Szerelmeskedj, ne háborúzz! Mindenkinek jobb lesz

Nőként, anyaként egyedi hatalmunk van: „…a kéz, amely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja.”* Tudnunk kell, hogyan és miért formáljuk a világot, és nem lenne-e máshogy jobb. És tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy kivel tudjuk és akarjuk céljainkat megvalósítani.

Nem arról szól a konzervativizmus, hogy „legyen úgy, mint régen volt” (amíg például harcolva kiirtjuk egymást, addig nem hiszem, hogy nem lehetne a dolgokat jobb irányba továbbgondolni), hanem arról, hogy ami kiállta az évszázadok próbáját, azt őrizzük meg úgy, ahogy ma lehet. Nem az életmódot kell copy paste-tel átmentenünk a jövőnek, hanem az értékeket.

Erről beszél Sir Roger Scruton is, amikor a 18. századi Edmund Burke-re hivatkozva azt mondja: meg kell újulni ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni az értékeket.

Isten, család, haza

Konzervatív közösségekben sokan szempárásodásig elérzékenyülnek ezen a trión (az eredeti sorrendet önkényesen én magam változtattam meg, mert ezzel tudok csak azonosulni), és szánakoznak azokon a megátalkodottakon (megtévesztetteken / istenteleneken / hazátlanokon), akik ezt a szent hármasságot nem értik. Ha annyira komolyan vennénk ezt a három értéket, amennyire el vagyunk telve magunktól, amiért értéknek tartjuk azokat, akkor megőrzésük módját 2019-hez igazítanánk – pont azért, hogy megőrizhessük. Akkor kevés szükség lenne a népszerűsítésükre, hiszen a mi életünk maga lenne a reklám:

– Ha Istennel, vagyis magával az ÉLETTEL tökéletes egységben élnénk, akkor a mellettünk élők is éreznék a flow-t, és egyszerűen jólesne nekik a környezetünkben lenni – akár hullámhegyen, akár hullámvölgyben vagyunk éppen, Isten vezetésével örömben és bánatban.

– Az álmok netovábbja az ilyen állapotban kötött és megélt házasság – ahol szeretet alatt azt értjük, hogy azt keresem, ami jó a másiknak – és az ebből születő (mit születő: egyenesen potyogó) gyerekekkel kiegészülő család.

Kép: Unsplash

– Téreyt, Aranyt, Lisztet, Aba-Novákot szeretni, mi több, élvezni, mint ahogy túrós csuszát, a rizlinget és a Badacsony látványát is; piros-fehér-zöldre festett arccal visítani a vízilabdás fiúk góljai után – ezt értem azalatt, hogy jó magyarnak lenni. Ezért vigyázok a hazámra, nem pedig azért, hogy nehogy másoké legyen. Szeretem, és határtalanul jó nekem itt, itt vagyok itthon, itt vagyok szabad, és itt szeretek felelősséget vállalni.

Sokkol az élménypedagógia?

Sajnos éppen az igazán jövőbe mutató dolgok, a család és gyerekeink jövője kapcsán hallok olykor aggasztó kijelentéseket befolyásos konzervatív emberektől, és ez végtelenül elszomorít. Hadd vegyek sorra néhány elszomorító tévedést.

1. A jól működő család jó dolog, ezt tudjuk. Az emberi nemzedékek sorát úgy mentették át az elődeink, hogy a férfi a testi erejével védte a családot, és ő hozta a fontos döntéseket. Nem azért vadászott (vagyis „ment el otthonról”) a férfi, és nem azért nevelte a kicsinyeket („maradt otthon”) a nő, mert ez volt számukra a kizárólagos érték, hanem ezzel a munkamegosztással tudott életben maradni az emberiség. Vagyis ez a munkamegosztás mentette át nekünk az embert és a családot mint értéket. Szeretünk sopánkodni azon, hogy válságban van ma a család és a házasság intézménye, pedig lehet, hogy csak nem jól csináljuk, nem jól őrizzük. Nem a hagyományos férfi-női szerepleosztás az érték, hanem a két praktikusan együttműködő, egészséges ember és az általuk alapított, jól működő család.

