„A cseresznye addig nem kukacos, amíg el nem kezded nézni”

Egy permakert születése

Délben érkezem. Nem szeretnék alkalmatlankodni ebédidőben, de a legidősebb gyerek, a nyolcéves Barni megnyugtat, hogy „csak fél kettő körül szoktak ebédelni, és ma amúgy is pizzát sütött anya, szóval pont jókor érkeztem”. Az ötéves Misitől rögtön megtudom, hogy „összerogyott a keze és átfordult egy korláton”, úgy szerezte a homlokán éktelenkedő zöld foltot. A kétéves Illés eközben körbebicajozza lábbal hajtós kétkerekűjével a teraszt, és pontosan tudja, hol kell lassítania, mielőtt lebukfencezne a levendulával, istenfájával, cickafark­kal tarkított oázisba. Mindannyian mezítláb, szabadon. Elfogy a pizza, és a két nagyobb bicajra pattan, már várja őket az unokatesó két utcával odébb. Miközben Illés megpihen édesanyja mellén, elkezdhetünk beszélgetni egy álom megvalósulásáról. 

„A főiskola után multikörnyezetben kezdtem dolgozni, aztán a húszas éveim végén rájöttem, hogy valami más lesz az én utam – kezd a történetbe Bori –, a kreativitásomat a fotózásban tudtam kibontakoztatni portréfotósként, saját cégemben dolgoztam négy-öt éven át. Aztán nyolc évvel ezelőtt megszületett az első gyermekem, és azóta főállású anyaként vagyok itthon. Mindig is nagyon vonzott a vidéki élet, és bár nagyvárosban éltünk, külföldön is, a férjemmel tudtuk, hogy szeretnénk majd egy házat kerttel. 

Januárban megvettük, márciusban fölástuk a veteményest, és semmihez sem volt fogható az öröm, hogy saját paprikánk, paradicsomunk, uborkánk van. 

Kezdetben díszbokrok voltak a kerítés mellett, nekem meg fájt a szívem, ha láttam, hogy máshol szemezgetik a ribizlit vagy a málnát. Akkoriban kicsit el is voltunk akadva, hogy mit is kellene és hogyan, hiszen nem vagyunk kertészek, csak imádjuk a természetet. De azt tudtam, hogy olyasmit szeretnék, amilyen a Vas vármegyei nagyszüleim kertje volt. Egy buja összevisszaságnak tűnő rendezetlen rendszer, amelyben a vadvirágoktól kezdve a gyümölcsfákon át minden helyet kapott. Az igazi permakert volt, csak még nem így hívták. Amikor Barni óvodáskorú lett, 2020-ban megérkezett a megoldás. 

Olyan óvodát kerestünk, amely előtérbe helyezi a természetet, támogatja az otthoni életet, a fára mászást, a mezítláb futkosást, a szabad létet a természetes környezetben. S bár egy másik vármegyéig vezetett az út, az akkoriban kapuit nyitogató mányi tanyaóvoda kitűnő választásnak bizonyult. Nagyon tetszett az organikus pedagógia, amit felvázoltak, és ott találkoztam először az erdőkerttel. Márciusban elkezdenek virágozni a fák, a gyümölcsöt adó bokrok, egészen késő őszig termés van az udvaron, a gyerekek meg csak csipegetnek, innen is, onnan is” – mondja Bori, majd beszalad a házba, hogy feltöltse a friss mentával és citrommal megpakolt kancsót némi hideg vízzel. 

Amikor a természet diktálja a szabályokat

Aztán megtudom, hogy a permakertet az erdő inspirálja. A külső szemlélőnek talán összevisszaságnak hat, de csupa éltető erő. 

Ahol puha a talaj a lábunk alatt, magától „terem” a talajtakaró, a növények elüldözik a károkozókat, tápanyagot biztosítanak egymás számára, segítik egymást a növekedésben, mindezt emberi beavatkozás nélkül. 

Az erdő, úgy ahogy van, tökéletesen működik. Ezt próbálja leutánozni az otthoni erdőkert is. 

