„A szüleim kommentjei miatt is engem bántanak” – Hogyan védjük meg a gyerekeket a kampány durvaságától?

„Egyik párt sem győzött meg, de a szüleim eléggé aktívak a Facebookon. Az ő kommentjeikért is engem b@sz0gatnak az osztályban”

Bulcsú (15 éves)

„Mi is meg fogunk halni?”

Nolen (5 éves)

„Anya, a külföldiek miért a tóból eszik ki a kacsákat? Nem járnak boltba?”

Lili (7 éves)

„Mi az a legahuána?”

Hanna (6 éves)

„Az interneten, az utcán, mindenhol lehet találkozni a kampánnyal. A suliban van egy két lazább pedagógus, akikkel lehet közvetlenül és kulturáltan beszélgetni arról, hogy mi zajlik körülöttünk, én ennek egyébként örülök, mert normális keretek között a közéletnek nem lenne szabad tabutémának lennie. Az osztálytársakkal is egyre többet beszélgetünk a választásról. Nem szóljuk le egymást, és nem ítéljük el azt, akivel nem egyezik a véleményünk. Nagyvonalakban ugyanazt gondoljuk, de a részletkérdésekben eltérnek az álláspontok. A politikai influenszerekből néha elegem van, de megtanultam őket ignorálni. 

Szerintem fontos politikáról beszélni, de nem kellene a kampánynak ekkora feszültségforrásnak lennie és ilyen erős megosztottságot teremtenie. A nagyobb viták, amikkel az elmúlt időszakban találkoztam, zömében politikai eredetűek voltak. 

Tudom, hogy kampányolni muszáj, de a stílus nem mindegy – manapság szerintem elmentünk abba az irányba, hogy a politikusok inkább egymás lehúzásával, mások ellen kampányolnak, nem pedig azzal, hogy ők mit szeretnének tenni az országért és a választókért.”

Benji (16 éves)

„Szerintem 16–17 éves kortól igenis releváns lehet a politika, nyilván kicsit néha idegesítő, ha nagyon sokat csak ezt a tematikát látjuk interneten, de egyébként többnyire érdekes dolgok vannak, és legalább több helyről informálódhatunk mi is. Most a választás miatt többször felvetődik témaként a politika, és egyáltalán nem hiszem, hogy frusztráló lenne, sőt, ha olyan barátaid vannak, akikkel tudsz is erről beszélni, az pozitívum lehet. Összeségében jónak tartom, hogy a fiatalabbak is beszélnek ezekről a témákról, van is olyan osztálytársam, aki a közösségi médiában politikával kapcsolatos tartalmakat oszt meg.”

Kata (17 éves)

Senki sem finomkodik, de határokat kell szabni

Legyünk őszinték: egy politikai kampány soha nem a szelídségről szól. A választások tétje a hatalom, ezért a politikusok mindent bevetnek a választók figyelméért, minden napot „meg akarnak nyerni”, és nem válogatnak az eszközökben. 

Hal Melinda pszichológus szerint a kampány valódi stresszforrást jelenthet az életünkben, hiszen rendkívül erőszakos a közbeszéd, az online térben ráadásul egyre súlyosabb morális problémák jelentkeznek. „Sok obszcén kifejezés és negatívum jelenik meg, ami abszolút átszivárog a hétköznapi életbe. Én arra szeretném ösztönözni a szülőket és persze a fiatalkorúakat is, hogy igyekezzenek egyfajta mentális védőpajzsot kialakítani” – mondja a szakember.

Miért sérülékenyebbek a gyerekek?

A kisebbek általában nem értik a kampányüzeneteket, de az általuk kiváltott érzéseket – például a félelmet vagy a dühöt – nagyon is valósnak élik meg, sőt sokszor még erősebb reakciókat válthatnak ki ezek a tartalmak belőlük, mint a felnőttekből. 

A kisgyerekek korukból fakadóan még nem elég tájékozottak, gondolkodásuk pedig nem elég érett a komplex problémák megértéséhez, és a kritikus gondolkodásuk is fejlődésben van, így a látványos videók, plakátok, erős szlogenek nagyobb hatást gyakorolnak rájuk, mint egy árnyalt magyarázat. 

Az inkább kamaszokat elérő mémek és reelzek pedig éppen arra vannak tervezve, hogy könnyen befogadhatók legyenek, miközben szinte teljesen mellőzik a tágabb kontextust. Mindez azt is jelenti, hogy a gyerekek könnyen átveszik a környezetük hangulatát: a politikai indulatokból elsősorban nem az érveket, hanem a feszültséget és az ellenségképeket érzékelik.