Ha ezeket összekeverjük, vagyis a jó családot a hagyományos nemi szerepekkel azonosítjuk, olyan káoszt rittyentünk, amilyet a genderfetisiszták legmerészebb álmaikban sem tudnának, viszont a család válsága nem fog megszűnni.

Soha ennyi lehetőségünk nem volt tudatosan átgondolni, hogyan lehet szépen élni: mamut sem kerget már minket, és éhínségtől sem kell tartanunk. Élhetnénk végre azzal a sok tudással, amit a mentális egészség kapcsán már az ókori görögök is kutattak, és amit a mi Kopp Máriánk összegzett nekünk: nem jóléti nyávogás, nem liberális ármány, egyszerűen csak útmutató hőn féltett értékeink megőrzésére. Kicsit mást, többet kíván ugyan, mint harcolni a vélt vagy valós támadók ellen, szájkaratézni a mételyezőkkel és gyűlölni őket – de több gyümölcsöt hoz.

2. Konzervatívként szabad persze sokkot kapni például az élménypedagógia szótól: csak ne mondjuk, hogy a konzervativizmus nevében tesszük azt! Nem azt jelenti az élménypedagógia, hogy a gyermekek befüvezett állapotban reggae-t hallgatnak, mert nincs kedvük matekozni, vagy hogy mindig csak azt csinálják, ami élmény számukra! Azt jelenti, hogy a tanár megpróbálja érdekesen eléjük tárni a tananyagot, és legalább esélyt ad arra, hogy megérezzék: a tanulás, a teremtett világ megértése élmény. Ettől még lehet rendet tartani egy osztályban és követelményeket támasztani, senki nem vitatja, hogy értelmes kihívásra szüksége van gyereknek és felnőttnek egyaránt.

A konzervativizmusnak pontosan a tudást mint értéket kell átmentenie a jövőbe – de nem a hagyományos iskolarendszer és a korábbi tanítási módszer az érték, hanem a tudás.

A „mi is kibírtuk, nektek is jó lesz ez az iskolarendszer” – olyan érzéketlenségről tanúskodó, öncélú sallang, amelyet nem lehet a konzervativizmus nevében puffogtatni, mert semmi köze a valódi értékmegőrzéshez.

Kép: Unsplash

3. Nem lehet konzervatív érv, hogy #csaknekünklehetigazunk a módszereket és célokat illetően, és rajtunk kívül mindenki a világ romlására tör, de legalábbis áruló, ezért még csak részigazsága sem lehet. Előfordulhat, hogy pont egy ilyen inkriminált személy fogja felhívni a figyelmünket valamilyen szempontra, amelynek segítségével jobban tudunk vigyázni az értékeinkre.

A politika és a hálószoba

A politikának még a közéleti blogoknál, cikkeknél, sőt, politikai fórumok pulpitusainál is sokkal fontosabb terepe a hálószoba!

Ha nem produkálunk gyerekeket, akkor ugyanis nem tudjuk majd lemosni magunkról, hogy csak az ideológiai vitában akartunk felülkerekedni, és igazából nem is olyan nagy buli számunkra ez az „Isten, család, haza” dolog, hogy érdemes legyen továbbadni.

Úgyhogy make love, not war! Mindenkinek jobb lesz.

* „Azt mondják, a férfi hatalmas,
Ha uralja a földet s a tengert,
Magasztos jogart szorít kezébe,
S kormányoz számos embert.
Pedig létezik nagyobb hatalom,
Mely a férfit trónjáról letaszítja,
Mert a kéz, mely a bölcsőt ringatja,
Az egész világot igazgatja.”

(William Ross Wallace)