„Nézd – mutat a közelben fekvő virágokra –, ültetek egy büdöskét, ami elüldözi a poloskát. Néhány hagymás növényt, nárciszt, tulipánt, ami a beporzókat már kora tavasszal odacsalogatja. Itt a levendula, ami ugyan már levirágzik, de két héten át szinte zümmögött az egész udvar. A szőlő alatt izsóp, kakukkfű, oregánó nő, távol tartják a kártevőket és javítják a talaj minőségét. Gyönyörűek, amikor virágoznak, nem engedik a gyomot a szőlő közelébe. A muskotályzsálya, a macskamenta talajtakarók, a facélia, a bíbor lóhere segítik a nitrogén megkötését a talajban. A füvet nem szabad nyírni, és persze kell hozzá egy szemlélet, hogy kibírd, ha a bokádig ér a fűszál. Nincs kapálás, locsolás, vegyszerezés, műtrágyázás, nem avatkozunk bele a természet körforgásába, csupán megfigyeljük.” 

Bori szerint a jól működő erdőkert egyik lényege a szintezett ültetés. Hátrébb kerülnek a magasra növő, nagy árnyékot adó fák, mint náluk a törökmogyoró, amelynek a terméséből készül a nutella. Ültettek gyümölcsfákat, sárgabarackot, meggyet, cseresznyét, amely idővel négy-öt méteresre is megnő, és ott a rengeteg cserje, amelyek két-három méteresen adják majd az árnyékot. A szinteződés egészen a talajtakaróig tart, alatta pedig ott vannak a gyökérzöldségek, mint a répa, a torma, a cékla, ezek az udvar bármely részében helyet kaphatnak. A zöldségekkel beültetett magaságyás is harmóniában van a természettel. 

A kert mint tanító

„Egy jól kialakított erdőkert nagyon kevés gondozást igényel – folytatja Bori, miközben körbevezet zöldellő birodalmában –, tavasszal metszeni kell, hosszan tartó, nagy melegben a frissen ültetett fám meghálálja, ha a tövét ritkábban, de bő esővízzel meglocsolom a hajnali órákban. A magaságyást csepegtető látja el vízzel. De meg lehet őrizni a talaj nedvességét sokáig, egyrészt árnyékolással, másrészt a talajtakarással. A magaságyást szalmával fedem le, az erdőkert többi területén tízcentis ágdarálék, mulcs borítja a talajt. 

Véd és táplál. Én meg szeretettel halmozom el. Tudtad, hogy a cseresznye, addig nem kukacos, míg el nem kezded nézni? 

Minden reggel, miután Illés megébred és szopizik, visszaalszik. Ilyenkor ki tudok jönni, hogy egy kicsit együtt legyünk: csak én és a kétesztendős erdőkertem. Végigsétálok, és megnézem, mi változott tegnap óta. Megdicsérem a növényeket, hogy milyen szépen fejlődnek. Ha új hajtást hoznak, elbeszélgetek velük: Csak jó nektek itt, látjátok? Milyen szép virágot hoztatok! De ha valamelyik kicsit kókadozik, akkor megígérem neki, hogy átültetem ősszel, keresünk neki egy jobb helyet. 

A kert rengeteget tanít nekem a türelemről és az elfogadásról. Szeretek is párhuzamot vonni a gyereknevelés és a kertészkedés között, mert folyamatában sok nehézségbe ütközik az ember, kudarc is érheti, de mindennap tanul valami újat. Néha úgy érezhetjük, hogy a befektetett energia talán soha, vagy csak nagyon nehezen térül meg. Aztán egyszer csak megörvendeztet a virágzásával, a bő termésével a hűst adó árnyékával, az éltető erejével. A látvány, az illat olyan, mintha egy virágboltban volnál.” 

Élő közösség: növények, állatok, emberek

Kérdésemre, hogy hányféle növény díszítheti a kertet, s hogy van-e kedvence, Bori azonnal mondja is: „Több mint száz növényem van, és szinte mindegyiket tudom, hogy – honnan került hozzám. Két évvel ezelőtt volt egy nagyobb rendelésem – webshopból könnyen lehet rendelni és nagyon jó áron –, de a többit a helyiektől szereztem be. Van egy kedvenc nénim a piacon, mindig veszek tőle valamit, gyönyörű növényei vannak. 

De annak is örülök, amikor barátok jönnek, és hoznak egy kis növényt, akár rozmaringot, amiből rengeteg van, de biztosan lesz neki hely. Volt olyan, hogy magot gyűjtöttünk a fiúkkal az erdőben, és azt ültettük el itthon egy friss vakondtúrásba. 