Elgondolkodtató mennyi fiatal számolt be arról, hogy miközben a szülei elvárják tőle, hogy ne beszéljen csúnyán, és civilizáltan viselkedjen, ugyanezek a felnőttek a közösségi médiában durva, bántó kommenteket írnak, és maguk is agresszív módon lépnek fel sokszor teljesen idegen emberekkel szemben az online térben.

Hogyan lehet mégis védeni a gyerekeket?

A kutatók a szülői mediáció több formáját különböztetik meg. Létezik korlátozó mediáció – amikor szabályokat, például időkereteket, személyre szabott platformszabályokat állítunk fel – és aktív mediáció, amikor beszélgetünk a gyerekkel arról, amit lát vagy hall. Fontos a közös „médiafogyasztás” is: ha mi is ott vagyunk, amikor a gyerek politikai videóval vagy plakáttal találkozik, azonnal párbeszédet tudunk kezdeményezni a látottakról. 

A védőpajzs kialakításához elengedhetetlen a médiaműveltség is. Fontos, hogy a gyerekeket (életkorukhoz igazítva) megtanítsuk, hogy felismerjék a manipulációt és a dezinformációt. A kutatások szerint azok a fiatalok, akik jobban értik a médiatartalmak működését, kevésbé válnak kiszolgáltatottá. A pajzs harmadik szintje a technológia és az intézményi környezet kontrollálása – ami már kívül esik a szülők mozgásterén. Ez leginkább a platformok szabályozását és a gyermekvédelmi technológiák folyamatos fejlesztését jelenti. 

A kutatók szerint a komplex védelemhez a lehetőségekhez mérten oda kell figyelni azokra a helyzetekre is, amikor a gyerekek passzív befogadók, például látnak egy hirdetést vagy találkoznak egy politikai influenszerrel.

Ingerelárasztásban élünk 

A pszichológus szerint olyan mértékű ingerelárasztásban élünk, hogy teljesen kizárt, hogy minden információt meg tudjunk szűrni. „Minden gyerek életében van olyan, hogy megy az utcán, és valamilyen összezavaró ingerrel találkozik, hiszen tele van óriásplakátokkal az utca, tele van a tévé, a rádió politikai hirdetéssel, sőt akár egy online játék közben is lehet olyan felugró ablakokat látni, amelyek nem az életkoruknak megfelelő üzenteket közvetítenek a gyerekeknek. Hiába tiltja a platformszabályzat, hogy 13 éves kor alatt bárki regisztráljon, a valóságban azt látjuk, hogy a magyar gyerekek átlagosan 10 éves kortól használják ezeket a felületeket. 

Én azt javaslom, hogy szülőként kontrolláljuk azt, hogy mit néz a gyerek, és ha kérdése van, akkor álljunk ott mellette. Azt is hozzátenném, hogy az online térben egy kicsi gyereknek valójában semmi keresnivalója nincsen. 

Ha a szülők kapcsolják be a mesét, és a szülők vetnek véget a mesenézésnek, ez még mindig jobban kontrollálható, mint mondjuk egy óriásplakát” – erősíti meg a kutatási eredményeket Hal Melinda.

A szakértők szerint arra is érdemes odafigyelni, hogy a gyerekek mennyire kerülnek kapcsolatba olyan emberekkel, akik politikailag befolyásolják őket, például nem mindegy, hogy a rokonság, egy másik szülő vagy egy pedagógus hogyan hozza szóba a közéleti kérdéseket. Az is veszélyes lehet, amikor a fiatalkorúak már olyan aktívan bevonódnak a politizálásba, hogy maguk is abuzív módon kommentelnek, tovább osztják a tartalmakat, vagy másokat megszégyenítenek a politikai véleményük miatt.

A lelki egyensúly megőrzése

A Hintalovon Alapítvány legutóbbi közleményében arról számolt be, hogy számtalan olyan valódi vagy mesterséges intelligenciával létrehozott tartalom jelenik meg nap mint nap, amely alkalmas a gyerekek figyelmének megragadására és érzelmi bevonására, ezzel súlyosan veszélyeztetve lelki egészségüket, érzelmi jóllétüket. 

