„Anya, mi az a különleges ölelés?” – Szexuális felvilágosítás alapfokon

„Hát, – kezdtem bele, hogy egy kis időt nyerjek, amíg kifundálom, mit is fogok pontosan mondani – tudod, arról beszéltünk már, hogy az anyukák pocakjában lehet csak baba, az apukákéban nem. De ez nem jelenti azt, hogy a baba csak az anyukáé. Ahhoz, hogy az anyuka pocakjában baba legyen, az apuka segítsége is kell. Azért van, hogy a gyerekek az anyukájukra és az apukájukra is hasonlítanak, mert kettőjükből lesz a baba. Ha két ember szereti egymást, ha egy pár lesznek, és egy különleges ölelésben együtt vannak, akkor lehet kisbabájuk” – mondtam.
Aztán áttértem egy kis biológiai kitekintésre a petesejtről meg a megtermékenyítésről, amiből nyilvánvalóan nem értett semmit, de nagyon érdeklődve, okos tekintettel végighallgatta.
Majd elgondolkodott, és itt kezdtem aggódni, hogy nem volt hiánytalan a magyarázatom: „Mama, emlékszel arra a fura színű autóra, amit délután láttunk?” Úgy tűnik, a téma részéről lezárva, kaptam még egy kis időt a felkészülésre.

A fura színű autóra nem emlékeztem, az viszont eszembe jutott, amikor általános iskolában – talán másodikos lehettem – az egyik szende, halk szavú osztálytársam magából kikelve rohant hozzám, hogy elújságoljon valamit. Nem is értettem, mi baja van.  A fülembe súgta, hogy megtudta, hogy nem is csókból lesz a baba, hanem… – és kellő naturalizmussal előadta, hogyan készül a gyerek. Furcsa, de ez az első emlékem ebben a témában, és nem emlékszem, hogyan hatott rám, vagy meglepett-e egyáltalán.

Médiával átszőtt világunkban mindenki nagyon korán találkozik szexuális tartalmakkal, így a szakemberek azt tanácsolják, hogy már óvodáskorban kezdjük meg a szexuális felvilágosítást. Szülőként nem tudhatjuk, hogy gyermekünk közösségbe kerülve másoktól milyen előadásban, milyen tömörségben kapja az első információkat. Fontos, hogy teremtsünk egy olyan védett időszakot a napban, amikor teljes odafordulással elérhetők vagyunk, hogy tudjanak és merjenek kérdezni tőlünk – nem csak ebben, bármilyen témában.

Nálunk lefekvés előtt szoktak felszínre kerülni azok a gondolatok, amelyek a fiamat foglalkoztatják.

Sokszor az okoz fejtörést, hogyan válaszoljak a kérdéseire úgy, hogy a saját szintjén és életkora szerint helyesen tudja értelmezni, azaz ne mondjak túl sokat, de minden kérdésére megkapja a választ.

Mihalec Gábor párterapeuta egyik előadásán voltunk a férjemmel, ahol szóba került a gyerekek felvilágosításának témája is. Ott javasolta Karen és Ron Flowers könyvét, Az emberi szexualitást, amely kifejezetten a szülőknek nyújt támpontokat keresztény szellemiségben, a gyerekeket óvodáskortól egészen a 18 évesekig korcsoportokra bontva. Nagy segítség abban, hogy a gyerekek és a fiatalok milyen információk befogadására állnak készen az életkoruknak megfelelően. Bár vékony kis könyvecskéről van szó, rengeteg témát végigvesz, olyan fontos és kényes kérdésekről is szót ejt, mint a szexuális bántalmazás és az abortusz.

A könyv szerzői arra bíztatnak, hogy a gyerekek óvodáskortól ismerjék a nemiszervek pontos megnevezését, és bátran mondjuk el, hogy a babák a nők lába közötti nyíláson, a hüvelyen keresztül jönnek a világra – ilyenkor már beszélhetünk nekik a császármetszésről is. A szexuális aktust viszont elég egy nagyon különleges öleléssel magyarázni. Fontos, hogy a gyerekek óvodáskorukra tisztában legyenek a „fehérneműszabállyal”: egy felnőtt sem érintheti meg a nemiszervét, az egészségügyi és higiéniás cél persze kivétel.

Szülőként most még nagyobb a felelősségünk, hiszen a gyerekek felvilágosítása kizárólag a családban történhet.

Már eltelt néhány év a fent említett „iskolai felvilágosításom” óta, amikor egy mesecsatornán szembejött a kisvakond nyuszis epizódja. A nyuszimamából kiguruló kisnyuszik annyira sokkoltak, hogy még most sem tudom undor nélkül végignézni a jelenetet, pedig már két gyermeket szültem, és nincsenek idealisztikus, rózsaszínködös elképzeléseim a babák érkezéséről.

Ez a jelenetsor valószínűleg nem mindenkiből vált ki olyan hatást, mint belőlem anno – és így van ez minden témába vágó dologgal. Mindenkinek máshol van a határ, épp ezért nem elég sémákat alkalmazni, a szülő ismeri a legjobban a saját gyerekét, tudja, mitől viszolyog, és mennyire érdeklődik bizonyos dolgok iránt.

Az új információk a legkülönbözőbb helyekről, váratlanul lepnek meg, a képek sokszor értelmezés nélkül beivódnak, így van ez a gyerekeinkkel is. Nekünk kell szűrni és értelmezési kereteket, stratégiákat adni nekik ahhoz, hogy mit hogyan dolgozzanak fel, hogy ép, egészséges önbizalmú, magabiztos felnőttekké váljanak.