Nem tudnék kiemelni egyetlen növényt sem kedvencemként, inkább az befolyásolja a kötődésemet, hogy hogyan került ide. Nagyapám kertjéből hozott az apukám egy mályvarózsát, az még most is él és virul. Egy meggyfa a szüleim kertjéből, ami sarjadékról nőtt. Van egy-két nagyon különleges növényem, mint az ötízű kínai gyógybogyó, vagy a kivi, ami futónövény, utóérő. Leszeded október–november környékén, elteszed, és márciusig, áprilisig eheted, nagyon magas a vitamintartalma. Persze korábban fogalmam sem volt, hogy miként kell a kivivel bánni. De felhívtam a zalai kivitermesztőt, és örömmel beszélt nekem a témáról. És ez olyan nagyszerű, hogy mindenki segít önzetlenül, mert a természetet tartja elsődlegesnek. A kertközösség is nagyon jól működik nálunk. Akinek valamiből több van, az megosztja. Kitesszük a ház elé, és elviszik.”

Borit az állatokról is kérdezem, hiszen ahol ennyi növény van, ott kell lennie állatnak is. „Vannak, s mindnek meghatározott szerep jut az udvarunkban. A kedvencem a vakond. A gyökeret, a növényt nem bántja, de fertőtleníti a talajt, az összes pajort megeszi. Védett állat, és nagyon hasznos. Amikor egy fa közelében elkezd túrni, megköszönöm neki, hogy van egy kertészsegédem, aki elvégzi a talaj alatti munkámat. Gyíkok vannak és rengeteg éticsiga, amely élelem a madaraknak, a vendég békánknak, ő eszi meg a szúnyogot is. 

Tavasszal sok növényt ellep a levéltetű, fekete lesz a bodza, a mályvarózsa. Kétségbeesve nézem, és tudom, hogy csak türelem kérdése, pár hét múlva megjelennek a katicák, és rendet tesznek. 

Olyankor gyorsan a fiúkat is ki szoktam hívni azzal a felkiáltással, hogy mutatok valami nagyon izgit. Na, azt a csalódottságot kellene látnod az arcukon, amikor megpillantják a katicát, és csak annyit fűznek hozzá, hogy anya, éppen LEGO-ztunk. De valójában ők is nagyon örülnek ezeknek a kis bogaraknak, már felismerik a bábját is.”

A kert, ami jövőt nevel

A gyerekek életének része az erdőkert, a természet ­szeretete. Miközben Bori kint tevékenykedik, ott teremnek mögötte, figyelnek, közreműködnek, nem azért mert kell, hanem mert ez a természetes még a legkisebbnek is. Vannak kedvenc növényeik, mint az eper vagy a málna, februárban nem esznek görög epret, megvárják, amíg náluk is megterem. Ez türelemre, várakozásra tanítja őket. Rengeteget ültetnek az édesanyjukkal, számontartják, melyik kié, és figyelik, ahogyan sarjad, nő. A tél elmúltával követik a virágzást, és amint megjelennek az első gyümölcsök, már „jelentik” is, hogy melyiknek milyen színe van. 

Bori szerint egy kis teraszon vagy erkélyen is létrehozhat bárki önmaga és a családja számára virágzó oázist, a lényeg, hogy olyasmit ültessen, amit szeret. Balkonládába ültetni fűszernövényeket megspékelve egy gerezd csírázó fokhagymával, paradicsompalántával nagyszerű játéklehetőség a kisgyermekeknek. „Hiszen nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a pizzát, és ha még ő is termesztheti a hozzávaló fűszereket a kis pizzakertben, az aztán tényleg maga a mennyország.” A saját növény termesztése nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálja, és ahogy fogalmaz, a kertészkedésre is igaz, hogy a kis dolgokban ott rejlenek a nagy csodák. 

„Számomra ez boldogság, örömforrás – vallja – érezni és megélni, hogy egy közösségben vagyunk a természet minden egyes részével. 

Reggelente kiülni a teraszra, és hallgatni a hajnali koncertet, figyelni a növények változását, üdvözölni újabb és újabb tagokat az udvarunkon. Hálásnak lenni, hogy mindez a szépség körbevesz bennünket. 

A permakultúra etikai alapelveit is figyelembe vesszük: gondoskodás a Földről, gondoskodás az emberekről, és a felesleg tisztességes elosztása. Arra törekszünk, hogy a kertünk a családot tavasztól őszig folyamatosan ellássa zöldségekkel és gyümölcsökkel, de igyekszünk a termés egyharmadát fent hagyni, hogy a madaraknak is jusson, és a sün is tudjon mit enni. Nagy álmom, a gyerekek játszóterének helyén úgy hét-nyolc év múlva kialakítani egy tavat, azzal lesz teljes az ökoszisztéma. És a tyúkólról sem szeretnék lemondani…” 

Ez a cikk a Képmás magazin 2025 szeptemberi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.