„Újra és újra ki kell mondanunk, hogy a gyerekek nem lehetnek kampányeszközök. A lelki egészségük és érzelmi biztonságuk védelme nem pusztán etikai, hanem jogi kötelezettség is. Ezek a tartalmak sértik a Magyarországon 1991-ben törvényben kihirdetett Gyermekjogi Egyezményt és más gyermekvédelmi szabályokat. 2025 óta ráadásul az Alaptörvény 15. módosítása is kimondja, hogy a gyerekek védelme – az élethez való jog kivételével – minden más alapjoggal szemben elsőbbséget élvez. Ez a gyerekek mentális és lelki egészségének védelmére is vonatkozik” – írják.  

A folyamatos politikai zaj még a felnőtteknek is nagyon megterhelő, ezért közös érdek a családi „safe space”-ek, biztonsági zónák megteremtése, ahová a politikai szlogenek és konfliktusok nem tudnak beférkőzni. 

Egy közös séta, társasozás vagy politikai viták nélkül lefolytatott vasárnapi ebéd és minden olyan program, ahol kapcsolódni tud a család, sokszor nagyobb biztonságot nyújt, mint bármilyen digitális védőpajzs. 

A legfontosabb eszköz a bizalom

„Én azt gondolom, hogyha ott vagyunk egy gyerek mellett, és meghallgatjuk a kérdéseit, a véleményét, kihalljuk a mögöttes tartalmat és az érzelmet, akkor erre szülőként tudunk reagálni. Nem csak hogy tudunk, hanem egyenesen kötelességünk. Ha egy gyerek összezavaró ingerrel találkozik, akkor a legjobb ellenszer a bizalmas kötődés” – vallja Hal Melinda, majd azt is hozzáteszi, hogy ilyen „aljas és erőszakos kampányt” még nem látott a rendszerváltás óta. 

A megnövekedett intenzitást a pszichológus a digitális térhódításnak tulajdonítja. „Arctalanul az emberek sokkal kevésbé emberségesek egymással. A méltóság tisztelete alig jelenik meg a kommentszekcióban, és sok esetben a közszereplők esetében is elharapózik a vita. Én ezt maximálisan elítélem, zéró toleranciát hirdetek az erőszakra vonatkozóan. Azt javaslom, hogy álljunk ott a gyerek mellett, beszéljük meg, hogy miket lát, láthat a kommentszekcióban, milyen emberi méltóságot sértő kijelentésekkel találkozhat, és legyen világos számára, hogy elutasítjuk az erőszakot” – tanácsolja a pszichológus. 

Attól, hogy nem értenek egyet, még lehetnének jóban

Amikor a Hintalovon Alapítvány gyerekeket kérdezett a kampányidőszakról, a válaszokból az derült ki, hogy nagyon vágynak arra, hogy a politika se otthon, se az iskolában ne jelentsen stresszforrást. 

Azt is szeretnék, hogy a felnőttek tisztelettel beszéljenek egymással, mutassanak példát, és ugyanezt várják el a politikusoktól is. 

Szeretnék, ha a szüleik nem próbálnák őket befolyásolni, de ha kérdeznek, válaszolnának nekik. Fontos számukra, hogy a pedagógusok „ne prédikáljanak” az órákon a politikáról, és végül se a szülőt, se a gyereket ne érje retorzió a politikai véleménye miatt. Szerintük arra kellene tanítani a gyerekeket, hogy attól, hogy bizonyos kérdésekben mást gondolnak a világról, még lehetnek jóban.

Mit tehetünk szülőként?

1. A saját és a gyerekek jólléte, lelki egészsége érdekében rendben van tudatosan lecsavarni, kikapcsolni, szűrni a médiatartalmakat. 

2. Fontos, hogy aktívan tegyünk azért, hogy a gyerek azt érezze, kérdezhet, megoszthatja az érzéseit – és mi meghallgatjuk. Kapcsolódunk az érzéseihez. Nincs egyedül. Vele vagyunk.

3. Jobban kell figyelni arra, hogy a gyerek mit mesél az óvodáról, iskoláról, mert nagyobb gyakorisággal előfordulhatnak kortárs bántalmazás, zaklatás esetek. A gyerekek átveszik a feszültséget, a megosztottságot, és nehezebb lehet nekik együttérezni másokkal.   

4. S nem utolsó sorban: lélegezzünk. Mélyeket. Figyeljünk magunkra. Legyen fontos a saját jóllétünk is, hiszen a gyerekek nem tudnak jobban lenni, mint azok a felnőttek, akik körülöttük vannak.
Forrás: Hintalovon Alapítvány
További információk a gyermekek védelméről kampány idején: https://gyerekislatja.hintalovon.hu/