetlen ruhában járnak vagy nincs hol lakniuk. Az albérletben élő dajka néni, és gyermekeit egyedül nevelő, hónapról-hónapra szűkölködő tanárnő, ma már éppúgy felkerül a segélyszervezetek rászoruló-listájára, akár egy hajléktalan. Sokaknak hónapról hónapra azt kell eldönteniük, hogy a villanyszámlát fizessék be vagy inkább kenyeret vegyenek. Ami nekünk selejtezés, nekik lehetőség, ami számunkra kacat, az nekik ajándék. A hónapok óta polcon porosodó tárgyaknak új élete lehet.

Barátaink kiselejtezett cuccai rendszeresen a pincénkben landolnak, a Katolikus Karitász önkénteseként gondoskodunk ezek utóéletéről. Reklámajándék, bőr-pohárkészlet, csillogó delfines falikép… sok minden lapul a ládákban. Aztán ezek jótékonysági vásárokon gazdára találnak, és a befolyt összegből családok tucatjai kapnak ételt az asztalra. A „kincseket” csillogó szemmel vizsgálgató szakadt pólós vásárlók boldogan válogatnak aprópénzért a kínálatból. És a kasszában gyűlik a pénz, nem is olyan lassan. 

Lomcsökkentő-örömszerző tippek
– Rendezzünk csereberét otthon barátnőinkkel, kiselejtezett cuccokból!
– Ha egyben szeretnénk megszabadulni a fölöslegtől, bevihetjük valamelyik közeli szeretetszolgálathoz. Felajánlhatunk dísztárgyat, bútort, lámpát, játékot, és – a szervezettel előre egyeztetve – bármit. Az aranyszabály mindig az, hogy jó állapotú, használható minőségű adomány legyen!
– Érdemes felhívni az önkormányzatok által működtetett szociális vagy családsegítő szolgálatot is, ahol az alkalmazottak jól ismerik a rászorulók mindennapi igényeit. A lecserélt bútorok, konyhai kellékek, háztartási textíliák, szőnyegek nekik valódi kincset jelentenek.
– A gyermekotthonok is állandó forráshiánnyal küszködnek. Nekik pont arra nem jut pénzük, ami a lakhelyet otthonná teszi: faliképek, díszpárnák, szobanövények. De szoktak kérni gyerekzenéket és filmeket, társasjátékokat és bolti csomagolású édességeket is.
– A kiolvasott újságokat, magazinokat sokan szívesen elolvasnák, ha hozzájuthatnának. Ilyesminek egy idősek otthonában például nagyon örülnek.
– Ha közvetlenül szeretnénk támogatni egy családot, érdemes az óvodavezető vagy az iskolaigazgató segítségét kérni. Ők előzetesen fel tudják mérni, mennyire nyitott a rászoruló család a segítség fogadására.

A cikk a Képmás magazin 2012. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>